Kovács Péter játékosai nem félnek senkitől

Az már a csoportmérkőzések befejezése előtt eldőlt, hogy a női junior Európa-bajnokságok történetének legjobb eredményét éri el Helsinkiben a magyar női válogatott. Kovács Péter tanítványai ugyanis már egy fordulóval a zárás előtt a legjobb négy közé jutottak, míg a korábbi három kontinenstalálkozón az 1998-ban Szlovákiában elért hatodik helyezés volt a legjobb eredmény. A magyar lányok az elődöntőben sem botlottak, imponáló fölénnyel léptek túl Hollandián, s a döntőben a toronymagas favorit oroszokkal találkoztak. Alekszej Dzsardanov együttese korábban játszi könnyedséggel győzte le riválisait, s mindenki tudta, hogy az oroszoknak ez az "évjárata” tétmérkőzésen még nem talált legyőzőre. Múlt vasárnap a finn fővárosban azonban meglegyintette őket a vereség szele, ugyanis az emberfelettit nyújtó magyar lányok a második játékrészben végig vezettek ellenük – 12 perccel a vége előtt például három góllal. A hajrában aztán a litván játékvezetők hathatós támogatásával fordítottak az oroszok, s végül drámai csatában, 25–24-es győzelmükkel szerezték meg az aranyérmet. A díjátadásnál azonban a lelátók népe is "eredményt hirdetett”, hiszen a győztes oroszok udvarias taps mellett vehették át érmeiket, míg a második helyezett magyarokat felállva, hosszú percekig tartó vastapssal ünnepelte a publikum. A szakma is elismerte a mieink teljesítményét, hiszen két magyar lány, Mörtel Renáta (Győri Grabolast ETO) és Szűcs Gabriella (DVSC-Valdor) is bekerült a torna All Star csapatába.– Nehéz lehet feldolgozni egy minimális különbséggel elvesztett döntő élményét.– Kétségtelen, hogy nagyon közel álltunk az aranyérem megszerzéséhez – mondja Kovács Péter, szövetségi edző –, a második félidőben mindöszsze egyszer vezettek az oroszok – a végén. Ezzel együtt nagyot alkottak a lányok.– A hírek szerint kellett egy kis külső segítség is a riválisnak.– Sohasem szoktam a játékvezetéssel foglalkozni, ezúttal sem teszem. Az biztos – s már a dönő előtt is ez volt a véleményem –, hogy nem volt szerencsés litván játékvezetőkre bízni a mérkőzést. Én ezúttal sem szeretném minősíteni a sípmesterek ténykedését, megtette ezt helyettem Holmqvist úr, az európai szövetség elnöke, aki a mérkőzés után gratulált és azt mondta: a két játékvezető nem nekünk kedvezett.– Az aranyérmet ettől függetlenül az oroszok nyakába akasztották. Mennyire viselte meg a tanítványait a hatalmas csatában elveszített finálé?– Képzelheti! Nagyon el voltak keseredve a lányok. Mondtam nekik, hogy másnap reggelre már sokkal szebbnek fogják látni a világot és az ezüstérmüket, s valóban, a hazaúton már mosolyogtak is.– Már az Európa-bajnokság rajtja előtt tudni lehetett, hogy az orosz válogatott a nagy favorit, s úgy tűnt, megszorítani sem lehet majd a finn fővárosban.– Valóban így volt, hiszen az oroszok fantasztikus eredményeket értek el ebben a korosztályban. Tavaly a törökországi ifjúsági Eb-n tizenkét góllal nyerték meg a döntőt, s Helsinkiben is átsétáltak a csoportellenfeleken. Pontosabban a riválisok meg sem próbálták felvenni velük a küzdelmet, eleve feltett kézzel mentek ki a pályára. Így fordulhatott elő, hogy a hajszál híján elődöntőbe kerülő lengyeleket harmincnégy góllal győzték le.– A magyar válogatott viszont nem adta könnyen magát.– Erről szó sem lehetett, ám az engem is meglepett, hogy egy jól játszó orosz válogatott ellen volt reális lehetőségünk a győzelemre. Korábban úgy gondoltam, ha nekünk minden összejön, és az oroszok nem fognak ki jó napot, akkor lehet húsz százalék esélyünk ellenük. Azt hiszem, a helsinki döntőben – győzelme ellenére – megdőlt a verhetetlenségi mítoszuk.– Jövőre Macedóniában, a junior világbajnokságon akár meg is történhet a váltás. Ezt diktálja a tendencia is, hiszen ez az évjárat a tavalyi ifjúsági Európa-bajnokságon harmadik lett, most a junior kontinensviadalon második, azaz ha folytatódik a sorozat, akkor következhet az arany.– Éppen erről beszélgettünk a döntő utáni banketten Alekszej Dzsardanovval, az oroszok edzőjével. Ô már most megszavazta nekünk a világbajnoki aranyat – persze az ünnepség hevében már túl volt néhány pohár vodkán. Az viszont biztos, hogy őt is meglepte a magyar válogatott játéka. Persze jövőre teljesen új viadal kezdődik, s egyelőre csak az biztos, hogy az ezüstérmünknek köszönhetően mi mindenképpen ott leszünk, hiszen az első két helyezett selejtező nélkül kvalifikálta magát a világbajnokságra.– Addig pedig még erősödhet is a magyar csapat, hiszen a két legrutinosabb játékos, a felnőttválogatottnál számításba vett győri Görbicz Anita és a sérülése miatt hiányzó debreceni Rácz Emese nem lehetett ott Helsinkiben.– Már beszéltem is Mocsai Lajos szövetségi kapitánnyal, s megegyeztünk, hogy Anita ott lehet a világbajnokságon, s ha újra jó formába lendül, természetesen számítok Emesére is. Mivel 2003 tavaszán nem kell vb-selejtezőt játszanunk, nyugodt lehet a felkészülésünk, arról nem is beszélve, hogy ezzel jelentős kiadásoktól kíméljük meg a szövetséget. A vb-felkészülés időszakában meg kell hívni három mérkőzésre Magyarországra az orosz válogatottat – ezek a találkozók igazi értékmérők lehetnek.