Gyúrás? Csak csukott szájjal

"A múltkor bemegyek az öltözőbe: éppen gyúrják az egyik játékost, a hátán fekszik, átadja magát a masszírozásnak, hát egyszer csak a szájába hullik a vakolat.”
A Budapest Honvéd névre keresztelt egykori Kispest ügyvezető igazgatója, Gál László meséli mindezt, miközben az öltözőben sétálgatunk, és lám, a gyúrópad felett igen randa a mennyezet, valóban könnyen egy kis mészhez juthat a labdarúgó – hacsak eztán nem figyel arra, hogy gyúrás közben csukva legyen a szája… A másik helyiség már sokkal komfortosabb, ám ott meg a szekrényekkel van baj: a korábbi játékosok olyasféle feliratokat pingáltak a polcok ajtajára, mint Mr. Baltazár, Mc Babszi, vagy éppen Lenin.
"Eltörném a kezüket, ha a maiak is ilyen hülyeségeket irkálnának – mérgelődik az igazgató. – Le sem tudjuk kaparni. Hát hogy néz ki most az öltöző? Még szerencse, hogy a szurkolók hamarosan elkészülnek a transzparenseikkel, és azokkal kidíszíthetjük a falakat. Nem is tudom, mit tehetnénk a srácok nélkül: nézzék csak meg a folyosót! A múltkor jött egy ember, hogy hatalmas Kispest-drukker, segíthet-e valamit. Amikor kiderült, hogy festő, máris találtunk megoldást, és azóta ilyen szép piros-fehér-fekete a fal.”
A fal tényleg sokkal jobban néz ki, mint korábban, ám azért még mindig lenne mit kezdeni a Bozsik-stadionnal. Elvégre az NB I B-t simán vezeti a Honvéd, kedvező esetben jövőre megint az Újpest és a Fradi látogathat a kerületbe, ám hiába jó a csapat, ha a létesítményhelyzet egyre rosszabb. Már azt is nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy az együttes még mindig a Bozsik-stadionban játszhat – holott a korábbi sportminiszter már rég elköltöztette volna…
"Az ellenőrök minden meccs jelentésében leírják, hogy katasztrofális a stadion állapota. Egyedül a gyepre lehetünk büszkék, mert az dupla leterheltség mellett is egyre jobb. Köszönhetően az itt dolgozóknak, akik mind-mind Honvéd-szurkolók, és így nem jelent számukra gondot, ha két órával tovább maradnak hengerelni vagy hajnalban kell füvet nyírni” – dicsér Gál László.
Az ám, a sokat szidott gyep ma már nem rosszabb a többi csapaténál. Igaz, megközelíteni nem könnyű, mert a játékoskijáró ajtaja csak egy hatalmas rúgás után nyílik, de legalább kint vagyunk. Sehol egy vakondtúrás, sehol egy fűmentes terület, a pálya talaja nemcsak ránézésre jó, hanem sétálni is bokatörés nélkül lehet rajta. Így szöges ellentétben áll az edzőpálya minőségével, ami viszont egyszerűen borzalmas.
"Nézzenek körül: hát lehet itt bármit csinálni? Ez a pálya már arra sem jó, hogy a környékbeli fiúk focizzanak rajta. Pedig fociznának ám: a nyáron döbbenten látom, hogy este fél tízkor, a szürkületben is pattog a labda. Lemegyek, hogy vajon melyik ificsapatunk edz ilyen idétlen időpontban, hát kiderül, hogy tucatnyi srác mászott át a kerítésen, és a leleplezés miatt nagy lendülettel mászna is vissza. Még hogy nincs utánpótlásunk: az lenne, csak játszani nem tudnak sehol a fiatalok.”
Pedig Kispesten most egyértelműen azt vallják, hogy a fiatalokra kell építeni. A huszonnégyes keretből tizenhárman saját nevelésű futballisták, de Gál László szerint még ez az arány sem elég:
"Borgulyára, Kellerre, Molnárra bármikor rábíznám az életem, de az öregek mellett hasonlóan fontos az utánpótlás jelenléte is. A Fradi BL-szereplése alatt tizenhét focista volt saját nevelés, a Honvédnak is el kellene érnie, hogy a keret háromnegyede teljesen kispesti legyen. Na, ezért volt kiváló választás a Gálhidi György, Sisa Tibor, Hajdú Lajos hármas.”
Való igaz, a szakemberre eddig nem lehet panasz, a csapat sorra nyeri a találkozókat, és az igazgató azt mondja, a fizetésekkel sincs gond. Ez ráadásul teljességgel hihető, elvégre a tavalyi havi tizennégymillió után idén csak négymilliót kell költeni a játékosok bérére, ami 50-300 ezer forintos alapfizetésnek felel meg. Egyetlen futballista kereshetett volna nagyságrendekkel többet, de Bárányos Zsolt köszönte, nem kért az élvonalbeli szinten is magas összegből. Hogy azóta merre jár, senki sem tudja…
Annál fontosabb viszont a PR-tevékenység, vagyis a klub eladása (ne tessék megijedni: nem szó szerint értjük…) külföldre. Gál éppen arról beszélt, hogy a Ferencváros mellett a Honvédot ismerik a legjobban a világban, amikor betoppant egy görög stáb, hogy kétórás filmet készítenek Détári Lajossal, és természetesen a Honvéd, valamint a Bozsik-stadion sem maradhat ki az öszszeállításból. Mivel az egyik tulajdonos, Piero Pini olasz, nyugodtan lehet Olaszországban tapogatózni, miként az igazgató szerint Spanyolországban is eladható lenne a Honvéd neve. Egyelőre azonban Svájc a cél, hiszen a kispestiek már igen jó kapcsolatot alakítottak ki az FC Zürich csapatával.
Na, de hogyan került Kispestre az FC Zürich?
Nos, akad a svájci együttesnek egy jó ötventagú támogatói köre, amely minden évben más-más országba megy körülnézni. Tavasszal Magyarországon voltak, és be akartak menni egy meccsre, ám az összes pályán azt mondták nekik, hogy jöjjenek csak, viszont előbb vegyék meg a belépőket. Gyanítjuk, nem lett volna különösebb bravúr számukra leszurkolni azt a néhány ezer forintot, de a Honvéd a szívélyes vendéglátást is biztosította.
"Mondtam, nyugodtan jöjjenek Kispestre. Jöttek is, tartottam nekik egy kiselőadást a Honvédról a VIP-teremben, ők meg utána meghívtak vacsorázni, és ma már ott tartunk, hogy a Vasas elleni meccsen tulajdonosi szinten is tárgyalhat a két klub” – mondja Gál László. Aligha kell különösebben ecsetelni, milyen előnyökkel járhatna a magyar fél számára, ha néhány ifi- vagy serdülőjátékosát Zürichbe küldhetné egy-két évre…
Igaz, ez még a jövő, maradjunk csak a jelennél, ami a szakmai munka alapján minimum reményt keltő, a létesítményhelyzet tekintetében viszont az igazgató szerint is igencsak szörnyű.
"A másodosztályban hét utánpótláscsapatot kell indítani, nekünk meg tizennégy van. A szülőknek köszönhetjük, hogy tudjuk vállalni a terheket. Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk, hogy az állam cserbenhagyásos gázolást követett el a magyar futball, és ezen belül a Honvéd ellen. És nekünk, mint áldozatnak édesmindegy, hogy jobb- avagy balkormányos autó ment-e keresztül rajtunk…”
Úgyhogy a helyzet felemás, Gál László szavaival élve: "Szerények, de büszkék vagyunk.”
Ha ránézünk az NB I B-s tabellára, láthatjuk: most van mire.