Osztályok – Somogyi Zsolt jegyzete
RÁJÁTSZÁSRA KÉNYSZERÜLNEK a harmadosztály legjobbjai. Különleges műfaj ez, a hagyományok szerint a kiesőket éppen megelőzők játszottak ilyen pluszmérkőzést a feljutók mögött lévőkkel, és többtucatnyi izgalmas mérkőzésre emlékezhetünk vissza ebből a fajtából. A vasárnapi találkozók felvezetéseként mégis az igazságérzetet bántó kiírás kritikájával kell kezdeni: a létszámszűkítés érthető, de az semmiképp, hogy egy bajnokcsapat nem léphet automatikusan feljebb. Akármilyen szinten indul egy együttes, ha a tabella tetején végez, az aranyérem mellett jár neki a jog, hogy eldöntse, kipróbálja-e magát egy osztállyal feljebb. Aligha vigasztalja a Putnok–Szentlőrinc és a Tatabánya–Békéscsaba párharc vesztesét, hogy mélyen együttérzek velük, de ez nagyon nem szerencsés megoldás. Ez azért fura, mert alapvetően a rájátszás nem rossz ötlet, de nem bajnokok között.
A klasszikus példa az angol. Több osztályban is ketten lépnek feljebb, és négyen játszanak a harmadik feljutó helyért – hihetetlen módon az utolsó, mindent eldöntő meccs (ligától függetlenül) az ilyenkor mindig zsúfolásig teli Wembley-ben zajlik. Nagyon érdekes az olaszok megoldása: a két első a Serie B-ből automatikusan feljut, a harmadik helyre hatan pályáznak. A harmadik és a negyedik a minitorna elődöntőjében várja ellenfelét, az ötödik a nyolcadikkal, a hatodik a hetedik ellen lép pályára – miért izgalmas ez? Nos, túl azon, hogy nyolc plusz tétmérkőzés növeli a jegybevételt, az érdeklődést, a televíziós nézettséget, fenntartja az izgalmat, a bajnokság is nagyon éles marad szinte végig. Gondoljunk bele: a tavasz közepén a tizedik helyezett el is engedhetné a bajnokságot, hiszen a feljutás és a kiesés is messze van tőle, ám ha egy-két pontra van a nyolcadik hely, a rájátszás ígérete, máris kiderül, hogy minden meccsnek rendkívül megnő a jelentősége.
Érdemes elgondolkozni azon, kik hogyan próbálják izgalmassá tenni a saját bajnokságukat. Sokan azt vallják, és lehet benne igazság, hogy a 12 csapatos OTP Bank Liga létszámához képest arányaiban sok a két kieső, a sűrű mezőny miatt túl nagy a nyomás a klubokon, az edzőkön, nincs türelem a fiatalokat beépíteni; egy kieső mellett a 11. osztályozót játszhatna a bennmaradásért az NB II másodikjával. Csakhogy ennek a másodosztály élmezőnye nem örülne annyira, ha valóban több klub is az élvonalba vágyik.
Mindenesetre igazi tétmérkőzés vár tehát a csapatokra, miközben csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy a Tatabánya–Békéscsaba párosításban mekkora meccseket játszottak annak idején – az élvonalban.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
