N. PÁL JÓZSEF 2021.05.27 00:12

Munkából jövet – N. Pál József publicisztikája

Hajdanán minden, ami az úszás olimpiai esélyeinek kalkulálhatóságát illeti, egyszerűbbnek tűnt nekem. Az Európa-bajnokságot az olimpia utáni és a következő játékok előtti években rendezték, a kettő közt meg a vb volt soron négyesztendőnként, ám az ütem 2000 után összekavarodott. A globalizálódó világ üzleti parancsa nemcsak a futballt, hanem az összes – több fogyasztóra számító – sportágat elérte hamarosan, s mind több verseny kellett e módi törvénye szerint. Csak az úszásra nézvést: szaporodtak a rövid pályás összejövetelek, e sportág is egész éves versennyé lenni igyekezett – igyekszik azóta is! –, lett kétévenkénti nagypályás vb hát, s a sokáig rangos kontinentális viadal végképp regionális szerepbe szorult. Mivel az olimpiák közti két Eb-t is tartani illett, az egyik a soros játékok előttre került visszavonhatatlanul. („kicsi Eb-nek” is hívják sokan.)

Nemigen szeretem az ilyen Európa-bajnokságot, noha nézem rendületlenül. 2000 júniusában volt az első Helsinkiben, ahol Kovács Ági a 200 mell hajrájában az inkább vegyesen jó román Caslarutól váratlanul kikapott. Hál' istennek, hogy ott, mondom ma már! Batházi István neve ugrik be még, aki egyetlen férfiaranyunkat hozta 400 vegyesen, ám idejét az olimpián nem tudta megismételni, s még a döntőről is lemaradt. Nagyon csóváltam akkor a fejem.

Hiába, elmaradott ember vagyok. Az úszást 1969 óta figyelem, s mindaz, ami azóta történt, azt súgta (súgja), hogy nagy formát hozni egy évben egyszer lehet csupán. Lehet, mert az orvosi s egyéb fölkészítés változott közben, kétszeri vagy háromszori csúcsforma is előhívható már, de bennem a régi élmény él, „sugdolózik” tovább.

Hosszú Katinka 2012 és 2019 közötti módszerének tanulsága ellentmondhat ennek, ám vallom: akkori – rengeteg érmet hozó – eredményei a felkészülési folyamat részei voltak csupán. Hosszú nem volt csúcsformában e versenyeken, de edzettsége a győzelmeket lehetővé tette hónapokig, színvonalas – a világversenyre tervezettől elmaradt – időkkel is. E folyamat tetejét a 2016 májusi Eb hozta el, midőn – közel sem „élesen” – három egyéni és egy váltóaranyat szerzett, számára közepes időkkel, „munkából jőve” és „munkába menve” a szlogen szerint.

Hosszú – és például a szintén négy győzelemig jutó Kapás Boglárka – londoni és riói eredményeinek összevetése a folyamatos fejlődés lehetőségét is tanúsíthatják nekünk, ám az ellenpélda számosabb. Lehet-e csúcsforma két hónapon belül kétszer is? Mi jut eszembe? Az, hogy a majd' három másodpercet javuló Kovács Ági sydneyi diadalát az Eb-vereségnek is köszönhette tán, vagy az, hogy a 2012-es debreceni és a 2016-os londoni viadal után, hogyan (milyen időeredményekkel) végeztek versenyzőink a játékokon. Bernek Péterre gondolok, aki a Debrecenben 200 háton ezüstöt érő idejével (1:55.88) Londonban pontszerző lett volna, de majd' két másodperccel gyengébbet úszva a döntőről is lemaradt. Meg Cseh Lászlóra, aki 200-on bronzérmes lett ugyan, ám a 400 vegyes kudarcára jobban emlékszünk talán (nem került fináléba, de ha érzi a csúcsformát, az előfutamban aligha oly óvatos). Aztán ott volt Hosszú Katinka – első amerikai edzője, Dave Salo hozzáállását hagyjuk! –, aki az Európa-bajnokságon aranyat jelentő 4:33.76-on nem bírt érdemben javítani, s ott lehet mások példája is. (Az Eb-t „menetből” megnyerő Gyurta Dániel volt „észnél”!)

