Ferenczi István hosszú hallgatás után törte meg a csendet

– Sokan gratuláltak?
– Rengetegen – mondta Ferenczi István, a Lombard Pápa csatára.

– Ennyire fontos volt a Honvédnak lőtt gólja?
– Hogyne! Egyébként azért is kerestek most ilyen sokan, mert szerdán volt a születésnapom.

– Akkor csatlakozom én is: boldog születésnapot kívánok! Volt ünneplés?
– Az most kimaradt. Két edzésünk volt, úgyhogy csak vittem a srácoknak sütit, de ennyi. Este pedig Dzsudzsák Balázzsal megnéztem a Benfica–Manchester United meccset.

– Ha jól tudom, Balázs is kint volt a hétvégi bajnokijukon is, amelyen végre sikerült betalálnia. Kellett már ennyit várnia az első gólra?
– Ilyen még sohasem fordult elő velem. Ez volt a leghosszabb idő gól nélkül.

– Hogyan élte meg ezt az időszakot?
– Felemás volt számomra. Rendkívül bosszantó volt, hogy nem tudtam gólt lőni, egyre nehezebben viseltem, egyre jobban nyomasztott. Ugyanakkor tudtam, hogy előbb-utóbb megszerzem az elsőt, ráadásul elégedettek voltak velem, mert mögöttem azért rúgták a gólokat a többiek, és tisztában volt vele Véber György is, hogy ez részben az én érdemem is, hiszen le tudtam kötni a védőket, így a többieknek nagyobb terület jutott. Persze a közönség soraiban biztos voltak elégedetlenebbek, de ez természetes, mert egy csatártól a gólokat várják. Ahogy én is azt várom magamtól. Boldog és elégedett vagyok, mert jól szerepel a csapat, ha valaki azt mondaná nekem, hogy a szezon végén is hatodikok leszünk, minden további nélkül aláírnám. De akkor vagyok igazán nyugodt, ha betalálok az ellenfél kapujába.

– Most, hogy meglőtte első gólját, olyan produkciót nyújt az idén, mint korábban a Ferencvárosban vagy a Vasasban?
– Azért ne rohanjunk ennyire előre! Természetesen nagyon örülnék hasonló teljesítménynek, de a zöld-fehéreknél az is közrejátszott, hogy egy évet az NB II-ben is játszottunk. Ugyanakkor a Fradi az Fradi, nem lehet összehasonlítani semelyik csapattal sem. Szerencsére a Vasasnál is jól ment a játék, és jöttek a gólok is. Most arra kell koncentrálnom, hogy megszerezzem a következőt. Bízom benne, hogy nem kell annyit várni rá, mint az elsőre.

– Gondolom feldobta a gólja, ráadásul azzal egyenlítettek. Egyszóval rendkívül fontos gólt szerzett.
– Az biztos! Nekem is szükségem volt már rá, nehéz teherként cipeltem a góltalanságomat, de végre megtört a csend. Ráadásul, ahogy említette, a csapat számára is fontos volt. Egyrészről a többiek is örültek, hogy végre betaláltam, másrészről pedig a gólom után új erőre kaptunk, és megfordult a játék képe is, sokkal többet veszélyeztettünk, s végül fordítani tudtunk.

– Jó döntést hozott azzal, hogy Pápára igazolt?
– Feltétlenül! Már korábban is nagyon tetszett a csapat játéka, és télen már szóba került, hogy szerződtetnek, ám akkor még nem lett belőle semmi. Most viszont örülök, hogy itt vagyok, hiszen remek a közösség, mindenki támogatja a másikat.

– Ezek szerint kitölti a kétéves szerződését?
– Szeretnék itt maradni, mert tényleg jó a társaság, és szeretnek a többiek is, de a futball kiszámíthatatlan. Úgy terveztem a Vasasnál is, hogy addig maradok, amíg érvényes a szerződésem, ám mégsem jött össze.

– Mire számíthatnak a hétvégén Szombathelyen?
– Jó lenne nyerni, de tisztában vagyunk vele, hogy nagyon jó csapat a Haladás. Igazi háromesélyes meccs lesz, amelyen bármi előfordulhat. Erre a találkozóra is kijön a Balázs, és bízom benne, hogy szerencsét hoz nekünk.

– Tehát egyelőre nem tér vissza Oroszországba?
– Elképzelhető, hogy Balázs a jövő héten már visszatér a Mahacskalához, ez egyedül rajta múlik. Bízom benne, hogy hamarosan újra pályára léphet. Egyre jobban van, pompásan halad a gyógyulása. Már az ajtófélfán gyakorolja vállal az ütközéseket – természetesen kizárólag orvosi utasításra.