Varga Roland: Nagyon szeretek futballozni és nyerni, ennél több szerintem nem kell
– Az Újpest, a Győri ETO, a Ferencváros és az MTK után a Paks az újabb NB I-es csapata. Egyben az utolsó is?
– Jó kérdés… – válaszolta lapunk kérdésére a 34 esztendős, 24-szeres válogatott Varga Roland, aki egy hete igazolt a Paksi FC-hez. Előzőleg a Sepsi OSK-ban szerepelt, 2022-ben csatlakozott a székelyföldi együtteshez, összesen 53 meccsen pályára lépve hét gólt szerzett és Román Kupát nyert. – Januárban leszek harmincöt, megy az idő, de amíg jól érzem magam a bőrömben, szeretnék játszani. A Paks valóban az ötödik NB I-es csapatom, s ugyanolyan nagy reményekkel érkeztem ide, mint annak idején az első klubomhoz.
– Hogy érzi, milyen állapotban van?
– Hogy őszinte legyek, voltam már jobban… De azért is léptem pályára vasárnap is, hogy minél hamarabb utolérjem magam és hasznára legyek a csapatnak.
– Befogadó közegbe érkezett. Sikerült már beilleszkednie?
– Nem teljesen új nekem a társaság. Több játékost ismertem régről, elég csak Böde Dánielt vagy éppen Vécsei Bálintot említenem, akikkel a Ferencvárosban futballoztam együtt. Vagy Windecker Józsefet, akivel még Győrben voltunk csapattársak, míg Haraszti Zsolttal ugyancsak a Fradiból ismerjük egymást. Ha valamivel, a beilleszkedéssel nem volt gondom. Eleve pozitív érzésekkel érkeztem Paksra, a csapat remek idényt zárt, a Magyar Kupa-győzelemmel klubtörténelmet írt, és már az idén is bizonyította, nem lett rosszabb. A nemzetközi porondon is letette névjegyét a Paks, a Konferencialiga-főtáblára jutásért játszhattak.
– Miért távozott a Sepsi OSK-tól?
– Két éve érkeztem a klubhoz, jól éreztem magam, de lejárt a szerződésem, és úgy döntöttünk, ebben ennyi volt. A Sepsivel már nem szeretnék foglalkozni, pályafutásom ezen szakaszát lezártam.
– Árulja el, mi motiválja még?
– Nagyon szeretek futballozni és nyerni, ennél több szerintem nem kell, ez az igazi motiváció. Amíg ez a kettő megvan, nem szeretném abbahagyni a játékot. Jól érzem magam a pályán, eltökélt vagyok, vannak céljaim, szeretnék Pakson is minél többet kihozni magamból.
– Legutóbbi NB I-es mérkőzését kétezerhuszonegy májusában játszotta, akkor az MTK futballistájaként lépett pályára…
– Rohan az idő. Emlékszem arra az összecsapásra, öt egyre kikaptunk Mezőkövesden. Nagyon gyenge meccsünk volt az az MTK-val, ezért is jó lesz újra pályára lépni, futballozni az NB I-ben, hogy ez is feledésbe merüljön. Nem fájnak az ízületeim, szóval nagyon várom, hogy tétmérkőzést játszhassak.
– A pálya szélén, ahogyan korábban megszokhattuk?
– A paksi együttes nem játszik szélsővel, más a csapat szerkezete. Ha jól sejtem, belül kapok majd lehetőséget, de nem bánom, a lényeg, hogy odaérjek a kapu elé és sokat legyek játékban.
– Kétszáznegyvenhét NB I-es mérkőzésen lépett pályára. Meddig juthat el?
– A háromszáz elérhető. Nem azt mondom, hogy könnyedén, de érzek magamban ennyi erőt. Ha mást nem is, az öltözőben Böde Dánielt megkérdezem, hogyan csinálta… Bár az ő receptjét nem szeretném lemásolni, mindig is a saját fejem után mentem.
– És hánnyal gyarapítaná hetvennyolc NB I-es gólját?
– Támadó vagyok, természetesen szeretnék minél több gólt szerezni Pakson, de a gólpasszok is legalább ilyen fontosak nekem. Bognár György vezetőedzővel nem dolgoztunk még együtt, most ismertem meg, de az már látszik, játékospárti edző, a jelek szerint sok futballistának megtalálta a helyét a pályán, azt a pozíciót, ahol a legtöbbet képes kihozni magából. Biztos vagyok benne, velem is ez lesz a helyzet.
