TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Nos, mindez igaz a sportra, a nagy győzelmekre is, csak éppen szó sincs szemfényvesztésről, a diadal, a megrendülés valóságos. Ahogy egy-egy verseny igazi dráma, nem átírható, irányítható szinopszis, forgatókönyv szerint alakul a cselekmény.

ALAPVONAL. Ami az „idegenbeli” sikert, sőt a puszta jelenlétet illeti, itt állunk igazán csehül edzőfronton: nemhogy az elit futball-ligákban, de gyakorlatilag még az európai középkategóriás bajnokságokban sincs mutatóban sem magyar tréner.

ALAPVONAL. E publicisztika attól válna teljessé, ha zárásként megoldással, legalábbis megoldási javaslattal szolgálhatnék, de erre kísérletet sem teszek. Jelenleg az egész világ bénultan szemléli a fejleményeket. Legfeljebb annyit írhatok, remélem, a magyar klubok a következő napokban nem elsősorban munkavállalóként tekintenek ukrán sportolóikra.

ALAPVONAL. »Ha azt nézzük, mekkora összeget fizetnek egy futballistáért, akkor a klub úgy tudja minimalizálni a kockázatát, ha a legjobb tudása szerint meggyőződik róla: akit kap, az jó állapotban van. Nincsenek szabványok, minden klubnak megvannak a maga módszerei, igaz, az átigazolási időszak záró napján nem mindig engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kellő időt fordítsanak a vizsgálatokra.«

ALAPVONAL. Jómagam mostanában a Paris Saint-Germaint tekintem a műfaj állatorvosi lovának. Messi változatlanul nagy kedvencem, Neymar ugyan kevésbé, de néhány megmozdulása előtt esetenként hüledezve adózom. Ezzel együtt leginkább – és egyre inkább – Mbappé az, aki miatt fokozott érintettséget érzek a párizsi milliomoscsapat esetében.

ALAPVONAL. Hanem a tartást is talán, ahol a játék szeretete egy szolgálatelvű morálban s kötelességtudatban nyeri el a lényegét: tanulj folyvást, légy egyre jobb, amiben az lehetsz, s amit tudsz, állítsd a közösséged szolgálatába híven s rendületlenül! Légy a helyeden (nem csak a pályán!), add önmagad, s mindig lehessen számítani rád!

ALAPVONAL. A ma 70 éves Magas István közgazdászprofesszor anno nem is várta, hogy átfogó ismeretekkel bírjak a tudományágából, de ezzel nem csupán én vagyok így, hanem tisztelőinek zöme is az uszodából. Merthogy ott Magas „Öcsi” volt és marad, nem mellesleg olimpiai ezüstérmes (1972), kétszer világbajnoki második (1975, 1978) és Európa-bajnok (1977) pólós.

ALAPVONAL. Szögezzük le, nekünk is megvannak a magunk Nenadicsai, Herremei, még ha kevésbé is kitárulkozók. Mert mifelénk az ilyesmi nem szokás. Ellenben egyre többen lesznek, akik kimondva-kimondatlanul leginkább annyit látnak a kézilabdában, a sportban, hogy jól, sőt pazarul meg lehet élni belőle.

ALAPVONAL. Mivel manapság már nem elég érezni a kaput, és cöcögnek, ha az NB I-es gólkirályi címről van szó, gyakran arra gondolok, hogy a tű fokán átfűzhető, 201 centiméter magas „pálcikaember”, Peter Crouch (42-szeres angol válogatott csatár, a híres robotgólöröm védjegyese) nálunk labdába sem rúghatott volna.

ALAPVONAL. Johannes Strolz viszont elment dolgozni, hogy valóra válthassa álmait. Közlekedési rendőr lett, hol a traffipaxot kezelte, hol a forgalmat irányította, közben pedig saját bevallása szerint rengeteget tanult. Összetartásról, meg arról, ha van munkája az embernek, akkor sokkal kisebb a benne rejlő egzisztenciális félelem, mint ha csak a sporttól függene a sorsa.

