Férfi vízi: anyagi nehézségek miatt széteshet a Pro Recco
MI LESZ VELED, PRO RECCO? Vészharang kong a tízezer lakosú olasz tengerparti kisvárosban, Reccóban: a világ egyik legsikeresebb vízilabdacsapata mögül csaknem két évtized után kihátrált a mecénás, Gabriele Volpi. Az üzletember annak idején vízilabdázott a csapatban, erkölcsi kötelességének érezte az anyagi támogatást, de közleményében most kiemelte, itt az ideje, hogy a klub a saját lábára álljon.
Csakhogy ez nem megy egyik napról a másikra, Maurizio Felugo elnök egyelőre hiába keres szponzort a környéken, miközben a keretet világklasszisok alkotják, valamiből ki kell(ene) fizetni a bérüket. Felugo arra kérte őket, a bizonytalan helyzet ellenére tartsanak ki, Francesco Di Fulvio jelezte is, hogy mindenképpen marad, de alighanem többen lesznek azok, akik új csapatot keresnek maguknak. Már csak azért is, mert a 35-szörös olasz bajnok, 11-szeres Bajnokok Ligája-győztes Recco BL-indulása is kérdőjeles, ha nem találnak forrást, nem szerepelnek az elitsorozat következő kiírásában.
Minket persze Zalánki Gergő sorsa érdekel a legjobban, aki 2021 nyarán igazolt az olasz sztárcsapathoz, az idén nyáron pedig két évvel meghosszabbította a szerződését. A magyar válogatott balkezese saját bevallása szerint már otthon érzi magát a Ligur-tenger partján, de előfordulhat, hogy a Recco szétesésével neki is váltania kell – egyelőre nem foglalkozik ezzel, érthető módon az olimpiára koncentrál. Az első távozó a görög center, Konsztantinosz Kakarisz, szinte biztos, hogy a horvát Jug Dubrovnikban folytatja, az egyik nyári érkezőt, a spanyol Álvaro Granadost pedig a Ferencvárossal hozta hírbe a Total Waterpolo szakportál, igaz, az érintett cáfolta az értesülést.
De elképzelhető egyáltalán, hogy ismét öt légiósa lesz a Fradinak? A zöld-fehérek a klubidény végén már bemutatták az érkezőket, nem tervezték bővíteni a névsort, ugyanakkor információink szerint az FTC is versenyben volt a spanyol klasszisért. Granados a Reccót választotta, ám a kialakult helyzetben könnyen lehet, hogy meggondolja magát. Más kérdés, hogy a távozók mindegyike talál-e magának élcsapatot, elvégre mindenhol kialakult már az új idényre a keret, nem biztos, hogy belefér a klubok büdzséjébe egy-egy új igazolás.
A széteső Reccónak pedig az utánpótlásához kell nyúlnia, az olasz bajnokságban ugyanis biztosan elindul a csapat, alighanem többnyire saját nevelésű fiatalokkal. Olyan támogatót aligha találnak az olaszok, amely egyedül betölti az űrt, ez a klubmodell nem is tűnik hosszú távon fenntarthatónak, de vajon a helyi kisvállalkozások meglátják-e a lehetőséget a csapatban?
Csak remélni tudjuk, hogy igen – jó lenne még Fradi–Recco rangadókat látni a legmagasabb szinten.
