A szombathelyiek román bedobója, Antonio Alexe (9) alaposan kivette a részét a szerdai bajnokverésbôl: húsz pontot hintett (Fotó: Unger Tamás)
Mindkét gárda szempontjából óriási jelentősége volt a szombathelyi összecsapásnak: a Falco a nyolc közé kerülést akarta biztosítani, míg az Atomerőmű nem titkoltan minél jobb pozícióból szeretné kezdeni a rájátszást, így egyáltalán nem meglepő, hogy óriási iramban kezdtek a felek. Az ötödik perc végéig szabályos kosáresőt rendezve fej fej mellett haladtak a csapatok (16–15), ám aztán fokozatosan elhúzott a Czigler, Sitku centerpáros mellett remekül megélő Grant, Heinle duó pontjaira építő vasi alakulat, és tetemesnek mondható előnnyel zárta az első etapot (32–23). Sőt, a második felvonás derekán már egy kerek húszassal mentek Kálmánék (49–29). De ahogy az ilyenkor általában lenni szokott, jött a hullámvölgy a Zsoldos-alakulat játékában, és a pompás cserének bizonyuló Smith vezérletével alaposan felzárkózott a Paks (65–61). A harmadik negyed végjátékában a csapatok triplabemutatóval szórakoztatták a közönséget, ám a különbség eközben nem változott (80–76), így pokoli izgalmakat sejtetett a záró tíz perc. A várt krimi aztán nem is maradt el: Alexe trojkáival előbb ellépett a Falco (88–80), majd perceken belül egyenlítettek a Duna-partiak (90–90). A végjáték aztán az ezer fokon izzó vasiaknak sikerült jobban, s győzelmükkel biztosították helyüket a legjobb nyolc között.
Mestermérleg Zsoldos András: – Ma Kálmán és Alexe személyében voltak vezérei a csapatunknak. A gárda hála istennek felül tudott kerekedni a külső problémákon, és ismét jó játékkal rukkolt elő. Ha továbbra is így játszunk, szép reményeink lehetnek. Fodor Péter: – A vereségünk több okkal magyarázható: erőteljes hazai pálya párosult a gyenge lepattanózásunkkal, ami az első félidőben nagy előnyt jelentett a Falcónak. Ebből aztán sikerült felállnunk, úgy érzem, győzelmi esélyeink is voltak, ám végül sajnos így alakult.
Felváltva vezettek a felek az első játékrészben, a vendégek részéről Toya és Németh, míg hazai oldalról a Trepák, Orosz centerduó kosarazott eredményesen. Ebben az időszakban a legnagyobb tapsot Orosz légszerelése kapta, amikor a Mol játékosa Toroman ziccerét hatástalanította. A második negyedben folytatódott a dobópárbaj, hol az egyik, hol a másik együttes vezetett, látványos kosarak estek. Negyedórányi játék után aztán robbantott a jobb csapatmunkát nyújtó Körmend, a szolnokiaknál meg közben nem jött be az Anzulovic, Mérész csere, mert utóbbi nem lelte a ritmust, így Martic edző kénytelen volt visszahozni a horvát irányítót. A nyugodt és magabiztos vasiak a nagyszünetig megtartották hatpontos előnyüket, míg a fordulást követően egyértelműen jobbak voltak a Rába-partiak, határozottabban kosárlabdáztak és pontosabban dobtak, mint házigazdáik, így a 26. percben már 12 ponttal vezettek. Ekkor a hazai tábor fütyült kedvencei játéka láttán, Martic edző pedig időt kért, és lám, a folytatásból jól jöttek ki tanítványai, mert a negyedből hátralévő négy percet 17–7-re nyerték. A záró felvonásban már tombolt a szolnoki publikum, mivel Anzulovic és Vaisvila találataival visszavette a vezetést a Mol. A 34. percben, 77–72-es állásnál Zsebe Ferenc kért időt, erre a következő támadás során Orosz dobott ziccert, majd a másik palánk alatt Németh reklamált egy faultot: előbb technikait kapott Valovics bírótól, majd miután továbbra sem hagyta abba a szövegelést, a játékvezető kiállította a Trevisóból hazatért hátvédet. A hajrában mindent megpróbáltak a vendégek, de a Tisza-partiak már nem engedték ki kezükből a vezetést.
