Módosított szerződések

1/4. rész: Pénz helyett gyáravatás, azután vésztanácskozás
2/4. rész
3/4. rész: Újabb fedezet az ígéretekre
4/4. rész: Befektetőt kell keresni

Így került képbe a szintén Kovács Ádám nevével fémjelzett Vitacell-cseppet gyártó Pulzus Kft., illetve annak tulajdonosa. Gelencsér Istvánt korábban a kutató-feltaláló ajánlotta az FTC Rt. felügyelőbizottságába. Kovács Ádám azt tervelte ki, hogy a Pulzus Kft. a Celladam-részvénycsomagból 30 millió forint névértékű részt tízszeres áron megvásárol, s ekként teljesül a Fradival kötött támogatói szerződésben vállalt első fizetési kötelezettség. Igen ám, de a Vitacell gyártása – amelyet táplálékkiegésztőként Magyarországon nem regisztrálhattak, mert az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) élelmiszerkémiai főosztályára Kovács Ádám hiányos dokumentációt juttatott el, így a termék bevizsgálása el sem indulhatott – csak a napokban kezdődhetett el Nyíregyházán, így mostanra 300 millió forintos haszon nyilvánvalóan nem keletkezhetett. A hírek ezután arról szóltak, hogy a Celladam-csoporthoz tartozó Pulzus Kft. egy bankhitel egy részének átcsoportosításával oldja meg a részvényvásárlást. Ám hiába volt az újabb türelmi idő, március 22-éig sem kapott pénzt a Ferencváros.
– Valóban nem rendeztem az első részletet, de a lényeg az, hogy a csütörtöki elnökségi ülésig az FTC számláján legyen a pénz, mert akkor az eredeti szerződés, ha némi változtatásokkal is, de tovább élhet – mondta megkeresésünkre Kovács Ádám. – A módosításokról már beszéltünk, és az mindkét fél számára elfogadható lenne.
– Ön szerint a Fradi vezetői még hisznek abban, hogy hozzájutnak a pénzükhöz?
– Miért ne hinnének? Szó sincs arról, hogy ki akarnék bújni a vállalásom alól, de azzal minden érintett tisztában volt, hogy az első részlet előteremtése nem lesz egyszerű menet.
– Mégis miért nem?
– Amíg nincs az FTC számláján a pénz, nem szeretnék a részletekről beszélni. Legyen elég annyi, hogy voltak, akik megpróbáltak keresztbe tenni nekem. Ôk azok, akiknek a látszat ellenére sem volt érdekük, hogy teljesítsem a Ferencvárossal kötött szerződést.
– Ez nem egészen világos…
– Nos, elhangzottak bizonyos ígéretek, amelyek alapján én joggal hihettem, hogy pénzhez jutok, amit aztán tovább küldhetek az Üllői útra. Az ígéretek azonban ígéretek maradtak…
– Nem készültek írások?
– Ne vicceljen, természetesen mindenről szerződés van! Ám Magyarországon manapság ennyit ér egy hivatalos papír…
– Ôszintén: ön komolyan venne egy olyan üzleti partnert, aki egyre csak halogatja a vállalásai teljesítését, és folyton új meg új fizetési határidőket jelent be?
– Igaza van, a történtek rombolják az üzleti hitelemet… Felesleges lenne magyarázkodnom, hogy kivel miben állapodtam meg, és ki miért nem állta a szavát. Hibáztam, az eddigieknél is erősebb garanciákat kellett volna kérnem. Ám azért hadd mondjak valamit: eredetileg csupán az idei évben szerettem volna megkötni a támogatói szerződést a Fradival, de bizonyos okok miatt a klub számára sürgőssé vált az ügylet.