Remény – Somogyi Zsolt jegyzete

Edzőt váltott a Nyíregyháza, Tímár Krisztiánt Szabó István váltja a kispadon. Egy győzelem, három döntetlen, hét vereség a csapat mérlege, amióta november végén 4–2-re legyőzte a Paksot, és mert utóbbi hat bajnokiján nem szerzett gólt, a váltás nem lehetett váratlan. Sokan élcelődtek a derbi után az újpesti Bartosz Grzelak szavain, aki szerint ha a gólok nélkül értelmezzük a meccset, jól teljesített a csapata, és ne is vigyük ezt tovább, mondván, az újonc nyíregyháziak is megpróbálták gólok nélkül értelmezni a futballt – valamit tenni kellett.

És a legegyszerűbb a szakvezetőt meneszteni, bár aki a játékosok és az edzők esetében is a fiatal magyaroknak szurkol, joggal lehetett lehangolva a hír hallatán. Tímár Krisztián szigorú védő volt, edzőként is fegyelmezett, szervezett csapatot épített, az NB III-ba zuhanástól hajszálra lévő együttest azonnal az élvonalba vezette, és mindkét évben megfelelően (inkább erőn felül) teljesített a Magyar Kupában. Az anyagi lehetőségeket ismerve nem meglepő, hogy a Szpari kieső helyen áll, de a semleges drukkereknek szimpatikus volt, mennyi magyar játékosnak adott lehetőséget az edző. Szabó István érkezik, és a cinikus reakció nyilván az, egy idényen belül két kieső mestere lehet (a sereghajtó KTE kispadján ő kezdte a bajnokságot), az már izgalmasabb, a született kecskeméti szakembernek most szíve legkedvesebb városa ellen kell dolgoznia – a futballban ilyesmi gyakran előfordul. Van-e recept megtanítani gólt lőni a csapat játékosait? Képes-e elhitetni az öltözőben ülőkkel, hogy elkerülhető a kiesés? Pozitívum, hogy nem külföldi edzőt keresett a Nyíregyháza, akiről lerí, csak a fizetés, a minél előbbi továbblépés motiválja igazán, ebben a helyzetben fontos lehet, hogy Szabó István ismeri a mezőnyt, pontosan tudja, kitől mire számíthat. 

Veszélyben a csapat, és aligha vigasztalja a piros-kék szurkolókat, hány futballkedvelő szívét nyerték el azzal, hogy – a másik újonccal, az ETO-val ellentétben – nem újabb tizenöt-húsz légióst hozott a bajnokságba, hanem magyar srácokat próbált felépíteni. Ilyen felfogással, ilyen lehetőségekkel borítékolható volt, hogy a csapat közel lesz a kiesést jelentő vonalhoz (a legtöbb rivális előrébb tart, két csapatot megelőzni nem mindenkinek egyszerű), és noha nyilvánvaló, mindenki bent akar maradni, van, akinek nem tragédia a kiesés. Szabó István ragyogó választás, képes vonal fölé tolni a Nyíregyházát, de nekem a lényeg nem ez: a klub jó úton indult el, és akárhogyan ér véget a bajnokság, ezt a munkát kell folytatni – az együttesnek így nagy esélye lesz azonnal visszajutni, ha mégsem sikerül a megkapaszkodás.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!