Sporting–Athletic Bilbao

Igen, arról a Sá Pintóról van szó, aki 45-szörös portugál válogatott volt, csak egy kicsit megöregedett, kinéz vagy ötvennek, pedig még csak harminckilenc éves. De nem is ez a lényeg, hanem hogy amióta átvette a Sporting irányítását (idén februárban), hazai pályán mind a nyolc tétmérkőzését megnyerte a csapat, méghozzá imponáló, 13–1-es(!) összesített gólkülönbséggel. Az újabb nagy feladat máris itt van, a Bilbaón kell túljutni, s egyszersmind átlépni az Európa-liga-döntő küszöbét.

„Tisztában vagyunk a Bilbao erősségeivel, de a spanyolok sem legyőzhetetlenek, kikezdhetetlen csapategységünk csodákra képes. Döntőt akarunk játszani!” – jelentette ki Sá Pinto. Azt már mi tesszük hozzá, ezzel a másik három csapat bizonyára így van, és hát lássuk ebből a négyesből nem feltétlenül a Sporting a legesélyesebb a végső győzelemre.

A portugál tréner tiszteletből – és/vagy figyelem elterelésből – Pep Guardiolához, illetve José Mourinhóhoz hasonlította a baszk ellenfelet irányító Marcelo Bielsát, aki hirtelen nem is tudott mit kezdeni ezzel a párhuzammal.

„Nagyra értékelem a véleményét, de nem akarok udvariatlan lenni, amikor azt mondom, hogy nem vagyok hasonlítható Mourinhóhoz vagy Guardiolához. Az én érdemeim és sikereim messze elmaradnak az övéiktől.”

Számára egyelőre távolinak tűnik utolérni a Barcelona és a Real Madrid jelenlegi szakvezetőjét, mégis nagy lépés lehet Bielsa edzői pályafutása során a döntőbe jutás, amely óriási motivációt jelent neki. A tiszteletkör után sokkal jobban kinyílt, amikor a találkozóról kellett beszélnie.

„Minden mérkőzéssel kapcsolatban vannak vágyaink, céljaink, amikor pályára lépünk, ezekhez a belső érzéseinkhez kell nyúlnunk motivációért. Amikor játszunk, a legmagasabb vágyakat kell kitűznünk magunkban.”

Az Athletic Bilbao története során egy alkalommal játszhatott eddig nemzetközi kupa döntőjében: az UEFA-kupa 1976–1977-es kiírásának fináléjában – a Barcelona és az AC Milan búcsúztatását követően – az olasz Juventus bizonyult jobbnak, egyetlen idegenben lőtt árva góllal.

Atlético Madrid–Valencia

A spanyol bajnokság erőviszonyait figyelembe véve a Barcelona és a Real Madrid által kibérelt első két hely után már csak a bronzéremért futhatnak versenyt a többiek. A papírforma alapján a Valenciának és az Atlético Madridnak közel azonos játékereje miatt erre hasonló esélye volt. Bár a középmezőny roppant sűrű, a Valenciát és az Atléticót hat helyezés, valamint pont választja el egymástól, előbbi javára.

„Az Európa-ligában jobban szerepelünk, mint a bajnokságban, így előbbiben van esélyünk valamit javítani a szezonunkon – mondta a 2010-ben győztes spanyolok edzője, az argentin Diego Simeone. – Ehhez azonban továbbra is nagyobb koncentrációra és intenzitásra van szükségünk.”

A szakember védelmébe vette a Real Madrid elleni derbin bizonytalankodó fiatal belga kapusát, Thibaut Courtois-t, mondván: „fejlődik, hatalmas jövő előtt áll”, és dicsérte az ellenfél vezetőedzőjét, valamint kulcsemberét.

„Nagyszerű edző, aki kiváló munkát végez – utalt Unai Emeryre, majd rátért a gólerős Robert Soldadóra is. – Remek, gyors és bátor futballista, aki kerüli a sablonokat, mindig képes a meglepetésre.”

Amikre aligha kíváncsi az argentin, de ezt sportszerűségből nem tette hozzá mondandójához. Legfeljebb gondolta... A bajnokság elején Valenciában mérkőzött meg egymással a két együttes, a három pont sorsát Soldado 52. percben szerzett találata döntötte el. A madridi visszavágó gól nélküli döntetlennel zárult. Miként a kupa 2009–2010-es kiírásának két negyeddöntője is: akkor a végső győzelemig később meg sem álló madridiak idegenben lőtt gólokkal léphettek tovább.

„Meg akarjuk nyerni a kupát” – jelentette ki határozottan Emery, de figyelmeztetett arra, hogy a kiegyenlített erőviszonyok miatt száznyolcvan perces csatára számít. De kihangsúlyozta azt is, hogy a bajnokságot nem sorolták hátrébb a rangsorban, tekintve, hogy a BL-kvalifikáció megszerzése szintén nagyon fontos célként lebeg a szemük előtt.

A kölcsönös udvariassági szabályokat figyelembe véve ő is dicsérte kollégája munkáját, „Simeone érkezése óta lelkesebbek a játékosok, ami edzőjük egyéniségének köszönhető”, és Radamel Falcao személyében az ellenfél leggólerősebb támadóját is név szerint említette, akinek „semlegesítése” a párharc döntő momentuma lehet.