"Ügyvezetőként a néhány éve a Vasast irányító Mészáros Zoltán dolgozik majd, a direktor munkáját a Zalaegerszeg korábbi edzője, Bozsik Péter segítheti."
Ez a mondat lapunk szombati számában, a ZTE-nél történt változásokról beszámoló cikkben jelent meg. Bozsik Péter tehát visszatér Zalaegerszegre, de nem edzőként, hanem valamiféle misztikus pozícióba. Fiatal emberről van szó, aki három év alatt (ennyit töltött el edzőként az élvonalban…) eleinte sikert sikerre halmozott. A Mezey Györgytől középcsapatként átvett Vasast a harmadik helyre hozta fel, aztán jött az igazi nagy dobás, a bajnoki cím a Zalaegerszeggel, majd a felejthetetlen Manchester-verés a Puskás Ferenc-stadionban. De az élet már csak olyan, hogy olykor arcul csókolja az embert, máskor meg tarkón vágja: Bozsikot elküldték a gyengén szereplő Zalaegerszegtől. Aztán a legendás Cucu fia Szombathelyre igazolt, leült egy olyan csapat kispadjára, amelytől még saját szurkolói is elfordultak, és annak az útnak is kudarc lett a vége. És, tessék, Bozsik Péter most újra Zalaegerszegen dolgozik, ám nem edzőként. – Rögtön az elején tisztázzuk: mit várnak öntől Zalaegerszegen, mit jelent az, hogy Mészáros Zoltán ügyvezető munkáját ön segíti majd? Ilyen alapon lehetne éjjeliőr, pályagondnok, hosztesz, marketingszakember vagy akármi. Bármit is mond, ön a közvélemény számára edző marad.– Leegyszerűsítve: kettőnk dolga lesz minél sikeresebben vezetni azt a gazdasági társaságot, amely a zalaegerszegi futballcsapatot üzemelteti – mondta Bozsik Péter. – Nem akarok nagy szavakat használni, de valamennyire hasonló lesz a munkám, mint mondjuk, Alex Fergusoné Manchesterben. Ô ugyanúgy beleszólhat a klub gazdasági lépéseibe, a játékosok igazolásaiba, fizetésébe, ahogy én is Egerszegen. – Feladta?– Az edzősködésre gondol? Naiv kérdést tett fel… Hogyan adhattam volna fel, amikor még igazán el sem kezdtem? Hároméves első osztályú edzői múlt van mögöttem, annak megannyi mámoros és keserű pillanatával. Negyvenhárom évesen az ember nem jelentheti ki, hogy kész, soha többet nem ülök le a kispadra. Szó nincs erről. Csak van valami, amiről mostanában kevesen beszélnek, pedig igencsak égető kérdés. Ön szerint hány olyan magyar csapat van, amelynek nyugodt gazdasági háttére van, ahol valóban lehet tervezni a jövőt, ahol nem hitegetik a játékosokat, hogy ekkor vagy akkor kapnak pénzt… Folytassam? Ezért nem vágyom most egyetlen kispadra sem. Túlságosan zűrzavaros a helyzet a futballcégek többségénél. – Igaza van. A legtöbb helyen adósságokat halmoztak fel, rengeteg a tartozás és még több a bizonytalanság. Talán csak a Debrecen, a Sopron és a Vasas mögött van tőkeerős, a pénzt időben utaló tulajdonosi kör. És még Zalaegerszegen…– Ezért dolgozunk, hogy a Zalaegerszeg afféle mintavállalkozássá váljon. Az lesz a feladatom Mészáros Zoltánnal, hogy ésszerű feltételek mellett üzemeltessünk egy bajnoki címre is esélyes csapatot. Nem könnyű munka ez, de Zalaegerszegen szeretik a futballt, a csapat mögött áll a lelkes közönsége, büszkék lehetünk egy gyönyörű stadionra, és nem mellékesen vannak szponzorok, támogatók, akik hajlandók pénzt áldozni. Hangsúlyozom, az ésszerűség határán belül. Lesz olyan futballista, akinek csökkentjük a fizetését, de olyan is, aki ugyanannyit keres majd, mint eddig. Szeretnénk követendő példaként szolgálni a többi magyar csapatnak. – Azért furcsa szituáció lesz, ahogy leül tárgyalni például Vincze Ottóval. – Ilyen az élet. Vinczének egyébként szerződése van, de nem tudom, mi lesz a sorsa. Ami biztos: Egressy Gábor szerződése lejárt, ő szabadon tárgyalhat. – Eldőlt már, hogy Gellei Imre marad-e a vezetőedző?– Az biztos, hogy én nem ülök le a kispadra… Egyébként minden bizonnyal Gellei Imre irányítja továbbra is a csapatot, s nekünk meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy csak a szakmára kelljen koncentrálnia, és a Zalaegerszeg újra nagycsapat legyen. Ezért is mondom, izgalmas feladatra vállalkoztam, és most biztosan nem hiányzik majd a kispad.