A Tatabánya nagy csatában kikapott az Európa-kupa döntőjének első meccsén

Valami a régiből. A legtöbb európai kupasorozatban már a tengerentúlról jövő, négyes döntős rendszerben dől el a trófea sorsa. Ez nemcsak kézilabdában, hanem a legtöbb csapatsportban is így van. Sajnos férfi kézilabdában a Bajnokok Ligája és az Európa-liga final fourjában sem leszünk érdekeltek, ezért pláne érdeklődve várhattuk, hogy mire megy a Tatabánya a régi időket idéző, oda-visszavágós párharcban zajló Európa-kupa-döntőben.

Ahhoz, hogy a magyar csapatnak a hazai kupaezüst és a bajnoki bronzérem után meglegyen a lehetősége feltenni a koronát az egész éves jó teljesítményére, korábban öt párharcot már sikerrel kellett letudnia. Sorrendben a norvég Naerbö, a svájci Suhr Aarau, a norvég Runar Sandefjord, a török Nilüfer és a bosznia-hercegovinai Izvidjac Ljubuski is fejet hajtott Tóth Edmond együttese előtt, amelynek a klub történetének első nemzetközi trófeájáért az északmacedón GRK Ohriddal kellett, hogy megmérkőzzön.

A Bányász a pünkösdvasárnapi első meccset hazai pályán játszhatta, a felfokozott érdeklődés pedig már egy órával a kezdő sípszó előtt megmutatkozott. A hazai szurkolók látványos közös vonulással érkeztek meg a csarnokba, de Észak-Macedóniából is érkeztek nagyjából kétszázan. A szinte telt házas arénában az ő hangjukat is lehetett hallani, de a vendégjátékosok is hamar megmutatták, hogy ők is felkészülten érkeztek meg a találkozóra.

A japán Jaszuhira Koszuke heteseivel és Éles Benedek talpról belőtt góljával indult a meccs, majd kőkemény percek következtek. Papp Tamás és Matej Havran is két percet kapott, a túloldalon Ivan Taszeszki verte fejbe Dmitrij Zsitnyikovot, amiért szintén járt a kiállítás. Közben az ellenfél kapusa, Kristian Pilipovic rendre kivédte a neki kedvező helyzetből érkező tatabányai lövéseket.

Az agresszív, kilépkedő védők nagyon megnehezítették a hazaiak dolgát, az első 14 percben csak két gólra voltak képesek (2–6). Tóth Edmond ekkor a komplett hátsó trióját lecserélte, megjött Sztraka Dániel, Patrick Lemos és Demis Grigoras. Azonban nekik sem feküdt az ellenfél védekezése, Grigoras két gólja és gólpassza mégis reményt keltő volt.

A magas hőfokú csatában a kapus Pilipovic kapott két percet, amiből sikerült a Bányásznak a lehető legrosszabban kijönnie… Ante Ivankovic emberhátrányban lőtte át a falat, elöl technikai hiba és eladott labda következett. Az első félidő hajrájában már nem nőtt tovább a különbség, a 13–8-as Ohrid-vezetés azt sugallta, hogy a rivális nem tudta kihozni a Tatabánya gyengélkedéséből a maximumot.

A Bányász a Runar Sandefjord ellen kezdett már ehhez hasonlóan rosszul egy párharcot az idényben, de akkor sikerült felállnia és már az első meccs második félidejében összejött a fordítás. Ehhez a két azonos erősségű sora miatt volt megfelelő variációja Tóth Edmondnak, csak meg kellett találnia, mielőtt elúszik a párharc.

Hogy milyen felfogásban vágtak bele a döntőbe az északmacedónok, jól mutatja, hogy a 32. percben az ötödik és a hatodik vendégjátékos is megkapta az első kiállítását. A kettős emberelőnyt sikerült tökéletesen kihasználni, Éles és Baptiste Damatrin góljaival 3–0-ra megnyerte ezt a szakaszt (11–14).

Nem sokkal később már a hazaiak találták magukat kettős hátrányban, a mérleg egy kapott gól, majd egy Damatrin által kiharcolt és belőtt hetes következett. Innentől gyakorlatilag mindenért két perc járt, Lemos megráncigálta ellenfelét, majd Oriol Rey Morales is mehetett a kispadra, őt Havran kivette, nyakra ütésért. A 40 percben már 28 percnyi kiállításnál jártak a csapatok.

