A sikeres és minden szempontból emlékezetes dohai egyéni világbajnokság után két nappal a katari főváros adott otthont az ITTF közgyűlésének. Tekintve, hogy a napirendi pontok közül a legfontosabb a szervezet új vezetőségének megválasztása volt, kiemelt érdeklődés kísérte az eseményt, ugyanis előre borítékolni lehetett, hogy az eddigi elnök, a svéd Petra Sörling és kihívója, a katari Kalil al-Mohannadi között nagy lesz a csata. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy al-Mohannadi az ilyenkor szokásos praktikáknál erősebb eszközöket is igénybe vett, állítólag erről még a szavazás előtt értesítették a nemzetközi szövetség illetékes bizottságát.
A választás rendkívül szoros eredményt hozott, Petra Sörling 104, Kalil al-Mohannadi pedig 102 szavazatot kapott, azaz a 2021 novembere óta regnáló svéd sportvezető újabb négy évre bizalmat kapott. Az eredmény kihirdetése után azonban kitört a botrány a teremben, az ITTF vezető testületében hároméves kihagyással csaknem harminc esztendeje szerepet vállaló katari nem fogadta el az eredményt, megkérdőjelezte a voksolás tisztaságát és átláthatóságát.
A magyar szövetség elnöke, az ITTF elnökségébe is pályázó Kovacsics Imre által is támogatott katari többek között azt nehezményezte, hogy míg a helyszínen szavazóknál ő nyert (98–87), az eredményt a voksukat online leadók fordították meg, náluk ugyanis 17–4 volt az eredmény Sörling javára. A katari mellett többek között Kovacsics Imre is felszólalt, mint mondta, az online voksolás helyett minden nemzetközi szövetségnél át kell térni a manuális szavazásra, hogy elkerülhetők legyenek a csalások.
A teremben káosz alakult ki, egyre többen hagyták el a helyiséget, a közgyűlést felfüggesztették. Kalil al-Mohannadi nagy valószínűséggel a Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordul, ahol már van múltja, ugyanis a 2006-os alelnökválasztást a CAS érvénytelenítette, mert a bíró „meggyőző bizonyítékot talált arra, hogy megvesztegetés történt” – a katari ezután három évig nem volt tagja az ITTF legfelsőbb vezetőségének. A történtek után az esemény félbeszakadt, az elnökség, a tanács és a további bizottságok tagjait már nem tudták megválasztani, emiatt még november előtt újra össze kell hívni a közgyűlést – természetesen ez attól is függ, hogy az ügy valóban a CAS-hoz kerül-e.
Az ITTF-választáson történtek sajnálatosan nem elszigetelt jelenségek. Mi több, érdemes észrevennünk bizonyos tendenciákat, amelyek egyre intenzívebb mértékben jelennek meg a nemzetközi sportdiplomáciában. A nemzetközi sportújságírók szakmai hálózatán keresztül szerkesztőségünkbe is beszivárgott információk alapján Katar a közelmúltban a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség, az AIPS Rabatban, Marokkóban rendezett 87. kongresszusán fejtett ki hasonlóan intenzív „lobbimunkát” annak érdekében, hogy a jövő évi, tisztújítással egybekötött 88. AIPS-kongresszusnak az elsődleges és minden költséget magára vállaló dél-koreai pályázó helyett a semmilyen anyagi befektetést rendezőként nem vállaló svájci olimpiai város, Lausanne legyen a helyszíne.
Sokak szerint a jelek egyértelműek: a vélhetően hosszú távú – a katariak olimpiai pályázati érdekeit is szolgálni képes –, jóval költségesebb lausanne-i helyszín lehet számukra a garancia arra, hogy a tisztújítás során a nemzetközi sportéletben gőzhengerként nyomuló arab ország érdekeinek megfelelő vezető és vezetőség kerülhet a nagy nemzetközi befolyással bíró AIPS élére.
A tényekhez hozzátartozik, hogy az immár hetedik éve nagy sikerrel futó nemzetközi sportújságíró szakmai díj, az AIPS Sport Media Award pénzdíjait és az esemény financiális hátterét is a kezdetektől Katar biztosítja, amely megállapodás során az eddigi információk szerint a támogatói szerződés kizárt mindenfajta igényt vagy preferenciát a finanszírozó részéről. De mint tudjuk, a papír sok mindent elbír…