Kemény Dénes szerint fantasztikus gondolkodása volt a három olimpiát nyerő válogatottnak

„Ez manapság teljesen természetes, de mi úttörők voltunk ebben – akkoriban nem volt része a vízilabdának, hogy a kispadon kihűlt és megszáradt cserekapust fontos mérkőzésen szerepeltessük. (...) Én azért tettem ezt, hogy megnyerjük az aranyat, s hittem benne. A sikerhez kellett a két játékos, mert fontos volt, hogy a Zoli is kijött a kispadhoz és drukkolt a Szecskának. Fontos válogatási elv volt, hogy posztazonos játékosok támogassák egymást, s ne egymás riválisai legyenek” – emlegette fel Kemény Dénes a 2000-es olimpia Jugoszlávia elleni elődöntőjét, amikor 7–7-es állásnál Kósz Zoltán helyére Szécsi Zoltánt küldte be a kapuba.

A háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány szerint nem feltétlenül rajta múlt, hogy Sydneyben megtört a magyar válogatott 1976 óta tartó, olimpiai arany nélküli időszaka.

„Az azt megelőző három olimpián mindig volt egy olyan meccs, amely azt mutatta, hogy a későbbi aranyérmeshez képest azonos vagy jobb teljesítményre is képes. Most mondhatom példaként az olaszok elleni 7–7-et Barcelonában. (...) Ez a csapat is lehetett volna kevésbé sikeres, de őket irányítva olyan érzelmi intelligenciát érzeztem játékosról játékosra, ami valamennyire függetleníteni tudta magát a vezetőitől. Ez a csapat ebben az összetételben szerintem a háromból egy olimpiát mindenképpen megnyert volna, s akkor már nem nem '76-ról beszélnénk” – vélekedett Kemény Dénes, aki a későbbiekben a média szerepéről és a saját rádiós szerepvállalásáról is beszélt.