Mestermérleg Zoran Martic: – Teljesen hasonló mecscset játszottunk, mint Körmenden. Az utolsó negyedórában feljavult a játékunk, és ennek köszönhetően nyertünk. Zsebe Ferenc: – Sajnos sikerült elherdálnunk tizennégy pontos előnyünket.
A mérkôzés 18. percében Papp játékvezetô szabálytalanságot ítélt a fehérváriak ellen. Aztán kisebb hezitálás után téves számot mutatott a zsűrinek. Matus Gábor, a hazaiak csapatkapitánya segített be a sporinak: megsúgta, ki volt a személyi hibát elkövetô…
Kedvező volt az Albacomp számára, hogy ellentétben az elmúlt hetek meccseivel ezúttal nem volt az ellenfélnél Fehérvárról elkerült idegenlégiós, aki bizonyítani akart volna egykori egyesülete ellen, így simán meglett a kötelező győzelem, amely jó belépő volt a régi-új edző, Farkas Sándor számára. Tény, történt némi változás a csapatban. Az eddig kicsit mellőzött Michael Hart bizalmat kapott, amit meg is hálált, és egy fiatal, Soós Gábor is játéklehetőséghez jutott. Az amerikai magasbedobó kosarával indult a találkozó, hamar vezetést szerzett az Albacomp. Könnyedén növelte előnyét a fehérvári gárda, pedig hétfő óta az új szakvezető mindössze két edzést vezényelt, és szerda délelőtt is dolgoztak a fehérváriak, ennek ellenére a későbbiekben sem mutatkozott visszaesés a teljesítményükben. Sőt, az utolsó negyedben remek támadójátékot produkáltak Benczéék.
Mestermérleg Farkas Sándor: – Meg kell becsülni a sok kis apróságot a mai győzelmünkben. Annak örülök leginkább, hogy Soós Gabi első NB I-es mérkőzésén bemutatkozott… Szalai János: – Három negyedig tudtunk ellenállni az Albacomp agresszív védekezésének. A hajrában viszont felőrlődtünk, és ekkor szárnyalt a fehérvári együttes.
Debreceni Vadkakasok–Sole-Szedeák 112–74 (31–22, 27–15, 23–21, 31–16) Debrecen 1500 néző. V: Váradi, Kiss L.
DEBRECEN: Ádám (8/3), LEE (29/15), GREEN (26), Boldizsár (8), BUKVA (12/6). Cs: Fodor M. (5/3), Lakatos P. (3), Gémes (9), Tóth G. (8/6), Simon N. (4). Edző: Ráthonyi Tamás SZEDEÁK: Mulics (10/6), Kiss Zs. (8/6), RAWLINS (25/21), Kecskés (2), Vilcinskas (5). Cs: Drahos (9), Pávlicz (2), Deák (5/3), Molnár A. (5/3), Kukla (3). Edző: Földi Sándor
A vendégek csupán a nyolcadik percig voltak versenyben a győzelemért – akkor még vezettek is, ezt követően azonban a debreceniek kivágtak egy 17–0-s rohamot, és leiskolázták ellenfelüket. Ha Ráthonyi edző nem akarta volna sokat szerepeltetni a cserejátékosait, akár nagyobb is lehetett volna a különbség.
Mestermérleg Ráthonyi Tamás: – Hoztuk a kötelezőt. Földi Sándor: – Még egyetlen csapatom sem játszott ilyen gyengén. Kapkodtunk, sok labdát eladtunk, a Debrecen pedig keményen büntetett.
A mérkőzés elején hamar előnyt szerzett az Univer, és ekkor mindenki azt hitte, hogy ezt a találkozó végéig meg is őrzi, a Dombóvár ugyanis rendkívül pontatlanul célzott, nyolc perc alatt mindössze tíz pontig jutott. A második negyedben aztán fordult a kocka: a kecskemétiek szórták el a labdákat, míg Szmiljanics, Bódi és Halimics révén fordított a vendégcsapat. A nagyszünet után zengett a lelátóról a "Harcoljatok!”, amit a hazai játékosok meg is fogadtak, és kitűnő védekezésüknek köszönhetően a negyedik negyedben kiküzdötték a győzelmet.
Mestermérleg Molnár Csaba: – A padlóról álltunk fel. Az az igazi boldogság, hogy egy ilyen meccset meg tudtunk nyerni. Dinnyés Attila: – Jobban játszottunk, mint Szegeden, ezen a mérkőzésen nem csak rajtunk múlt a vereség. Gratulálok a Kecskemétnek.