Szusza Ferencnek szólt a taps

De volt itt egy játékos, egy zseniális futballista, korának kiemelkedő klasszisa, aki miatt érdemes volt kibuszozni ezen a télies őszi délutánon Újpestre. Szusza Ferenc a balszélről érkezett, méghozzá elegáns hintón, mint egy igazi őrgróf, és nem volt ebben most semmi túlzás, hiszen kit vigyenek ilyen látványos körülmények között, mint egy igazi uralkodót. Úgy bizony, Szusza Ferenc életében minden volt az Újpest, és ez gólokban, elképesztően nagy és szemtelen apró találatokban mutatkozott meg; az ünnepelt 469 bajnoki mérkőzésen 397 gólt szerzett – és ebben ő világelső. A labdarúgózsenit ünnepelte ezen a szombat estén a didergő publikum, Szusza Ferencet, akiről elnevezték ezt a gyönyörű stadiont. A hajdani legendás csatár meghatottan sétált a pálya közepére, majd rövid ünnepség és a Himnusz meghallgatását követően jobb belsővel passzolt, úgy, mint annak idején, amikor még védhetetlen lövések sorát eresztette meg.
Aztán villámgyorsan visszazökkentünk a mába, a felejthetetlen ünnepséget követően unalmas játszadozás vette kezdetét. Az Újpest visszaállt a saját térfelére, mondván, csak jöjjenek a kékek, próbáljanak rést találni a lila-fehér sűrűben. Nem volt egyszerű. Mezey György alaposan megszervezte a védekezést, és egyértelműen kontrákra játszatta a csapatát. És az MTK jött előre, no nem fergeteges iramban, inkább sok-sok lapos passzal. A kékek birtokolták többet a labdát, ám a lilák szerezték a gólt. Farkas Balázs remek passza után az üresen maradt vendégtérfélen meglóduló Simek Péter szerezte meg a vezetést a hazai csapatnak, és joggal bosszankodhatott Egervári Sándor, hiszen csapata addig egyértelműen irányította a mérkőzést.
A gól szemmel láthatólag magabiztossá tette a lila-fehéreket. Ezt jelezte, hogy Farkas Balázs újabb remek passzal hozta támadásba a sárga lapok miatt kimaradt Kovács Zoltánt helyettesítő Rajczi Pétert, ám ezúttal kimaradt a ziccer. És ha már Rajczi került szóba: Mezey György bátran nyúlt a fiatalokhoz, rajta kívül először kapott kezdőként bizonyítási lehetőséget az Újpest szurkolók által nagy tehetségnek titulált Bánka Kristóf. Vele kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy technikás labdarúgó, aki ráadásul Megyeri úti nevelésként megfordult az MTK-ban is. Itt volt élete nagy lehetősége, ám az első félidő nem róla szólt, sokkal inkább a lilák eredményes védekezéséről, és az MTK tanácstalanságáról.
Ha az első félidő taktikai csatáját egyértelműen az Újpest nyerte, akkor a második félidőre ez még inkább érvényes. A lilák a Mezey György által megkomponált védekezést már-már tökéletes formában mutatták be, hiszen a folytatásban az MTK nemhogy helyzethez, lövéshez sem jutott. Ráadásul a szünet után már nemcsak a kapu megvédésére, hanem a támadások vezetésére is egyre több energiát fordított a lila-fehér csapat. Ekkor már sokkal veszélyesebbnek tűntek a hazai akciók, szó sem volt MTK mezőnyfölényről. A közönség meghálálta a lilák erőtől duzzadó, lelkes játékát, hiszen megállás nélkül buzdította csapatukat. Azt is mondhatnánk, hogy a levegőben lógó, a második, gyaníthatóan mindent eldöntő hazai találat, ám a futball szokásos fintorát láthattuk, hiszen az MTK gyakorlatilag helyzet nélkül egyenlített a szemfüles Illés Béla révén.
Az Újpest azonban alaposan meghajtotta az utolsó tíz percet is, és ha azt írtuk a talákozó elejéről, hogy lassú paszszolgatást hozott, akkor meg kell említenünk, hogy a folytatást már kevés kritika érheti, és ez főként az Újpest csupaszív játékának köszönhető. Nem véletlenül bosszankodtak a hazai szurkolók a pontvesztés miatt, hiszen csapatuk közelebb állt a győzelemhez, ám így is sok-sok pozitívumot fedezhettek fel a lilák játékában, egyrészt bemutatkoztak tehetséges fiatalok, másrészt a csereként pályára lépő Polonkai Attila újra remekül futballozott, és nem mellékesen öröm volt nézni a lilák szakadatlan, megállás nélküli "pörgését”.
Egy pont ide, egy pont oda – ám a döntetlen miatt igencsak más az érzés a Szusza Ferenc-stadionban, illetve néhány kerülettel odébb a másik legendáról elnevezett arénában, a Hidegkuti Nándor-stadionban…

