– Sikeres volt a tavalyi éve, az Európa-bajnokságon több számban is a dobogón zárt, középdöntőt úszhatott az olimpián és decemberben a rövid pályás világbajnokságon ezüstérmet szerzett a Duna Arénában. Hogyan tekint vissza ezekre a pillanatokra?
– A nyár egyik legjobb pillanata volt megúszni az olimpiai A-szintet. A belgrádi Európa-bajnokságon, amikor megérintettem a falat a 200 gyors döntőjében, először nem is a helyezést, hanem az időeredményt néztem. Amikor megláttam, hogy 1:57.22-t úsztam, tudtam, hogy kijutottam Párizsba (az A-szint 1:57.26 volt – a szerk.). Amikor visszanéztem a felvételt láttam, hogy apukám majdnem letépte a korlátot, annyira szurkolt, boldog pillanat volt. Ami az olimpiát illeti, van, hogy edzés közepén vagy otthon ülve eszembe jut, hogy én ott lehettem Párizsban. Néha el sem hiszem magamról, hogy kitűztem ezt a célt, és teljesítettem is, ez a sport legfontosabb versenye, szinte mindennap visszagondolok az olimpiára.
– A beszélgetés elején visszanézte a 4x200-as gyorsváltó döntőjét a budapesti rövid pályás világbajnokságról. Milyen érzés volt kívülről látni, ahogyan megszerezték az ezüstérmet?
– Emlékszem, hogy úsztam, és a medencében is hallottam a szurkolást, ilyen nem nagyon volt még. Amikor beértem, a reakciókból láttam, hogy mennyire sokat jelent mindenkinek ez az ezüstérem. A medencéből kiszállva majdnem el is sírtuk magunkat a lányokkal. Nagyon megható pillanat, mindig jó visszanézni. Az érmet gyakran megnézem, legutóbb az előző héten vettem elő és annyira szép, főleg, hogy a Budapest felirat és a város motívumai is rajta vannak, büszke vagyok rá.
– Márciusban az Egyesült Államokban tanul és az egyik legrangosabb egyetemi bajnokságon a 200 yardos gyorsúszás döntőjében második helyen zárt 1:40.56-os időeredménnyel, ami egyéni csúcs és egyetemi rekord is. Mit jelentenek az ottani sikerek?
– Egyáltalán nem számítottam rá, nagyon jó verseny volt, amikor megkerestem az összesített ranglistát, akkor láttam, hogy a kétszáz yardos mezőnyben nagyjából a világ hetedik legjobb idejét úsztam. Abban a pillanatban nehéz volt feldolgozni, mert hat századdal lemaradtam az aranyéremről, de a célom, hogy idővel 1:40 alá kerüljek.
– Korábban Hosszú Katinka is a Dél-kaliforniai Egyetem tanulója volt, és ő is úszott annak idején egyetemi csúcsot, ez különlegesebbé teszi az eredményt?
– Igen, ez egy fontos mérföldkő. Ki szokták tenni az egyetemen a rekordokat, és Katinka úszásai is ott vannak a falon. Különleges, hogy két magyar neve is felkerült erre a táblára, és még mindig sokan ismerik a háromszoros olimpiai bajnok úszónőt.
– Közeleg a szingapúri világbajnokság, és ön korábban élt is ebben a városban. Kicsit úgy tekint erre a versenyre, mintha hazai medencében úszna?
– Nagyon várom, amióta elköltöztünk onnan, nem tudtam visszamenni. Imádom a várost, folyamatosan zajlik az élet. Az első világkupaversenyemet is ott úsztam, tökéletesen ismerem a medencéket, az egész uszodát. Szinte olyan lesz számomra, mint egy hazai verseny. 200 gyorson ott leszek, szívesen versenyeznék más távokon is, de a négyszázas időm még nem elég jó. Talán a százméteres táv még összejöhet, de természetesen a váltókba is szeretnék bekerülni.
– Hogyan néz ki a következő napokban a felkészülése?
– A hétvégén lesz Szegeden a nyílt vízi országos bajnokság, azon elindulok, úgy gondoltam kipróbálom. A három kilométeres kieséses sprintversenyre neveztem a juniorok mezőnyében, pedig én amúgy nagyon félek a nyílt víztől. Úgy voltam vele, hogy ez nem nyílt tenger, így akkora baj nem lehet. Egyszer érdemes kipróbálni ezt a szakágat is, most itt a tökéletes alkalom. Attól azért kicsit tartok, hogy mi lesz, ha kapok egy ütést az arcomba vagy egy rúgást a bordámba, de szerintem ez egy barátságos mérkőzés lesz, kíváncsian várom a szombati versenyt.