Kiss Virág ősztől újra légiósnak áll

– Hogyan került kapcsolatba új klubjával, az idei görög bajnoki ezüstérmes Athinaikosszal? 
– Még az előző idény közben jött a megkeresés, már akkor gondolkodtam azon, jó lenne megint külföldön játszani – válaszolta Kiss Virág, a magyar válogatott 27 éves centere, aki a Magyar Kupa-ezüstérmes Győrben töltött évad után egy plusz egy évre írt alá a négyszeres bajnok athéni klubhoz. – Stella Kalcidu vezetőedző hosszú távú elképzelései szimpatikusak voltak, ahogyan az erősítési tervei is, úgy éreztem, nagy lehetőségek rejlenek a csapatban. Nyitott vagyok az újra, hogy egy olyan országban, városban játsszak, ahol új kultúrát ismerhetek meg és közben azt csinálom, amit szeretek. 

– A magyarországi váltás, a maradás nem volt eshetőség? 
– Rájöttem, nem akarok olyan játékos lenni, aki szinte minden évben egy másik magyar együttesben játszik. Később szeretném megtalálni a várost, ahol több évig maradok, de még nem most. A török Mersinnél eltöltött idény sokat adott, noha egyéni szempontból nem volt a legsikeresebb. Úgy érzem, még magamnak is szeretnék bizonyítani, erre nagyszerű lehetőség ez a váltás. 

– Úgy hallottuk, a bajnoki ezüstérmes DVTK is kereste…
– Tény, amikor a Sopron elleni finálé egyik diósgyőri meccsén ott voltam, akkor felerősödtek a pletykák a lehetséges érkezésem kapcsán… Szimpatikus, ahogyan a borsodi klub évek óta szisztematikus munkát végez és építkezik, nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben egyszer tényleg ott kosárlabdázzak. 

– Új együttese nem tétlenkedik, sorra jelentik be a nemzetközileg is elismert játékosok érkezését, a teljesség igénye nélkül elég, ha az amerikai Robin Parkst és Karlie Samuelsont, a bolgár Boriszlava Hrisztovát vagy éppen a Sopronból érkező görög Pinelopi Pavlopulut említjük. Az Euroligára készülnek? 
– Erős keret van alakulóban, sok légióssal. Kisebb csalódottsággal vettem tudomásul, hogy végül a klub úgy döntött, az Európa-kupában indul és nem vesz részt az Euroliga-selejtezőben. Ugyanakkor előbbinek nagy reményekkel vághatunk neki és persze a bajnokságban sem árt, ha minden posztra van két jó játékos a keretben. 

– Furcsa idényük volt a Győrrel: hogyan értékelné a bajnoki negyedik helyet és a Magyar Kupában szerzett ezüstérmet? 
– A keret minősége és mélysége alapján többre voltunk hivatottak, ezért sajnálom, hogy nem lett jobb a végeredmény, ám jöttek a sérülések és a jó erőkből álló Sopron elleni bajnoki elődöntőben már szinte egy cserével játszottunk, a frissesség és az energia hiányzott. A kupadöntőben odaadóan harcoltunk, eljutottunk a fináléig, de addigra Dubei Debórát is elveszítettük. A DVTK toronymagas esélyes volt, mégis harminc percig vezettünk és csak a végjátékban győztek le minket szoros csatában, így még jobban fájt. Mindig próbálok a pozitívumokra figyelni, hiszem, hogy a Pécsen történtekből is mindenki tanult valamit.      

– A nyár elején tagja volt a 3x3-as válogatottnak, a Lelik Rékával, Papp Klaudiával és Turner Yvonne-nal alkotott együttes csont nélkül kiharcolta a szeptemberi, koppenhágai Európa-bajnokságra a részvételt. Milyen élményekkel gazdagodott? 
– Nagyon élveztem a munkát, a tornákat, a selejtezőt, rendkívül jó, pozitív szemléletű közeg alakult ki a válogatottnál, profi munka zajlik és nagy potenciál van a csapatban. Ami nagy tanulság, hogy ebben a műfajban rendkívül fontos az összeszokottság, amennyiben az adott négy játékos tényleg jól ismeri a társait, azok mozgásait, akkor egy jobb képességű játékosokból álló csapat is ellen is van esély nyerni.