Németh Hunor megmutatná, hogy készen áll a felnőttfutballra

– Pályafutása első felnőttbajnokijának jó volt?
– Nagyon élveztem – mondta a Nemzeti Sportnak Németh Hunor, a 18 éves U21-es válogatott középpályás, akit a múlt héten csütörtökön vett kölcsön az MTK Budapest az FC Köbenhavntól, s a Fizz Liga 1. fordulójában a Ferencváros ellen 1–1-re végződő bajnokin mutatkozott be szombaton. – Csereként sohasem tudhatom, milyen meccsbe szállok be, védekezni vagy támadni kell-e, szerencsére többször is eljutott hozzám a labda, és jó döntéseket hoztam.

– Elég magabiztos volt, ahhoz képest különösen, hogy egy edzés után kapott szerepet az MTK-ban.
– Pedig a meccs előtt kicsit izgultam, de amint becseréltek, csak a játékra figyeltem. Mindössze három-négy csapattársam nevét tudtam, mégis megértettem magam mindenkivel, jól éreztem magam a pályán. Élveztem, hogy tévés mérkőzésen, sok néző előtt futballozhatok, nagyot dobott a szurkolás a hangulaton és a színvonalon is.

– Ez volt élete első NB I-es mérkőzése, amit bármilyen formában a helyszínen élt át?
– A második. Egyszer kivitt édesapám egy ETO-meccsre.

– Milyen volt az örökrangadó színvonala ahhoz képest, amire számított?
– Kívülről jól nézett ki, de más volt, mint egy dán élvonalbeli bajnoki. Messzemenő következtetéseket azért nem vonnék le a színvonalról, egy forduló alapján felesleges lenne, még csak benyomásaim vannak. 

– Adódik a kérdés: hogyhogy az MTK-hoz került, amikor az előző idényben megkapta az FC Köbenhavn legkiemelkedőbb tehetségének járó Garnen-emléktrófeát, 2030-ig érvényes szerződést kapott, Sune Smith-Nielsen sportigazgató pedig nemzetközi csúcstehetségnek nevezte?
– Tizennyolc éves vagyok, ebben a korban felnőttszinten kell rendszeresen játszanom. Felmértük a koppenhágai lehetőségeimet, és úgy ítéltük meg, hogy nem tudnék annyi időt a pályán tölteni, amennyi szükséges a fejlődésemhez. A klubbal közösen úgy döntöttünk, találunk nekem egy jó szinten lévő csapatot, amelynél a felnőttek között számítanak rám és meg tudom mutatni magam a következő idényben. Mivel ketyegett az óra, úgy voltam vele, nem érdemes sokáig kivárni, mert a dán klubok kerete szinte mindenhol teljes volt. Külföldről többen érdeklődtek irántam, Svédországból, Norvégiából és Magyarországról hívtak. Az MTK-t tartottam a legjobb választásnak, mert abból indultam ki, hogy akkor van nagyobb esély a kiugró teljesítményre, ha a pályán kívül is jól érzem magam, márpedig a nyelv és a kultúra ismerete miatt kézenfekvőnek tűnt a hazaköltözés, aligha lesznek beilleszkedési problémáim. Horváth Dávid vezetőedző is meggyőző volt a beszélgetésünk alkalmával, jó kezekben leszek nála. Olyan csapatba kerültem, amelynek a stílusa passzol hozzám, megadja az esélyt a fiataloknak, támadófutballra törekszik, és ha nincs is olyan nagy nyomás, eredményes akar lenni.

– Labdarúgóként az ősszel érte először csalódás: nem tudott bemutatkozni a Köbenhavnban. Milyen lelkiállapotban érkezett Magyarországra?
– Meg akarom mutatni, hogy készen állok a felnőttfutballra, kifejezetten motivált vagyok, hogy jó teljesítménnyel segítsem az MTK-t. Nyilván a Köbenhavnnak is szeretnék bizonyítani, de legfőképpen saját magamnak.

– Ehhez megfelelő terep az NB I? Sok olyan véleménnyel találkoztam, amely szerint nem biztos, hogy a magyar bajnokság felkészít a topszintre.      
– Az a szép a labdarúgásban, hogy mindenkinek van véleménye róla. Megbízom a körülöttem lévő emberek hozzáértésében, az edzőimben, a családomban és a menedzsereimben, akikkel meg vagyunk győződve arról, hogy a karrierem jelenlegi szakaszában jól tudom építeni magamat az NB I-ben, a következő évadban jó helyen leszek.

– Korábban azt nyilatkozta nekünk, szeret nyomás alatt futballozni, de miként kezeli, ha az nem a pályán észlelhető, hanem kívülről érkezik? Nagy tehetségnek tartják, sokan figyelik a teljesítményét.
– Nincs azzal semmi gond, ha mások nagy elvárást támasztanak velem szemben, ez azt jelenti, hogy jó irányba tartok. A futballistaléttel együtt jár, hogy folyamatosan minősítik a teljesítményemet. Van, amikor pozitív, máskor negatív, nincs ráhatásom, éppen ezért nemigen foglalkozom a külső hangokkal. Elég kritikus vagyok magammal, két lábbal a földön járok, meg tudom ítélni, milyen úton haladok. Egy évem van megmutatni magamat az MTK-ban, fel akarom építeni a játékomat, meccsrutint akarok szerezni, szeretném segíteni a csapatomat a minél jobb helyezés elérésében.

– Hogy látja, miben tud segíteni új együttesének?
– Bízom benne, hogy a dinamikám, a futásmennyiségem és a passzjátékom hasznos lesz a nyolcas szerepkörében. Olyan középpályás vagyok, aki mindig kéri a labdát, megjátszható, nem menekül az éles helyzetektől, vállalja a felelősséget. Akkor vagyok igazán elememben, ha a tizenhatos környékén kapok labdát, ám nincs ellenemre a védekezőmunka sem, elvégzem azokat a feladatokat is, amelyeket nem biztos, hogy mások örömmel elvégeznének. Még nem érzem magam kilencvenpercesnek, mert a nyári felkészülés során legfeljebb egy félidőt töltöttem a pályán, de remélem, hogy pénteken a Debrecen ellen hozzá tudok tenni a csapat sikeréhez.