„Úgy jöttem a mai versenyre, hogy az idei legjobbjukkal előttem levők közül kettőt le kell győzni – mondta Kazi Tamás. – Nem gondolkodtam időeredményben, csak abban, hogy továbbjussak. Végig kontroll alatt tudtam tartani a versenyt, és bár négyszázötven méternél azon agyaltam, hogy hol menjek el, hatszáznál vagy hétszáznál, végül is megvártam a célegyenest. Ami jó húzásnak bizonyult, nem a kanyarban mentem bele az előzésekbe. Örülök a továbbjutásnak, és annak is, hogy ez önbizalmat, s némi tekintélyt ad, mivel igen illusztris huszonnégyes társaságba kerültem. Az elődöntőre ugyanígy ráhangolom magam.”