A 2016-os kontinensverseny tapasztalata még keserűbb nekem. A 2015–2016 fordulójának Hosszú, Tusup-féle fölfordulása, a kapkodás, meg a nyilván nem célok nélkül „megtalált” Kiss László-ügy botránya után voltunk, s minden bizonytalannak tetszett. Mint falat kenyér, úgy kellett a jó Eb-szereplés, ezt meg tudom érteni, ám hogy a magas hangon ünnepelt tíz aranynak Rióban ittuk meg a levét némileg, e gyanú máig nem ereszt. Nem a fiatal és egyenletesen fejlődő Kapás vagy Kenderesi tetteire gondolok persze, Hosszú négy londoni Eb-aranyára meg pláne nem. Ő a győzelmeit kivételes átlagállapotának köszönhetően érte el (400 vegyesen jó négy másodperccel úszott jobbat az olimpián, és 4:29.89-cel már március elején is Európa-rekordig ért), edzésből jött, edzésre ment, még a verseny végét sem várta meg.

Cseh László két győzelmét viszont azóta is „átkozom” magamban csendesen. Elszántan vallom: neki azt az Eb-t 30 évesen teljes egészében ki kellett volna hagynia, ám a helyzet kényszere miatt nem lehetett! Emlegették: hát még ha a 200 vegyest is vállalja Laci (nyilván megnyeri, 11 arany lesz, de minek, mondom ma én)! Londoni 200 pillangós ideje (1:52.91) Rióban aranyat ért volna, s szignifikánsan jobb idővel (50.86, ill. 51.14) ért célba 100-on is, és lett ezüstös harmadmagával (!) az utóbbival a játékokon. Mert a „reá zuhant az öt karika” magyarázat nem elég, ha volt „valami” benne, akkor sem. Mi van, ha Rióban a rajt előtt érezte: ez a forma nem az a forma, amit tervezett – már az előfutam első ötvenje gyanús volt –, s a Phelpstől való atavisztikus „félelem” ezért törhetett reá saját bizonytalanságát megemelve? Mert a döntő első felének elszánt rohanása (ötvennél három tizeddel, száznál egy századdal jobb volt, mint Londonban), majd a kifulladás, a két hónappal korábbinál majd' négy másodperccel gyengébb idő az emlegetett „formaparadoxonról” árulkodott nekem, a 100 pillangón – valljuk meg, „sápadt” idővel – elért ezüstje ellenére is.

Szóval: fejlődés ide vagy oda, nem vagyok képes e „kicsi Európa-bajnokságokat” megkedvelni igazán. Tartok tőlük inkább, mert szememben az olimpia mindennél többet ér.

Mi legyen a minapi – jó eredményeket hozó – budapesti viadal Tokióra vonatkozó tanulsága hát? Hogy a legfontosabbal kezdjem: Milák Kristófot aligha kell félteni. Ifjú még, úszózseni (ez azt jelenti, hogy – akár Egerszegi vagy Phelps – egyedi alkati, fiziológiai adottságait képes összehasonlíthatatlan módon mozgósítani, hogy a „vízérzékelése” például pillanatok alatt „visszatér”), róla, hogy ne ússzon jobbat, mint most, nehéz elképzelni. Hogy 200 pillangón ne győzzön, másfél-két másodpercet kellene „romlania”, esélye a 200 háton úszó Egerszegiéhez fogható. A 100 más, ha aranyos bizalmunk az 50.18-tól felszökött, akkor is. Igaz, az egyesült államokbeli Caeleb Dressel jó hete 51.15-öt ment csupán, de ne legyen kétségünk: Tokióban világcsúcsa (49.50) körül vagy az alatt lesz alighanem. Amit nem tartunk észben: az őszön itt, Budapesten 25-ös medencében szórta szinte a világcsúcsokat, igaz, a nemzetközi szövetség az ISL-rekordokat – tudtommal – nem ismeri el. A 25 éves (Egerszegi Krisztinával egy napon született!) úszó „formánkívüliségére” nem számíthatunk tehát. Hogy az 50 másodpercet Milák is áttöri, igen valószínű, hogy sebessége meghaladja Dresselét, ezt meg tudom, ám 100 közben a „kidelfinezéssel” szerzett úgy kétméteres (rajt+forduló) amerikai fórt kéne ezzel egalizálnia. Megcsinálja-e, nem tudom, de azt igen, hogy az istenáldotta zseni majd' mindenre képes néhanap. Így 100-on – józanul – ezüstöt remélek, aztán...

