Sebezhető a lett betonvédelem

Akkor a kapitány nem győzött nyilatkozatokat adni, mindenki kíváncsi volt arra, mi lehet a nyerő taktika a svédek ellen. Most újra fontos összecsapás előtt áll a válogatott, a jelek mégis azt mutatják, nem a szombati 90 perc érdekli elsősorban az embereket, hanem a bajnoki záróforduló szomorú történései. S való igaz, az Üllői úton és Siófokon történtek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ám azt is tudomásul kell venni, ha közöny, rosszindulat, amolyan nemtörődöm hangulat veszi körül a válogatottat, akkor felesleges bármiféle előrelépésben reménykedni.
– Ki lehet azt jelenteni, hogy kapitányként még soha nem volt ennyire nehéz, kiszolgáltatott helyzetben?
– Talán a kiszolgáltatott a megfelelő jelző, ám tudni kell, hogy az edzők mindig is kiszolgáltatottak. Valamikor régen a TF dékánhelyettese, Mészáros János azt kérdezte tőlem, miért kell tanár létemre edzősködésre adnom a fejem. Azt feleltem neki, hogy azért, mert gyönyörű feladat harminchárom százalék esélyből százat csinálni. Igaz, a körülmények egyre nehezednek a magyar valóságban… Nemrég volt alkalmam a helyszínen megnézni az Arsenal– Southampton FA-kupa-döntőt, és akkor Oleg Luzsnij, a londoniak futballistája arról mesélt, hogy micsoda felemelő élmény az angol szurkolók előtt játszani. Arrafelé a nézők hihetetlenül tisztelik a labdarúgókat, magát a játékot, ha veszít a kedvenc csapatuk, akkor szó szerint megverve érzik magukat. Tudom, mi olykor csetlünk-botlunk, de aki szeret bennünket, az így is vállal. Az elmúlt heti tragikus események után meg akarjuk mutatni, ha nem is tartozunk Európa élvonalához, azért megvan bennünk a szándék az előrelépésre. Csakhogy ezt közösen kell akarni, szükségünk van támogatásra is.
– Néhány hónappal ezelőtt aligha gondolhatott arra, hogy a lettek négy találkozó után úgy állnak tíz ponttal majd a csoport élén, hogy még gólt sem kaptak.
– Amíg nem láttam őket futballozni, azt mondtam, hat pontot kell ellenük szerezni, csakis ebben az esetben lesz esély a továbblépésre. A hat pontra most is szükségünk van, ám tisztában vagyok azzal, hogy a lettek gárdája hihetetlenül egységes. Nem mondom, Lengyelországban kis szerencsével úszták meg kapott gól nélkül az első húsz percet, ám aztán gyönyörű gólt szereztek. Feljebb tolták a védekezésüket, és önbizalommal telve, szinte pimaszul játszottak. Az igaz, hogy még nem rezdült meg a hálójuk, mégis azt mondom, a védelmük tűnik elsősorban sebezhetőnek.
– Számunkra viszont meglehetősen rossz előjel, hogy még a pénteki napon is kidőlt a sorból egy kulcsember, Király Gábor.
– Nincs mit tenni, alkalmazkodni kell a helyzethez. Maximálisan bízom Végh Zoltánban, kiválóan teljesített ebben a bajnokságban, igazi profi labdarúgó.
– Mások is kisebb sérüléssel bajlódnak a magyar keretből. Elárulja, hogy összeállt-e már a fejében a várható kezdő tizenegy?
– Örömmel mondom, hogy a visszatérő Lendvai Miklós nagyon jó állapotban van, de az is kellemes gond, hogy a bal oldalon védő-középpályás szerepkörben játszó Lőw Zsolt és Füzi Ákos egyaránt jó formát mutat. Még van egy kis időm arra, hogy eldöntsem, az egyébként meghatározó labdarúgónak tartott Dragóner Attila az elmúlt heti események után képes lesz-e olyan teljesítményre, ami elvárható tőle. Bízom abban, hogy a csapat hat pontot tud szerezni a soron következő két játéknapon, mert a győzelmekkel nemcsak továbbjutási reményeink maradnának meg, de talán el tudnánk halkítani a futballal kapcsolatban manapság hallható szélsőséges véleményeket is.