Bejött a papírforma, nyert a Barcelona a Real Madrid ellen

Volt olyan hivatalos Real Madrid-reprezentáns is, aki nem szégyellte a mérkőzés előtt kimondani: ezen a mérkőzésen nincs esélye a bajnokcsapatnak. Nevezett személy azóta természetesen nem a „királyi gárda” alkalmazottja, de ez valószínűleg mindenkire igaz volna, ha ilyen kijelentésre ragadtatná magát, pláne mit várt Bernd Schuster, aki egy személyben felelt a „blancók” szakmai munkájáért…

Így fordulhatott elő, hogy a Sevilla elleni 4–3-as hazai vereséget követően az egyetlen tényt (ti., hogy jön a Barca elleni meccs), ami a madridi kispadon tarthatta volna Schustert, saját maga ellen fordította a német edző, és a Zenit ellen szerdán már Juande Ramos próbálta egy mérkőzésen kiismerni új csapatát és kiötleni a katalánok ellen sikerre vezető taktikát…

Azt a taktikát, amelynek része kellett, hogy legyen Lionel Messi semlegesítése, az ugyanis biztos volt, ha a kis argentin igazán elemében játszik, a Madrid nehezen távozik ponttal-pontokkal a Camp Nou-ból.

1. FÉLIDŐ

Hogy a Madrid kellően egyértelműsítse, célfutballja az ellenfél támadóharmadba való bejutásának megakadályozása, elég egy tényt felhozni: Messit az első félórában ötször rúgták fel a vendégcsapat játékosai. Nem csoda, hogy Leo a félidő végére már nem villogott annyira, mint a mérkőzés első perceiben.

A Barcelona vitathatatlanul támadóbb volt, az első félidőben 75–25 % volt a labdabirtoklási különbség a katalánok javára, ám hiába az óriási mezőnyfölény, ez a helyzetek minőségi helyzetek különbségében nem ütközött ki.

Sőt! Ha az első 45 perc egészét nézzük, akkor a Real Madrid előtt adódott a legnagyobb lehetőség. A 26. percben Raúl adott remek labdát Drenthének, aki egyedül vezethette a labdát Víctor Valdésre. A holland azonban gyenge megoldást választott, vagy más szemszögből nézve Víctor Valdés szépen védett.

Juande Ramos taktikája érvényesülni látszott, hiába volt a labda a gránátvörös-kékeknél szinte egyfolytában, nem tudtak mit kezdeni az előző fordulókhoz képest mindenképp acélossá váló madridi védelemmel.

2. FÉLIDŐ

Az már az első játékrészt követően érezhető volt, hogy a sokak által nagy dérrel-dúrral beharangozott Barcelona-kiütés elmarad. A madridi játékosok valószínűleg úgy voltak vele: sok mérkőzést elveszíthetnek ebben az idényben, de Barcelona ellenit nem.

A Barcelona továbbra sem találta meg a kulcsot a góllövéshez, Henry csak nagy ritkán tudott a Real-védelem mögé kerülni – ha Michel Salgado elől ragadt –, Messinek pedig valahogy nem jöttek be az utolsó passzai, lövései.

A játék képét egy olyan játékos cseréje változtatta meg, amire kevesen számíthattak. Az indiszponáltan játszó Gudjohnsent Sergi Busquets váltotta, és a játékos néhány perccel később büntetőt harcolt ki, miután Michel Salgado lerántotta.

A tizenegyest Samuel Eto’o kihagyta (vagy Iker Casillas védte – megint csak nézőpont kérdése), azonban ez sem vetette vissza a hazaiakat, ráadásul a büntetőnél hibázó Eto’o is tudott újítani: a 83. percben Puyol lefejelt labdáját két méterről pörgette a gólvonal mögé. A labda épphogy áthaladt a gólvonalon, de ez a lényegen nem változtat (1–0).

A hajrában a kinyíló madridi védelem hibája után – ki más? – Messi biztosította be a katalán győzelmet, miután remekül pörgetett Casillas felett a kapu felé, és Cannnavaro nem tudott menteni a kapu torkából (2–0).

A Barcelona nem gálázott, azonban egyértelműen jobban játszott ellenfelénél az „el clásicón”, megérdemelten nyerte meg a rangadót, és növelte előnyét a pontvadászatban.