ALAPVONAL. Liu Shaoang diadalának örültem, elszorult a torkom, s a győztes első szavait hallva bennem minden összeért, s úgy örvendezett a lelkem, ahogy csak Balczó 1972-es, Egerszegi Krisztina 1988-as, Risztov Éva 2012-es győzelmekor, és Szilágyi Áron harmadik olimpiai bajnokságának pillanatában talán.

ALAPVONAL. Mindezt egy arany és két bronz társaságában. Egy téli játékokon. Télin. Amelyre még tizenhat éve is tényleg úgy vonult ki a magyar delegáció, hogy 1. egyáltalán örülünk, hogy vannak kvótáink; 2. mindenki kap elég felszerelést, nehogy megfázzon; 3. azért ne törjétek össze magatokat.

ALAPVONAL. Így maradt a fokozatos felzárkózás, amelynek lassan beérik a gyümölcse. A Milan már az előző idényben is stabil teljesítményt nyújtott, és a második helyen zárt a Serie A-ban (...) Az elmúlt több mint tíz év számtalan rossz játékosüzlete után a piros-feketék rádöbbentek, hogy rizikót kell vállalniuk, és tehetségesnek vélt fiatalokat kell beépíteniük néhány veterán klasszis mellé.

ALAPVONAL. Hogy a trimetazidin milyen mértékben járult hozzá V. Kamila kiskorú pekingi négyfordulatos tűzijátékához, nem tudom, de talán nem is ez az igazán fontos az ügyben. Sokkal inkább az, hogy a téli olimpia egyik sportága máris a teljes gyanakvás és egymásra mutogatás sötét zónájába került.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport hagyományos magyarító pályázatán 1940-ben szóba került a menedzser szó is. Több tipp is érkezett a magyarításra, így: sportispán, sportgyám, bacsa, istáp, sáfár, ajnár, sportatya. A lap szerint: »Ezek között a szavak között a célnak legmegfelelőbb a bacsa...«

ALAPVONAL. A ma 75 esztendős Szőke Istvánnak tizenhárom fellépés adatott meg a nemzeti mezben. A képességeihez mérten érthetetlenül kevés, de 27 évesen kikezelhetetlenül makacs lábsérülés kínozta, ráadásul kegyvesztett lett az új Fradi-edzőnél, Dalnoki Jenőnél.

ALAPVONAL. Érzékelhető, hogy minél nagyobb egy sportág, minél több pénz van benne, annál jobban igyekeznek a bíráskodás részt valóban semleges mederben tartani. Mert az üzlet immár túlontúl jelentős ahhoz, hogy holmi emberi gyarlóság befolyásolja a legfontosabb mérkőzések, versenyek végkimenetelét.

ALAPVONAL. A német labdarúgásban korábban nem töltött be ilyen magas pozíciót női vezető, de megkockáztatom, a világfutballban sem. Önmagában ezért is kíséri nagy figyelem Hopfen munkáját, az pedig még érdekesebbé teszi, hogy mit kezd a sporton kívüli világból érkező topmenedzser a Covid-korszakban a DFL-lel.

ALAPVONAL. Ezek a történetek jelentik a reményt a többnyire gépiessé, monotonná, sterillé váló profi sport világában, és talán ezek érintik meg legjobban a valós érzelmekre, hőstörténetekre vágyó szurkolók lelkét. Nincs és nem is kell visszaút a sporttörténelem hőskorába, amikor szórakozás volt a versenyzés, de...

ALAPVONAL. Állítom, a szülő–gyermek összemérés a sportban a legtanulságosabb, egyben a legkegyetlenebb. Kegyetlen, hisz e „mérés” a nyilvánosság előtt zajlik kíméletlenül, s mert a sportról való szurkolói ítéletalkotásban a pillanatnyi érzelmek az élet minden faktoránál meghatározóbbak talán, s az állásfoglalás is mindennél sommásabb lesz.