Éles próbálta meg kibillenteni a meccset ebből a zaklatott állapotából, de sajnos Darko Djukics is megmutatta fantasztikus technikai tudását. A meccs kétharmadánál végre beindult a gólgyár, egyre könnyebben jöttek a gólok, Borisz Rojevics gyorsan időt is kért (18–21). Ez bejött neki, pillanatokkal később ismét hattal vezetett a csapata, Pilipovic a ziccervédéseivel hatalmas károkat okozott a Tatabányának.

Ekkor úgy tűnt, a hajrának már az lesz a tétje, hogy marad-e esély a jövő hét vasárnapi visszavágóra. Ám Damatrin és Éles vezérletével sorozatban öt gólt szerzett a Bányász, így lett 19–25-ről 24–25. És még volt hátra nyolc perc! Innentől már az előnyszerzés is elérhető közelségbe került. Újabb emberelőny, blokk, Andó-védés, Éles bedobja az üres kapus gólt! 26–26.

Az 55. percben meghúzta a váratlant az Ohrid, a kapusát lecserélve hét emberrel támadott. Havran lábsérülést szenvedett, így nélküle kellett megoldani a végjátékot. A főszereplővé Rodríguez Pedro vált, a magyar válogatott jobbszélső előbb kínaiból egyenlített, majd egy gyors lerohanás végén az ő góljával átvette a vezetést a Bányász (28–27).

Sajnos volt még egy fordulat a meccsben, Ivankovic egyenlített, majd egy elrontott hazai támadás után három másodperccel a dudaszó előtt Djukics bedobta a győztes gólt. Az Ohrid 29–28-ra nyert Tatabányán, így ő várhatja kedvezőbb helyzetből a visszavágót.

KÉZILABDA 
FÉRFI EURÓPA-KUPA
DÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
MOL TATABÁNYA KC–GRK OHRID (északmacedón) 28–29 (8–13)
Tatabánya, 5811 néző. Vezette: Sirbu, Serdiuc (moldovaiak)
TATABÁNYA: Székely M. – RODRÍGUEZ P. 3, Mosindi 1, Zsitnyikov, Vajda H. 1, ÉLES 9 (2), Krakovszki B. 1 (1). Csere: Andó (kapus), Havran, Papp T., Lemos, Sztraka, GRIGORAS 4, Plaza 1, Taleszki 2, DAMATRIN 6 (2). Edző: Tóth Edmond
OHRID: PILIPOVIC – D. DJUKICS 7, Szavrevszki, Rey Morales, IVANKOVIC 7, Taszeszki, G. Ojleszki 2. Csere: Blazsevszki (kapus), Jaszuhira 4 (4), Jagurinovszki, Strmljan 4, Pribetic, LIJAPISZ 5. Edző: Borisz Rojevics
Az eredmény alakulása. 6. perc: 1–3. 11. p.: 2–6. 18. p.: 5–9. 25. p.: 5–12. 33. p.: 11–14. 41. p: 16–19. 48. p.: 19–25. 52. p.: 24–25. 54. p.: 26–26. 57. p.: 28–27
Kiállítások: 12, ill. 20 perc
Hétméteresek: 5/5, ill. 4/4
MESTERMÉRLEG
Tóth Edmond: – Egy percig nem volt bennem kérdés, hogy vissza fogunk jönni a meccsbe, hiába vezettek hét góllal. Idő kellett, mire megtaláltuk a ritmust, az első félidő nyolc góljára a másodikban húszat lőttünk. Az Európa-kupa kapcsán mindig elmondom, hogy kétmeccses párharcban kell gondolkodni, még akár motiválóbb is lehet a visszavágóra, hogy mínusz egy gólról indulunk és nem plusz egyről.
Borisz Rojevics: – Elégedett lehetek a győzelemmel, viszont azzal nem, hogy nem sikerült megtartanunk a hat-, majd a hétgólos előnyünket sem. A játékvezetők nem mindig voltak a helyzet magaslatán.