Másnap már minden más

Elvégre jól játszottak, és még a záró negyed elején is vezettek, a második félidő első perceiben pedig kifejezetten nagynak mondható, 11 pontos előnyt halmoztak fel, mégsem sikerült megtartaniuk. Ez pedig az ellenfél rutinos klaszszisain kívül annak volt betudható, hogy tapasztalatlanok az ilyen szituációkban: egyikük sem játszott még döntőt a nemzetközi porondon. Szóval örülni vagy szomorkodni?
"Nagyon jó, hogy ezt ma kérdezi, mert vasárnap még nagyon szomorú voltam – ismerte el hétfő délután Papp Krisztina, a MÁV-Coop SE egyik legjobb dobója. – Mert ugye evés közben jön meg az étvágy, ha az ember idáig eljut, már mindent be akar söpörni. De tényleg nem szabad búslakodni egy ilyen eredmény miatt, ami a legtöbbünk pályafutása során a legnagyobb sikernek számít. Még valamit szeretnék elmondani: nagy dolog, hogy ennyien elkísértek bennünket, és hogy a finálé alatt már a szolnoki szurkolók hangja töltötte be a hatalmas csarnokot!" A Ropi becenévre hallgató kosaras azért csak kibökte, hogy a Magyar Kupában és a honi bajnokságban, amelyekben még versenyben vannak a Tisza-partiak, nem bánná, ha sikerülne egy fényesebb érmet is megcsípnie csapatával, és mint kiderült, hasonló ambíciói vannak Englert Orsolyának is. Mindemellett a válogatott irányító számára is örömteli emlék az isztambuli Final Four: "Amikor tavaly eljöttem a Soproni Postásból, abban bíztam, hogy sikerül olyan klubhoz kerülnöm, amely nagy sikerek elérésére is képes. Azt hiszem, ez olyan!"
Hasonlóan gondolkodott a szintén expostás csapatkapitány, Csákány Emőke is, aki azért elmondta, szerinte csak tudása hatvan százalékát nyújtotta a Baltyijszkaja Zvezda elleni döntőben a Szolnok: "A meccs alapján szerintem lett volna reális esélyünk a még nagyobb sikerre, mert ugye vezettünk már több mint tíz ponttal is…" Azért persze másnap már rajta sem látszott a szomorúság, a hazafelé tartó repülőúton a többiekkel együtt tervezgette, mit fog mondani a szolnoki városháza erkélyén, ahová a szurkolók várták a lányokat hétfő este egy kis közös fiestára. De többet ők sem tudtak, csak azt, hogy valami készül, méghozzá az ő tiszteletükre. Akkor pedig mégis csak jó eredmény lehet az a második hely…

Egyébként az örömködés és a szomorkodás közötti választás a törökországi eredményhirdetés után már a négyes döntő negyedik helyén végző házigazda Fenerbahce játékosai és szurkolói számára sem volt kérdéses. Azok a kevesek, akik ott maradtak a vasárnap esti eredményhirdetésre, megtapsolták meghatódott kedvenceiket, akik meg nem mentek el, azok nyilván a Fener szombati diadalát ünnepelték – merthogy a kék-sárgák futballcsapata sima hazai győzelemmel erősítette meg vezető helyét a tabellán, és ez arrafelé mindennél fontosabb.
Érdekesség, hogy mennyire fontos volt a Final Four Sabtaj Kalmanovics jekatyerinburgi elnöknek, pedig az övéi, vagyis a női Euroliga címvédői számára már véget ért a nemzetközi idény – az útlevél-hamisítás miatti kizárással. A balti csillagok sikere láttán hatalmas tánclépésekkel fejezte ki örömét a VIP-teremben. Nem lennénk tehát meglepve, ha jövőre ő is feltűnne a szentpéterváriak vezetőségében.
A siker valahogy vonzza az ilyen embereket – ebből az egyetlen egy szempontból talán nem is baj, hogy nem a MÁV-Coop nyert. ---- A ---- M