Parádé, hullámvölgy, győzelem

A helyi szervezők nem bíztak semmit a véletlenre, minden tekintetben profi módon készültek a magyar–svédre. A település utcáin húsz polgárőr irányította egészen a parkolóig az érkezőket, a bejáratnál pedig kék-sárga betűkből összeállított svéd nyelvű felirat fogadta a szép gesztustól alaposan meghatódott vendégeket. Az impozáns Haranghi Imre Rendezvénycsarnok minden tekintetben méltó névadójához, aki a település szülötte, és 1936-ban, Berlinben ökölvívásban nyert olimpiai aranyérmet.
Izgatottan készülődtek a péntek esti keretszűkítés előtti utolsó erőpróbájukra a magyar lányok, hiszen az itt nyújtott teljesítmény is dönthetett arról: a 19 jelen lévő játékos közül melyik 15 utazhat augusztus 10-én Athénba. A hatalmas feszültséget mosollyal próbálták leplezni a magyar lányok, ám némelyikükön látszott, hogy ez a mérkőzés majdnem ugyanolyan fontos az életükben, mint mondjuk, a zágrábi világbajnoki döntő volt. Az mindenesetre már a kezdés előtt eldőlt, hogy a meccs után Mocsai Lajos szövetségi kapitány egyeztet Tállay András csapatorvossal, Sinka László főtitkárral, valamint Vanyus Attila szövetségi alelnökkel és a négyes megbeszélése utánra tervezték az oly nagyon várt kerethirdetést.
Addig azonban cseppet sem mellékes, várt egy mérkőzés a magyar lányokra Svédország ellen (ezúttal már a dán Aalborg krétai edzőtáborozásáról csütörtökön megérkezett csapatkapitány, Farkas Ágnes is pályára lépett), s az előző napi, debreceni 32–24-es siker után természetesen magyar győzelmet várt a lelkes nyíradonyi közönség is.

A találkozó első szakaszában úgy tűnt, a győzelem mellé kézilabda-parádét is kap a publikum, hiszen a Mocsai-tanítványok egészen lehengerlő 23 perccel kezdték a találkozót. Radulovics, Balogh, Ferling, illetve Kulcsár két találatával 5–0-val kezdtek a mieink, s a vendég északiak jobbára csak nyomozták a labdát – többnyire eredménytelenül. Időt is kért a vendégek kapitánya, ám a rövid taktikai megbeszélés csak átmenetileg állította meg az ellenállhatatlan magyar rohamokat. A 13. percben Ferling majdnem harmincméteres indítását Pigniczki vágta a hálóba, s ezzel már tíz góllal, 13–3-ra vezettek a magyar lányok. A kapuban ezúttal bizalmat kapó Sirinának ebben az időszakban gyakorlatilag képtelenség volt gólt lőni, Kirsner száguldozását szemmel is alig tudták követni a sárga mezes északiak, s ha Ferlinghez került a labda, szinte garantált volt a gól. Közben Farkas is betalált, majd Kirsner negyedik gólja után a 23. percben már 18–7-re vezetett az olimpiára készülő magyar válogatott.
Tombolt a lelátó, és ekkortájt kevesen gondolták, hogy hamarosan sokkal közelebb lesz egymáshoz a két együttes. A magyar válogatott ugyanis hatalmas hullámvölgybe került, nyoma sem volt az addig látott precizitásnak, így a vendégek egy 5–0-s rohanással zárták a félidőt (18–12). A tízperces pihenő után sem tudta egyből rendezni sorait Mocsai Lajos csapata, a svédek még négyszer találtak be Sirina kapujába, úgyhogy arra a mieink oldaláról nem érkezett válasz, így már több mint 11 percesre nyúlt a magyar gólcsend és látótávolságba kerültek a vendégek (18–16). Görbicz hétméteresből törte meg az átkot, majd Ferling következett – már éppen ideje volt, hiszen akcióból negyed órája nem szereztek gólt a magyarok.

Szerencsére a folytatásban helyreállt a rend, néha újra villant a magyar együttes, amelyben főleg a balszélső Kirsner volt elemében. Mocsai Lajos több taktikai variációt is kipróbált, akadt olyan periódus, amikor három, klubjában irányítót játszó kézilabdázó volt egyszerre a pályán, és a magyar szakvezető néhány percre tesztelte a két beállóssal való játékot is. Így a csütörtöki debreceni meccs után újra magabiztosan nyertek a magyarok, ám a 32–25-ös sikerrel még nem ért véget a nap. Hátravolt a lányok számára talán legfontosabb esemény: a keretszűkítés, amit természetesen befolyásolt, hogy a mérkőzés alatt Mehlmann Ibolya lövőkezének középső ujja megsérült, ezért a debreceni kórházba vitték megröntgenezni, ahol megállapították, hogy nincs törés, így tovább folytathatja a felkészülést…

Mi okozta a nagy törést az első félidő végén, a második félidő elején?

Mocsai Lajos szövetségi kapitány: – Az első húsz percben úgy játszottunk, ahogy az a magyar válogatotthoz illik, azt követően pedig tudatosan akartuk lassítani a játékot, de ez nem jött be. Megtorpantunk. A második félidő elején szinte teljesen más csapattal kezdtünk, és nyolc-tíz percre volt szükség, hogy a lányok felvegyék a ritmust. Miután belemelegedtek, újra olajozottan működött a gépezet, élvezték a játékot és látványos kézilabdát mutattak be.