Huszonnégy óra megfeszített küzdelem, féktelen száguldás és folyamatos kihívás – mégis csupán 14 másodperc az első két helyezett között. Többek között ez is mutatja Le Mans varázsát, valamint azt az elképesztően magas színvonalat, amit a topmárkák képviselnek a legendás viadalon. A hihetetlenül szoros végeredmény azért is figyelemreméltó, mert ezen a versenyen megszámlálhatatlan veszély leselkedik egy-egy autóra és pilótatrióra.
Egy teljes nap leforgása alatt nagyon nehéz elkerülni egy versenyzői megingást, valamilyen apróbb technikai hibát vagy elrontott bokszkiállást, márpedig ilyen szoros harc esetén ezek mind-mind a győzelembe kerülhetnek. Erre mondta az Alpine 36-os egységével 11.-ként végző Mick Schumacher még a hétvége elején, hogy ezen különleges versenyen sokkal inkább maga Le Mans határozza meg az ember sorsát, semmint a saját teljesítménye, a szerencsefaktor pedig a végén a legrangosabb trófea sorsáról is dönthet.
Mindezek ellenére a Ferrari három egysége optimistán vághatott neki szombat délután a 24 órás megméretésnek, mert mind az elmúlt két évben aratott diadal, mind pedig az aktuális forma mellette szólt. Bár az időmérőn a két Cadillac szerezte meg az első két pozíciót, mindenki sejtette, hogy az amerikai márka vezetése kérészéletű lesz, és pontosan így is történt – a reális erősorrend szép lassan kirajzolódott, és a ferrarisok már az első órákban az élre „szivárogtak”. Az olasz egységek hegemóniáját csak a 6-os rajtszámú Porsche tudta olykor-olykor megtörni, és amikor leszállt az éj, akkor is változatlan maradt a helyzet.
Sokáig semmilyen problémája nem volt a Ferrarinak, éjszaka azonban Antonio Giovinazzi több hibát is elkövetett, ami visszavetette az 51-es egységet. Az olasz pilóta először ütközött, majd büntetést kapott, de annak letöltése közben is szabálytalankodott, vagyis alaposan visszacsúszott, ám még ekkor is rengeteg volt hátra. Az érintett pilótatrió nem is esett pánikba, olyannyira, hogy napfelkeltekor már megint az 51-es autó állt az élen, megelőzve az 50-es márkatársat, miközben a privát felkészítésű 83-as Ferrari is ott ólálkodott a közelben, sőt, egy idő után a második helyre lépett előre. Ezt követően Robert Kubica már ott loholt az élen álló Giovinazzi nyomában, az olaszok vezetőségének pedig elkezdett izzadni a tenyere.
Az álomszerűnek tűnő helyzet ugyanis a valóságban rengeteg kockázattal járt, hiszen amikor két azonos márka képviselői hajszolják egymást az élen, az hibához, sőt ütközéshez is vezethet… Az illetékesek nem is tétlenkedtek sokat, helycserére kérték a pilótákat (amit természetesen Kubica erőltetett), ez azonban mégsem történt meg, mert az élen álló Giovinazzi növelni tudta a különbséget.
Dél körül viszont a pilótacseréket követően már „természetes módon” is beállt a kért sorrend, a 83-as egység került az élre. Még ekkor is úgy tűnt, hogy a folytatásban a Ferrarik lerendezik egymás között a győzelem sorsát, ám a végéhez közeledve a 6-os számú Porsche némi meglepetésre egyre inkább közeledett rájuk – sőt, egy idő után már másodikként haladt. A leintésig azonban az élen már nem történt változás, győzött a 83-as privát Ferrari Robert Kubicával, Phil Hansonnal és Je Jifeivel, megelőzve a 6-os Porschét (Matt Campbell, Kévin Estre, Laurens Varthoor) és az 51-es Ferrarit (James Calado, Antonio Giovinazzi, Alessandro Pier Guidi).
A 2008-as Formula–1-es Kanadai Nagydíj győztese, Kubica sikerének értékét növeli, hogy 2011-es horrorisztikus ralibalesete után nemhogy a pályafutása, hanem az élete is sokáig veszélyben forgott. Elképesztő kitartással és szívóssággal azonban – gyakorlatilag fél kézzel vezetve – visszaküzdötte magát a versenyzés elitjébe. A Williams és az Alfa Romeo színeiben újra eljutott az F1-ig, most pedig megnyerte a világ egyik legrangosabb viadalát, a Le Mans-i 24 órást – stílszerűen a Kanadai Nagydíj hétvégéjén…
A hét során a Le Mans-i 24 órás mellett számos betétkategória versenyei színesítették a programot, többek között a „Road to Le Mans”, amelyben magyar versenyző is indult. A Reiter Engineering színeiben Válint Bence az LMP3-as kategóriában csapattársával, Miklas Bornnal vágott neki a küzdelmeknek. A páros végig jó teljesítményt nyújtott: az első versenyen a 12. helyről a nyolcadikra, a második futamon pedig a 14-ről az ötödikre jött fel. |