Gólzáporos iksz, bombagólokkal

Kondás Elemér, a DVSC pályaedzője Görögországban járt a hét közepén – persze nem nyaralni ment, hanem a debreceniek UEFA-kupa-ellenfelét, a PAOK Szalonikit térképezte fel. A görögök Egaleo ellen játszottak kupameccset szerdán, s 1–0-ra nyertek, Kondás pedig két dolgot hangsúlyozott különösen hazatérte után: a rivális erőszakos, gyors, és nem utolsósorban technikás játékosokból áll, akiket fanatikus szurkolótáboruk űz-hajt, pokoli hangulatot teremtve. Ez utóbbi a hajdúsági közönségtől sem áll távol, akik joggal bizakodtak abban, hogy a várakozáson alul szereplő Újpest ellen folytatódik a DVSC jó hazai szériája: eddig egyetlen döntetlen mellett valamennyi találkozóját megnyerte az Oláh Gábor utcában a csapatuk, s még gólt sem tudtak rúgni a vendégek.

No, az Újpest hamar megtörte a jeget: Kovács Zoltán bólintott a hazai kapuba, amihez kellett a mellette kissé elbambuló Éger hibája is. (Mellesleg erről a gólról lemaradtak azok, akik a televíziókészülékek előtt tekintették meg a mérkőzést, a közvetítő társaság ugyanis technikai okokra hivatkozva éppen csak a találat után kapcsolt a helyszínre. A nézők szerencséjére legalább rögzítették a vezető gólt...) Azonnal átvette a kezdeményezést a Debrecen, mentek előre a hazaiak, igazi gólhelyzetet azonban nem tudtak kialakítani, míg az Újpestben benne volt egy-egy veszélyes kontra lehetősége is. Ha nem is klasszikus ellentámadásból, de növelték előnyüket a lila-fehérek, méghozzá Erős Károly ritkán látható bombagóljával. Akkor azt gondoltuk, ez a találat akár a forduló gólja is lehet, de pár percen belül kiderült, még a meccs gólja címért is nagy lesz a harc: Nikolov Balázs bombájáért nyújtózkodott hiába Vlaszák Géza. A gól jelezte, hogy a hazaiak nem adják fel, s szeretnének egyenlő állásnál szünetre vonulni – ezért mindent meg is tettek, aminek azonban tényszerű következménye csak az lett, hogy igencsak paprikás lett a hangulat a félidő utolsó perceire.

A második játékrész aztán ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt: rohamozott a Debrecen, bekkelt az Újpest, s az amúgy – magyar szinten – magas színvonalú játékot továbbra sem illethettük a kisasszonyfutball megnevezéssel. Érett az egyenlítés, és érett egy kiállítás: a félidő dereka mindkettőt elhozta. Böőr szélvészként robogott át a vendégek térfelén, érezni lehetett, hogy csak szabálytalanul lehet megállítani, ami Vanczáknak és Juhárnak együttesen sikerült, előbbi kibillentette, utóbbi estében buktatta a hazai csapatkapitányt. Mindkét újpesti védőnek volt már sárga lapja, így tulajdonképpen örülhetnek, hogy Megyebíró játékvezető csak az első érintést elkövető Vanczák Vilmosnak adott újabbat, s mivel mindez a büntetőterületen belül történ, a tizenegyes sem maradhatott el. Éger László lába nem remegett meg, s úgy tűnt, sínen van a Loki: egálnál, emberelőnyben hazai pályán bedarálják a vendégeket. A lilák azonban – akárcsak a hazaiak kétgólos hátrányban – nem adták fel, Kovács Zoltán postafordultával visszaszerezte a vezetést, azonban újra érezni lehetett, hogy nem húzza ki az Újpest, s néhány minutummal később az eredetileg a kezdőbe jelölt, de csak nemrég beállt Selymes Tibor is benevezett a "Ki tud ma nagyobb gólt rúgni?” elnevezésű versenybe – szubjektív vélemény, de e sorok írójánál ő nyert. Ugyanott voltunk hát, mint az előző egyenlítésnél: a Debrecen a hátralévő időben mindent megtett a győzelemért, a tíz főre fogyatkozott Újpest pedig foggal-körömmel óvta az egy pontot, de eközben néha-néha ők is eljutottak a hazai kapuig.
A Loki a pontatlan befejezések miatt nem tudta megszerezni a győztes találatot – talán azonban jobb is így, hiszen a tíz emberrel is lelkesen küzdő, s helyzeteit szinte százszázalékosan kihasználó Újpest rászolgált az egy pontra. A hazai szurkolóknak sem volt oka csalódottságra a lefújás után, hiszen a magyar átlag feletti (s a szezon legjobb meccse címre is joggal pályázó) mérkőzést láttak, remekbeszabott gólokkal, több fordulattal, ahol mindkét gárda tanúbizonyságot tett küzdeni tudásáról.