Jégkorong: előtte az elődök – a sportba született Gyulai Benedek

Valósággal berobbant az U18-as jégkorong-válogatottba Gyulai Benedek, akinek kapusként elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a magyar csapatnak az utolsó meccsen, az osztrákok legyőzésével sikerült kiharcolnia a bennmaradást a hazai rendezésű divízió I/A-csoportos világbajnokságon. A 15 esztendős Gyulai serdülőkorúként, tehát a mezőny nagy részénél két évvel fiatalabbként bizonyított az ifjúságiak vb-jén.

– mondta az Utánpótlássportnak. – Utólag visszatekintve, azt gondolom, ez maximálisan sikerült, hozzá tudtam tenni a bennmaradás kiharcolásához. Ahogy a csapat, úgy szerintem én is meccsről meccsre jobban teljesítettem, és az utolsó osztrákok elleni meccsen ez végül győzelemmé is érett. Felemelő érzés volt a címeres mezt viselni a hazai rendezésű világbajnokságon. Örülök, hogy a csapat egyik legfiatalabbjaként, serdülőkorúként ilyen fontos szerepet tudtam betölteni a válogatottban. Azt tudni kell, hogy mivel a klubszezon nekem igencsak elhúzódott, emiatt a válogatotthoz csak a világbajnoki felkészülés utolsó szakaszában tudtam csatlakozni, de ez összességében nem jelentett gondot, mert a srácok nagy részét már ismertem korábbról, szóval hamar megtaláltam a helyemet a csapatban.

Furcsán hangozhat, de az U18-as korosztályban eddig én kizárólag a válogatott színeiben játszottam meccset, klubszinten csak az U16-osok között szoktam szerepelni. Nyilván, ezt időbe telt megszokni, hogy a serdülőkhöz képest az ifiknél már jóval gyorsabb a játék, erősebbek a lövések, de mivel a szezon közben a nemzetközi felkészülési tornákon már volt alkalmam megtapasztalni a magasabb tempót, így ez a vébén már kevésbé jelentett gondot. Úgy érzem, sikerült felnőnöm a feladathoz.

Persze, ez a vébé mindenképpen egy nagy pozitív megerősítés volt a karrieremben, hogy jó úton járok, és igyekszem hasonló mentalitással dolgozni a jövőben is."

A 2009-es születésű reménység a MAC-ban nevelkedett, majd tavaly nyáron Finnországba, a tamperei Ilves csapatához igazolt, amellyel nemrégiben U16-os finn bajnoki döntőt is játszhatott.

„A tamperei csapatommal, az Ilvesszel egészen a bajnoki döntőig meneteltünk az U16-os finn bajnokságban. Bár a fináléban végül kikaptunk, ezzel együtt is remek szezont tudhatok magam mögött az első légiós évemben. Amikor tavaly nyáron kiigazoltam, még nem hittem volna, hogy mindjárt az első finnországi évadomban ilyen sikerekben lehet részem. Jó lépésnek bizonyult, hogy külföldre igazoltam, és hálistennek a legjobb helyre is kerültem a fejlődésem szempontjából, rengeteg mindenben léptem előre, és nemcsak kapusként, hanem a hoki mellett emberként is sokkal érettebbé váltam.

Finnországban igazi nemzeti sport a hoki, teljesen más miliő övezi, mint például Magyarországon. Amikor például az iskolában kiderült, hogy az Ilvesben hokizom, le voltak nyűgözve és gratuláltak. Nagyon tisztelik és csodálják azokat, akik jégkorongoznak. Jól jelzi, hogy milyen népszerű a sportág, hogy az U16-os finn bajnoki döntőt kétezerötszáz ember előtt játszottuk.”

Benedek jó úton jár afelé, hogy kiváló élsportoló váljon belőle. A felmenőit ismerve ezen a legkevésbé sem csodálkozhatunk, hiszen édesapja, Gyulai Márton, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség sportigazgatója, aki bobversenyzőként két olimpián is járt, míg anyai nagypapája id. Kovács Csaba, korábbi 217-szeres válogatott jégkorongozó, a hazai sportági szövetség korábbi elnöke, jelenlegi szakmai alelnöke. És még nincs vége: Benedek két nagybátyja a 174-szeres válogatott ifj. Kovács Csaba és az hokiszövetség sportigazgatója, Kovács Attila.

„A miénkhez hasonló családokban azt szokták mondani, nem erőltetik rá a gyerekre, hogy sportoljon. Nálunk is így indult a történet, de persze az is egyértelmű volt, hogy kisgyerekként előbb-utóbb úgy is jégre kerülök, hiszen szinte mindenki hokizott, sőt többen igen magas szinten.

Két-három elteltével később bekerültem a kapuba, ami szintén amolyan szerelem volt első látásra. Ráadásul, mivel a bátyám, Levente is kapus volt, így láttam, hogy milyen egyedi és menő a felszerelése. Tetszett, hogy kapusként én különc lehetek a csapaton belül.”

Hozzátette, mivel a családban többen nagyon is jártasak a hoki világában, mindig ellátják jó tanácsokkal.

„Legyen szó a nagypapámról vagy a nagybátyáimról, igyekeznek mindenben támogatni, és ha valami nehézség adódik a karrieremben, hozzájuk mindig fordulhatok, hiszen már sok mindent átéltek játékosként, illetve sportvezetőként is.

(Kiemelt képen: Gyulai Benedek Fotó: Vörös Dávid/MJSZ)