Párizs 2024: Azt csinálom a páston, amit akarok – Siklósi Gergely
– Gratulálunk az aranyhoz, egyszersmind magunknak is, hiszen a férfi párbajtőrcsapat végső győzelmére ráéreztünk.
– De nekem az egyéniben is aranyat jósoltak, pedig ha felhív előtte, megmondtam volna, hogy húzzanak le a listáról – mondta Siklósi Gergely, a Tokióban egyéniben ezüst-, Párizsban a csapattal aranyérmes párbajtőrvívó.
– Tessék?
– Egyéniben voltam már érmes, ezúttal a csapatnak volt itt az ideje. Los Angelesben aztán jöhet a duplázás. Tokióban elmondtam, talán emlékszik is rá, mindent elkövetek azért, hogy Párizsban a csapattársaimmal élhessem át, hogy a dobogóra állunk. A következő cél, hogy négy év múlva két aranyérmet nyerjek – addigra csak még érettebb, még rutinosabb vívó leszek.
– Vagyis az, hogy az egyéniben kiesett a nyolcaddöntőben, nem is csapta annyira arcul?
– Tudtam, hogy az nem az én versenyem, nem is éreztem, hogy az az én napom lenne. Az elmúlt hetekben feszült, ideges voltam, nem a tét nyomott, csak nem tudtam felpörögni.
– Mégis pusztán egy peches tuson múlt, hogy nem jutott a nyolc közé.
– Ez igaz, de azt akkor sem láttam, hogy én egyéniben olimpiai bajnok leszek Párizsban. És azért nem, mert vannak hiányosságokat a felkészülésemben, ezeket a következő három-négy hónapban pótolni is fogom. Januárig egyáltalán nem vívok, csak azért dolgozom, hogy még vékonyabb, dinamikusabb, atletikusabb legyek, még erősebb legyen a felsőtestem. Hogy ezáltal még jobb legyek pengével a kezemben is.
– Mikor lett ennyire érett Siklósi Gergely?
– A Tokió óta eltelt három évben. A talpsérülésem idején is szerettem vívni, de úgy nehezebb volt. Már elmúlt, így azt csinálom a páston, amit akarok, és ezt nagyon élvezem. Érzem ezt a „játékot”, és egyre jobban – és látom azt is, mennyivel több lehetek még.
– Olybá tűnik, élvezi a kiélezett szituációkat, például amikor aranytus dönt a győzelemről. Így dőlt el a döntő is, utána azt mondta, biztos volt benne, hogy ön szúr.
– A csapatverseny előtti két napban végig azt gondoltam, olimpiai bajnokok leszünk, illetve pontosítok: úgy éreztem, ha érmet szerzünk, az arany lesz. Azt is éreztem, hogy lesz egytusos asszó a végén – azt gondoltam, a franciák elleni elődöntőben jön el, de a fináléban történt meg. Készültem rá tehát, s bár nagyon nehéz egy ilyen asszó, az a helyzet meg sem fordult a fejemben, hogy nem az enyém lesz a győztes tus.
– Azt mondja, nem okozott csalódást az egyéni viadal, meg azt is, hogy azt csinál a páston, amit akar. Nincs ebben ellentmondás?
– Azért nem érzem kudarcnak az egyéni versenyt, mert abban van már olimpiai érmem is. Tokió után azt mondtam az edzőmnek, Dancsházy-Nagy Tamásnak, ha soha többé nem adok tust, akkor is van már eredményem, hiszen az olimpiai ezüst mellett egyéni világbajnok is vagyok. Persze, nem ez a cél. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy nem fáradtam el a szezon során, hogy az edzőm partner volt abban, hogy ne legyek túledzve, és a többiek se, inkább minőségi edzéseink voltak. Tamás egész évben irányította a csapatot, de a felkészülés végén elengedte a gyeplőt, s nekünk kellett néhány döntést felvállalnunk. Felvállaltuk, s közben ezzel, ezáltal felnőttek a fiúk is.
– Ezért sem volt kérdés már az elejétől kezdve, hogy ezt a csapatversenyt csak Magyarország nyerheti meg?
– Igen. Egyetlen kérésem, mondatom volt a srácokhoz: bárki áll veletek szemben, három percig, vagyis száznyolcvan másodpercig koncentráljatok, egyetlen pillanatra se hagyjatok ki. Nem szabad túlgondolni semmit, még véletlenül se jusson senki eszébe, hogy mindjárt érmesek leszünk. Csak a jelent szabad megélni, az adott pillanatban kell jelen lenni.
– És mit mondott magának?
– Én arra készültem, hogy ne okozzak csalódást. Nem okoztam.
– Mekkora a különbség az olimpiai arany és az ezüst között?
– Óriási. A magyar emberek szemében óriási. Nekem személy szerint kisebb, én az ezüsttel is jól elvoltam. Ha nem leszek olimpiai bajnok, akkor is boldog ember maradok, hiszen a sporton kívül is van élet, de odaérni a csúcsra, elérni, amiről gyerekkorod óta álmodoztál, felszabadító érzés. És mindez csak részben van miattam, mert mellette látom, mennyi embert mozgat meg a győzelmünk, mennyien örülnek a sikernek.
– A száznyolcvan másodperces tanácson túl mit gondol, mi volt a győzelem a kulcsa? Miért önök nyertek?
– Mert arra készültünk régóta, hogy az a mi napunk lesz. Tudtuk, nem az előző versenyeken kell jól szerepelnünk – ha azokon bukdácsoltunk, nem keseredtünk el, mert akkor nem akartunk nyerni. Most meg akartunk.
PÁRIZS 2024
FÉRFI PÁRBAJTŐR, CSAPAT
Negyeddöntő
Magyarország–Kazahsztán 45:30
Elődöntő
Magyarország–Franciaország 45:30
Döntő
Magyarország–Japán 26:25 – aranytussal
A VÉGEREDMÉNY
Olimpiai bajnok: Magyarország (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely; fegyvernemi vezetőedző: Dancsházy-Nagy Tamás)
2. Japán (Kano K., Jamada M., Komata A., Minobe K.)
3. Csehország (M. Rubes, J. Jurka, J. Beran, M. Cupr)
Ér(d)em helyett szégyen – Deák Zsigmond jegyzete
Megérkeztek az új bronzérmek Párizsból
Doppingvétség miatt olimpiai érmeket osztottak újra
Párizs 2024: jobban van az üzbég bokszedző, akinek ünneplés közben állt le a szíve
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Köszönjük többhetes figyelmüket!
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Ezeket a képeket nehéz szavakkal leírni
Üdvrivalgás fogadta a hazatérő olimpikonokat
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
Az olimpia kabalafigurája is búcsúzik
Sportrádió: Öt éve fogadtuk be a Márton ikreket – Márton Zsolt Krisztián
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Márton Viviana örömét a Moulin Rouge-ra vetítették
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Igaza van Haliburtonnek?
Aranyérem Párizsban, ünneplés a Sziget Fesztiválon
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
Párizs 2024: visszavonul a britek olimpiai bajnok műugrója
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.