Újabb trófea az MTK-vitrinben

Nos, Egervári Sándor együttese nyugodtan tudott készülni az elmúlt hetekben – igaz, azt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a csapatkapitány Illés Béla kulcscsonttörést szenvedett az első edzőmérkőzésen, valamint hogy a nyáron szerződtetett Halmai Gábor és Pisont István ez idáig nem tudott teljes értékű edzésmunkát végezni –, az elmúlt évi megszokott kezdőtizenegyből csak Hajdu Attila és Mico Szmiljanics távozott, ugyanakkor a Videotontól visszatért Végh Zoltán, valamint a kispesti Torghelle Sándor azonnal helyet követelt magának a csapatban. S persze az sem gyengítette a bajnok állományát, hogy az olimpiai válogatott Pusztai Olivér és Pandúr Péter is aláírt a Hungária körútra, no és az edzőmérkőzések alapján úgy tűnik, a szintén új szerzemény Zabos Attila és Lengyel Roland is bármikor bevethető lesz.
A bajnoki ezüstérmes, kupagyőztes Ferencváros felkészülése már korántsem volt zavartalan, elég arra gondolni, hogy a Fotex Rt. kivonulni készül a csapatot működtető részvénytársaságból, Dragóner Attila és Tököli Attila személyében válogatott futballisták távoztak a nyáron, és múlt csütörtökig egyetlen játékos sem igazolt a zöld-fehérekhez. Arra majd csak az idő ad választ, hogy az ezen a napon szerződtetett Marius Sasu és Rósa Dénes mekkora erősítést jelent, és bár egyetlen 90 percből hiba lenne bármiféle következtetést levonni, annyi azért talán kijelenthető: a szombati találkozót látva komoly meglepetés lenne, ha jelenlegi állapotában a Fradi versenyben volna a bajnoki címért.
Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Puskás Ferenc-stadionban a Ferencváros kezdte jobban a mérkőzést, ám az első találatot követően már érezni lehetett, a Szuperkupa történetében először a bajnokcsapat labdarúgói emelhetik majd magasba a serleget. Ennek az állításnak némileg ellentmond, hogy az MTK Hungáriában csereként pályára lépő Czvitkovics Péter még a második gólt követően sem volt biztos csapata sikerében.

"Amikor a második játékrész elején sikerült a hálóba találnom, még nem gondoltam azt, hogy megnyertük a mérkőzést – mondta a fináléról az MTK második gólját jegyző Czvitkovics Péter. – A Ferencváros ellen egyetlen csapat sem teheti meg, hogy kétgólos előnye birtokában, negyven perccel a meccs vége előtt elkezd ünnepelni. Így talán érthető, hogy miért csak a nyolcvanadik perc táján érztem azt, ezúttal a miénk lehet a Szuperkupa. Egyébként az összecsapás első huszonöt percében csak a Fradinak volt helyzete, ám szerencsére Végh Zoltán remekül védett. Tulajdonképpen a semmiből jött a vezető találatunk, és alighanem látható volt, hogy Torghelle Sándor gólja megnyugtatott benünket. Örülök, hogy sikerült góllal segíteni a csapatomnak, ám azt sem hallgathatom el, hogy mivel egy sérülés miatt a többieknél két héttel később kezdtem el a felkészülést, erőnlétileg még korántsem vagyok ideális állapotban. A lényeg azonban az, hogy ez a győzelem önbizalmat adhat nekünk a bajnoki rajt és a Bajnokok Liga-bemutatkozás előtt. A Ferencváros legyőzése ugyanis mindig értékmérő.”
Az MTK Hungária mesteredzőjének, Egervári Sándornak először adatott meg, hogy a Szuperkupa-döntőben ülhessen a kispadon – a tréner négy évvel ezelőtt már volt bajnok a kék-fehérekkel, egy évvel később pedig a Dunaferr-rel szintén első lett, azonban akkor nem rendezték meg a finálét –, és rögtön az első próbálkozásra győzelemre vezette csapatát. Nem érdektelen, hogy az Újpest és a Ferencváros után az MTK a harmadik gárda, amely nyerni tudott a fináléban; a győzelem ezúttal négymillió forintot ért…

"Örömteli, hogy győztünk, és a klub története során először sikerült megszereznünk a trófeát – értékelte a szombati találkozót Egervári Sándor. – A felkészülés során alaposan megterhelt játékosaink kedden a REAC elleni mérkőzésen még fáradtan mozogtak, a Fradi ellen azonban koncentráltabban, összefogottabban futballoztak. Persze a teljesítményük még korántsem volt olyan, mint ahogy azt mi szeretnénk, ám a bajnokság kezdetéig hátralévő napokban lesz mód javítani. A találkozó első fél órájában a zöld-fehérek akarata érvényesült, ellenfelünk ötletes játékához nem mindig sikerült alkalmazkodnunk. A vezető találatot követően a Fradi labdarúgói elbizonytalanodtak, mi a korábbinál magabiztosabban járattuk a labdát, majd a második gólt követően méginkább óvatosabbá vált a Magyar Kupa védője. Sajnos a labda birtokában ritkán jutottunk el az ellenfél kapujáig, és ez olyan hiba, amit feltételenül orvosolnunk kell.”
A lefújást követően Garami József, a Ferencváros szakmai igazgatója gyorsértékelésként megjegyezte: "Az MTK tökéletesen kihasználta a hibáinkat, ezért is győzött.” A szakember véleményének alátámasztásaként álljon itt a két gól kivonatos története: az első MTK-találatnál Lipcsei Péter számította el Daniel Rednic szögletét követően a labda ívét, így Torghelle akadálytalanul fejelhetett a hálóba – erre még mondhatjuk, hogy átlagos hiba –, míg a második félidő hatodik percében Kiss György passzolt a jobb oldali szögletzászlótól saját kapuja elé – ez viszont már nem hétköznapi baki – , a labdát pedig az elsőként ocsúdó Czvitkovics belsőzte a bal alsó sarokba, eldöntve ezzel az összecsapás sorsát. Megemlítendő: Balog Zoltán az utóbbi találat kapcsán nem lehet büszke reakcióidejére, Kiss valóban hajmeresztő megoldását követően ugyanis a második 45 percben középső védőként játszó futballista menthetett volna, ha gyorsabban kapcsol…

"Ez volt az első tétmeccsem a Ferencváros színeiben kezdőjátékosként, sajnos nem sikerült túl fényesre a debütálásom – mondta a Szuperkupa-mérkőzés másnapján Kiss György, aki fél éve került a IX. kerületi egylethez. – Annak örülök, hogy végre játszhattam, de az a bepasszolt labda… Az nem hiányzott. Jó ütemben bevágtam Torghelle elé, tisztán megszereztem a labdát – a csapattársaim utólag mondták, ki is engedhettem volna azt –, ám úgy döntöttem, megpróbálom megjátszani. Azt láttam, hogy középen Balog Zoli szabadon áll, de azt már nem vettem észre, hogy Czvitkovics mélységből érkezik. A többi már ismert… Nem tudom, mi okozta a pillanatnyi kihagyást. Az idősebb játékosok közé tartozom, szóval mondhatnék bármit, mentségem úgysem lenne. De nem is akarok magyarázkodni, inkább megpróbálok tanulni a hibából. A csapattársaim egy rossz szót nem szóltak az öltözőben, szerintem éppen eléggé látszott rajtam, hogy mennyire bánt a vereség.”

Szakszemmel - Kardos József