Másfél hónapja írtam (Tempó délelőtt, 2021. április 7.): Hosszú Katinkáról az Eb után mondanék véleményt. A két vegyesen azt az időt hozta, amit reméltem (200-on fél másodperccel gyengébbet), s ezekre lehet „tervezni” már. Ha 400-on 4:30-31-ig, a rövidebb távon pedig 2:08-ig (kicsit alája) ér – képesnek gondolom erre –, tisztelet neki. Mire jó ez, nem tudható (aranyra, éremre, negyedik helyre is), de ha így lesz, pályáját sikereihez méltón fejezheti be. A 200 pillangó „lebegtetését” – az „ájronlédi” emléke csak-csak dolgozik még – viszont sürgősen abba kellene hagynia, s nemcsak azért, hogy vele egykorú versenyzőtársa megnyugodhasson.

Kapás Boglárka? Ebben a számban a mostani 2:06.50-ből legyen 2:05.50 legalább, de ezt leírtam már. Kós Hubert 18 éves, ilyenkor hónapról hónapra fejlődhet az ember, csak nem kell az esélytől megijedni (mint a minap 200 vegyesen – talán), s vigyázzon a sorrendre is (a legjobb időt a döntőben ússza)!

Az Eb számomra örömteli meglepetését hadd hozzam szóba még. Mihályvári-Farkas Viktória ezüstjét, igaz, nem is az érem, hanem a 4:36.81 fogott meg inkább. Nos, úgy vélem: ha ennél (fél, egy másodperccel, ez mindegy) jobb lesz 400 vegyesen az olimpián, a nemzetközi élvonalba kerülhet hamarosan, ha nem, a „felnőttebb kori” formába hozást kell tanulnia. Háton Burján Kata jó úton jár, szorítok a 2:06-ért neki. Németh Nándor jó, de legyen „kiszámíthatóbb”, Kozma Dominik érjen oda, ahol 2017 nyarán járt, s akkor a gyorsváltókban való bizalmunk is emelkedhet újra. S egyáltalán, régi óhajomat adom elő megint: ha indulóink kétharmada az Eb-n úszott idejénél jobbal ér célba Tokióban, a 2000 utáni módival is megbékélek talán.

S még valamit, hangsúlyosan immár. A középdöntők és a döntők délelőtt lesznek, mint Pekingben legutóbb. A „reggelre jó idő ez” ismételgetését muszáj elfelejteni, néhány hónapra legalább. Úgy tetszik: Milák Kristóf mutatja a követendő utat egyelőre ebben is.

Utána hát!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!




2021.07.14 10:52:08

Úszás nemzetisport.hu

Írj személyes üzenetet a Coop üzletekben kihelyezett hajrászalagokon! (x)

2021.07.14 21:49:03

Úszás M. D.

Ahogy a TV2 fogalmaz, a tokiói olimpiára készülő sportoló „a nézők tapsviharában szeretne úszni”.

2021.06.18 10:40:34

Úszás SZABÓ GÁBOR

A 140 éve született legenda labdarúgásban, gyorskorcsolyában és vízilabdában sporttörténeti elsőségekből vette ki a részét.

2021.05.29 08:08:16

Úszás KOVÁCS ERIKA

„Mi, magyarok akkor érezzük igazán elemünkben magunkat, ha váratlan és példátlan kihívásokban kell helytállnunk.”