– Rémálmaiban tér vissza ez a meccs, vagy szép emlék marad?
– Addig borzasztó volt, amíg a szlovénok nagyon fegyelmezetten, roppant taktikusan, okosan játszottak és biztosan vezettek – mondta Fazekas Nándor a Nemzeti Sportnak. – A végén mégis mi éreztük magunkat a mennyországban.
– Pedig nem mehetünk el szó nélkül a döcögős kezdés meg az ötgólos szlovén előny mellett.
– A meccsnek az a szakasza igen tanulságos volt. Az a gyanúm, hogy úgy álltunk ki a visszavágóra, hogy tudat alatt bennünk volt, a kétgólos hátrány nem vészes, ledolgozzuk. Mondogattuk, hogy nem lehet így gondolkodni, mégis sok hibával kezdtünk.
– Mitől változott meg a csapat? Miért lett egyszeriben tartása, motivációja?
– Szerintem a motivációval és az akarattal egy percig sem volt baj, de görcsösen játszottunk, talán túlságosan is akartunk. Remekelt a másik oldalon Skof kapus, ez elbizonytalanította egy-két játékosunkat.
– Iváncsik Gergőt és önt nem.
– Ki lehet emelni egyes játékosokat, Gergő megérdemli, de ismerem az ő véleményét is. Csapatjátékosok vagyunk, sosem egy vagy két emberen múlik a siker vagy a kudarc. Most is mindenkinek a teljesítménye kellett a továbbjutáshoz.
– Így is hajszálon múlott.
– Mert erős, összeszokott, kitűnő csapattal találkoztunk, amelyet remekül felkészítettek taktikailag és erőnlétileg. A fordulópont az volt, amikor ötgólos hátrányból felálltunk, és fordítottunk. Ne feledjük, összesítésben már héttel vezetett Szlovénia!
– Az utolsó tíz percben viszont az öné volt a főszerep.
– Tévedés. A csapaté! Nekem valóban sikerült hárítanom több lövést, ám a gólokat Iváncsik Gergő és Nagy Kornél lőtte. A többiek jó passzokat adtak, keményen védekeztek. Idegekkel is bírtuk, ez a lelki erőnket mutatta.
