Gólok, cselek, balhék és a disznófejú Nagyúr – az elmúlt évtized el clásicói

2001. március 4. Real Madrid – Barcelona 2–2

Raúl és Rivaldo gólpárbaját hozta a mérkőzés. Mindkétszer a madridi gólzsáké volt az első szó, de a katalánok bombaformában játszó brazil csatára kétszer is válaszolni tudott. Sőt lőtt egy harmadik gólt is, amit azonban a játékvezető les címén nem adott meg, holott Ivan Helguera beragadt az esetnél – azaz a gól szabályos volt. A meccs végén aztán elszabadultak az indulatok: a bíró fejét leordító, ekkor még a pályán, és nem a kispadon tevékenykedő Pep Guardiolát a játékostársai rángatták odébb; még mielőtt valami nagyobb butaságot csinál.

2002. november 24. Barcelona – Real Madrid 0–0

Luis Figo visszatérése a Camp Nouba, azok után, hogy öt évnyi barcelonai szolgálatot követően 2000 nyarán aláírt a Realhoz. Futballpályán hasonlót azelőtt és azóta sem nagyon lehetett látni: Figót minden elképzelhető tárggyal, whiskys üvegekkel, késekkel, fáklyákkal dobálták meg, sőt a barcelonai Boixos Nois szurkolói csoport egy disznófejet is bedobott a pályára, ezzel fejezve ki véleményét az áruló tettéről. A portugál ahányszor csak labdához ért, olyan füttyszót kapott, hogy az Madridig hallatszott. És ne feledkezzünk meg egy hívatlan pályára lépőről sem: Jimmy Jump, a katalán nemzeti érzelmektől (is) fűtött hivatásos berohanó ember ugyancsak tett egy tiszteletkört a gyepen.

2005. április 10. Real Madrid – Barcelona 4–2

A hat gólból négyet rúgtak a két csapat aranylabdásai: Zidane, Ronaldo és Owen az egyik, Ronaldinho pedig a másik oldalon. A két kakukktojás sem akárki volt: Raúl, illetve Samuel Eto'o. Az akkor már két éve semmilyen trófeát sem nyerő, és az előző év mindkét el clasicóját elveszítő Blancók végre megtalálták önmagukat: tanári játékkal vágtak vissza a legutóbbi rangadón elszenvedett 0–3-ért. A meccsen akár kétszer ennyi gól is eshetett volna, annyi helyzetet dolgoztak ki a csapatok. A hazai közönség a második félidőt szinte végig „olézta", ahányszor csak kedvenceik labdához értek.

2005. november 19. Real Madrid – Barcelona 0–3

A számtalan, az ellenfél játékosait és szurkolóit megalázni igyekvő próbálkozás között fénylő csillag az eset, ami ezen a novemberi éjszakán történt. A brazil zseni, Ronaldinho pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta, 90 percen át rettegésben tartva a madridi védőket. Két gólt rúgott, és a második találta után történt a csoda: a Bernabéu közönsége egy emberként, felállva tapsolta meg Dinho produkcióját.

2006. október 22. Real Madrid – Barcelona 2–0

Madridban általános letargia uralkodott, hiszen a csapat a bajnokságból addig eltelt nyolc forduló alatt mindössze 11 pontot szerzett. A cinikus fővárosi drukkerek azt találgatták, vajon Ronaldinho és társai ezúttal megállnak-e három rúgott gólnál, mint tették azt egy évvel korábban. A madridi lapok már Fabio Capello távozását követelték. Ilyen hangulatban kezdődött a meccs, melyen Raúl már a 3. percben bevette Victor Valdés kapuját. A második félidő ötödik percében Ruud van Nistelrooy duplázta meg az előnyt Robinho passza után. A Real tehát megnyerte a szezon legfontosabb meccsét, sőt az idény végén 30. bajnoki címét is behúzta.

2007. március 10. Barcelona – Real Madrid 3–3

A Camp Nouban ezen a meccsen dőlt el a 2006–2007-es bajnoki cím sorsa. A Barca nem tudta legyőzni a királyiakat, így a szezon végén az azonos pontszámmal végző két óriás közül a Real örülhetett a jobb egymás elleni eredmények miatt. A szezon egészéhez hasonlóan ez a mérkőzés is pazarra sikeredett: Van Nistelrooy kettőt rúgott, de rajta is túltett Lionel Messi, aki mesterhármast ért el, háromszor is kiegyenlítve a vendégek előnyét. Ez volt az évtized egyetlen el clásicón elért mesterhármasa.