Percről percre

15. perc: Illés vezette át a labdát az Újpest térfelén, majd húsz méterről jobbal lőtt, ám a labda jócskán a jobb alsó sarok mellett szállt el.
22. perc: Zabos emelte a tizenhatos vonalán helyezkedő Illés fejére a labdát, ő pedig a középen egyedül maradt Czvitkovics elé bólintott, ő hét méterről a kapu fölé emelte a labdát.

26. perc: Farkas Balázs vezette a labdát a felezővonalnál, mígnem észrevette, hogy az újpesti térfélről nagy lendülettel megindul Simek, akit remek ütemű labdával meg is talált. Simek egyedül vezethette a labdát az MTK kapujára, a tizenhatoson belülre ért, majd 12 méterről jobbal Végh Zoltán mellett laposan a bal alsó sarokba helyezte a labdát.
1–0
31. perc: Juhász Roland keverte meg az újpesti védelmet a bal oldalon, majd betört a büntetőterületre, és hat méterről, éles szögből, jobbal a jobb alsó sarkot célozta meg, ám Vlaszák magához ölelte a labdát.
42. perc: Farkas Balázs ismét ragyogó passzt adott, ezúttal Rajczit ugratta ki, aki kissé balra sodródott, így az alapvonaltól nyolc méterre járva nem volt más választása, minthogy keresztbe rúgja a labdát a büntetőterülen belül. A jobbról érkező Simek a jobb alsó sarkot célozta meg, ám Zabos menteni tudott a gólvonal előtt.
51. perc: Szanyó hozta játékba a bal oldalon kilépő Rajczit, aki éles szögből, nyolc méterről ballal lőtt, ám Végh Zoltán lábbal szögletre mentett.
59. perc: Szélesi ívelte fel a labdát a felezővonalról; Szanyó lefejelte a labdát Polonkai elé, ő 17 méterről futtából, jobbal a kapu közepét célozta meg, ám Végh Zoltán középen állt, így magához ölelte a labdát.
65. perc: Jezdimirovics buktatta a jobbösszekötő helyén Szélesit: Szanyó végezte el a szabadrúgást, és 18 méterről jobbal a bal alsó sarkot célozta meg, ám Végh Zoltán hárítani tudott.
79. perc: Pisont ívelte a labdát a jobb oldalról az újpesti 16-oson belülre, amelynek bal oldaláról Lengyel középre fejelt, az érkező Illés Béla pedig öt méterről jobbal lőtt, és a labda Vlaszákot érintve a bal alsó sarokba vágódott.
1–1

Mestermérleg

Mezey György, az Újpest szakmai igazgatója:
"Annak ellenére, hogy az MTK jó csapat, simán kellett volna nyernünk, de ez nem pontozásos sportág. Jól játszottunk, a döntetlent sikernek értékelem, kis szerencse jó lett volna."

Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője:
"A minimális tervünket teljesítettük. Az első félidőben akkor kaptunk gólt, amikor jobban játszottunk. A fordulás után többet kockáztattunk, ez csak a döntetlenhez volt elegendő, a sikerhez nem."

Fény és árnyék

Mi másról is szólhatna ez a rovat, mint Szusza Ferencről, aki betegen, ám annál lelkesebben érkezett ki hosszú-hosszú idő után kedvenc stadionjába. A pályára, ahol ontotta a gólokat, a csapathoz, amelyben idehaza mindig szerepelt. Nem véletlenül mondta Derce Tamás, Újpest polgármestere, hogy ma sok zsoldos szerepel a magyar csapatokban, ám Szusza Ferenc igazi példakép lehet az újpesti fiatalok előtt. Ô nem megélhetési formának, inkább élete szerelmének tekintette a futballt, na meg a lila-fehér színeket.

Roppant lelkes az újpesti stadion hangosbemondója, rendszerint öröm hallgatni konferálásait, és rengeteg információval is szolgál. Ezúttal azonban nagyot tévedett, hiszen elrontotta egy Újpest–Ferencváros rangadó eredményét. Márpedig az ilyet illik észben tartani, főként, ha egy nagy-nagy ünnepről van szó. A Megyeri úti stadion avatójáról van szó, amely 1922. szeptember 17-én tartottak, és a lilák nem 1–0-ra (ahogy ő mondta), hanem 2–1-re győztek akkor. Ez maradjon meg mindenkiben.