2007. december 23. Barcelona – Real Madrid 0–1

A karácsonyi derbi hőse a klub történetének egyik legkevésbé bevált igazolása volt: Júlio Baptista a fehér mezben három szezon során szerzett nyolc gólja közül az egyikkel eldöntött egy el clásicót, ráadásul Barcelonában. Ezen az estén azonban nem csak a „Fenevad" teljesített tökéletesen, hanem a védelem vezéreként brillírozó Pepe és a kapuban parádézó Iker Casillas is maradandót alkotva járult hozzá a Madrid utolsó idegenbeli derbi-győzelméhez.

2008. május 7. Real Madrid – Barcelona 4–1

A fővárosiak utolsó sikere a Barcelona ellen – mi tagadás, megadták a módját. Raúlék ekkor már bajnokok voltak, és minden bizonnyal hájjal kenegették a szívét a Bernabéu stadiont megtöltő 85 ezer nézőnek, amikor azt látták, hogy kedvenceiknek éppen az ősi rivális játékosai állnak díszsorfalat. Érthető, ha később Puyol és Xavi is azt mondta, hogy a „pasillo" volt pályafutása egyik legborzalmasabb pillanata. Maga a meccs is egy 90 percig tartó borzalom volt katalán szempontból: Raúl már a 12. percben gólt lőtt, majd jött Robben, Higuaín és Van Nistelrooy is, hogy négy perccel a vége előtt Henry kozmetikázzon az eredményen.

2009. május 2. Real Madrid – Barcelona 2–6

Egy évvel a díszsorfalban kiállt megpróbáltatások után a Barcelona kamatostól fizetett vissza mindent a Realnak. Az biztos, hogy ezt a madridi estét egyik csapat szurkolói sem fogják soha elfelejteni. Pedig jól kezdtek a hazaiak: Higuaín a 14. percben megszerezte a vezetést. Az argentin góljára Henry válaszolt, majd jött még két katalán gól (Puyol és Messi). A második félidő ugyanilyen koreográfia mellett zajlott: az 56. percben Sergio Ramos rúgott egy gólt, de nem jött madridi feltámadás, mert a Barca erre a találatra is három dugóval válaszolt (Henry, Messi, Piqué). Ráadásul a francia, mintha gombnyomásra gyártotta volna a gólokat: mindkét madridi gólra három percen belül válaszolt. A Real nevetség tárgya lett, míg a Barca a mennybe ment.

2009. november 29. Barcelona – Real Madrid 1–0

Bár az egyetlen árva gól nem ezt mutatja, a mérkőzés támadósorok csatájának jegyében zajlott: Kaká, Cristiano Ronaldo és Higuaín az egyik Messi és Ibrahimovic (többek között) a másik oldalon. A sok csatár és a számtalan helyzet között azonban mégis Carles Puyol, a Barca védelmének oszlopa volt az est legnagyobb hőse, akit képtelenek voltak átjátszani a fővárosiak támadói. Az 56. percben esett Zlatan-gól pedig meghozta a sorozatban harmadik el clásico-sikert a gránátvörös-kékeknek.

2010. november 29. Barcelona – Real Madrid 5–0

A két csapat eddigi legutolsó találkozója újabb megsemmisítő Barca-győzelmet, és brutális szabálytalanságok sokaságát hozta. A 18. percben már 2–0-ra vezettek a hazaiak, majd a második félidő 55. és 58. percében is hozzátettek kettőt. A gólokat és a hazaiak elképesztő mezőnyfölényét nehezen feldolgozó vendégek elkezdték módszeresen felaprítani a katalánokat. Iturralde Gonzalez játékvezető 13 sárga lapot (8–5 a Madridnak) és egy pirosat osztott ki, amit a minden arra járó barcelonait felrúgó Sergio Ramos kapott. A védő ezúttal nem is próbálta menteni a menthetetlent: a meccs után telefonon kért bocsánatot Puyoltól és Xavitól.