Párizs 2024: Azt csinálom a páston, amit akarok – Siklósi Gergely
– Gratulálunk az aranyhoz, egyszersmind magunknak is, hiszen a férfi párbajtőrcsapat végső győzelmére ráéreztünk.
– De nekem az egyéniben is aranyat jósoltak, pedig ha felhív előtte, megmondtam volna, hogy húzzanak le a listáról – mondta Siklósi Gergely, a Tokióban egyéniben ezüst-, Párizsban a csapattal aranyérmes párbajtőrvívó.
– Tessék?
– Egyéniben voltam már érmes, ezúttal a csapatnak volt itt az ideje. Los Angelesben aztán jöhet a duplázás. Tokióban elmondtam, talán emlékszik is rá, mindent elkövetek azért, hogy Párizsban a csapattársaimmal élhessem át, hogy a dobogóra állunk. A következő cél, hogy négy év múlva két aranyérmet nyerjek – addigra csak még érettebb, még rutinosabb vívó leszek.
– Vagyis az, hogy az egyéniben kiesett a nyolcaddöntőben, nem is csapta annyira arcul?
– Tudtam, hogy az nem az én versenyem, nem is éreztem, hogy az az én napom lenne. Az elmúlt hetekben feszült, ideges voltam, nem a tét nyomott, csak nem tudtam felpörögni.
– Mégis pusztán egy peches tuson múlt, hogy nem jutott a nyolc közé.
– Ez igaz, de azt akkor sem láttam, hogy én egyéniben olimpiai bajnok leszek Párizsban. És azért nem, mert vannak hiányosságokat a felkészülésemben, ezeket a következő három-négy hónapban pótolni is fogom. Januárig egyáltalán nem vívok, csak azért dolgozom, hogy még vékonyabb, dinamikusabb, atletikusabb legyek, még erősebb legyen a felsőtestem. Hogy ezáltal még jobb legyek pengével a kezemben is.
– Mikor lett ennyire érett Siklósi Gergely?
– A Tokió óta eltelt három évben. A talpsérülésem idején is szerettem vívni, de úgy nehezebb volt. Már elmúlt, így azt csinálom a páston, amit akarok, és ezt nagyon élvezem. Érzem ezt a „játékot”, és egyre jobban – és látom azt is, mennyivel több lehetek még.
– Olybá tűnik, élvezi a kiélezett szituációkat, például amikor aranytus dönt a győzelemről. Így dőlt el a döntő is, utána azt mondta, biztos volt benne, hogy ön szúr.
– A csapatverseny előtti két napban végig azt gondoltam, olimpiai bajnokok leszünk, illetve pontosítok: úgy éreztem, ha érmet szerzünk, az arany lesz. Azt is éreztem, hogy lesz egytusos asszó a végén – azt gondoltam, a franciák elleni elődöntőben jön el, de a fináléban történt meg. Készültem rá tehát, s bár nagyon nehéz egy ilyen asszó, az a helyzet meg sem fordult a fejemben, hogy nem az enyém lesz a győztes tus.
– Azt mondja, nem okozott csalódást az egyéni viadal, meg azt is, hogy azt csinál a páston, amit akar. Nincs ebben ellentmondás?
– Azért nem érzem kudarcnak az egyéni versenyt, mert abban van már olimpiai érmem is. Tokió után azt mondtam az edzőmnek, Dancsházy-Nagy Tamásnak, ha soha többé nem adok tust, akkor is van már eredményem, hiszen az olimpiai ezüst mellett egyéni világbajnok is vagyok. Persze, nem ez a cél. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy nem fáradtam el a szezon során, hogy az edzőm partner volt abban, hogy ne legyek túledzve, és a többiek se, inkább minőségi edzéseink voltak. Tamás egész évben irányította a csapatot, de a felkészülés végén elengedte a gyeplőt, s nekünk kellett néhány döntést felvállalnunk. Felvállaltuk, s közben ezzel, ezáltal felnőttek a fiúk is.
– Ezért sem volt kérdés már az elejétől kezdve, hogy ezt a csapatversenyt csak Magyarország nyerheti meg?
– Igen. Egyetlen kérésem, mondatom volt a srácokhoz: bárki áll veletek szemben, három percig, vagyis száznyolcvan másodpercig koncentráljatok, egyetlen pillanatra se hagyjatok ki. Nem szabad túlgondolni semmit, még véletlenül se jusson senki eszébe, hogy mindjárt érmesek leszünk. Csak a jelent szabad megélni, az adott pillanatban kell jelen lenni.
– És mit mondott magának?
– Én arra készültem, hogy ne okozzak csalódást. Nem okoztam.
– Mekkora a különbség az olimpiai arany és az ezüst között?
– Óriási. A magyar emberek szemében óriási. Nekem személy szerint kisebb, én az ezüsttel is jól elvoltam. Ha nem leszek olimpiai bajnok, akkor is boldog ember maradok, hiszen a sporton kívül is van élet, de odaérni a csúcsra, elérni, amiről gyerekkorod óta álmodoztál, felszabadító érzés. És mindez csak részben van miattam, mert mellette látom, mennyi embert mozgat meg a győzelmünk, mennyien örülnek a sikernek.
– A száznyolcvan másodperces tanácson túl mit gondol, mi volt a győzelem a kulcsa? Miért önök nyertek?
– Mert arra készültünk régóta, hogy az a mi napunk lesz. Tudtuk, nem az előző versenyeken kell jól szerepelnünk – ha azokon bukdácsoltunk, nem keseredtünk el, mert akkor nem akartunk nyerni. Most meg akartunk.
PÁRIZS 2024
FÉRFI PÁRBAJTŐR, CSAPAT
Negyeddöntő
Magyarország–Kazahsztán 45:30
Elődöntő
Magyarország–Franciaország 45:30
Döntő
Magyarország–Japán 26:25 – aranytussal
A VÉGEREDMÉNY
Olimpiai bajnok: Magyarország (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely; fegyvernemi vezetőedző: Dancsházy-Nagy Tamás)
2. Japán (Kano K., Jamada M., Komata A., Minobe K.)
3. Csehország (M. Rubes, J. Jurka, J. Beran, M. Cupr)
Doppingvétség miatt olimpiai érmeket osztottak újra
Siklósi Gergely nyerte a marrákesi világkupa-viadalt
Nadal megkapta a NOB-tól az olimpiai fáklyát
Szőke Alex: Borzalmas volt, hogy kihagytam az olimpiát
Párizs 2024: jobban van az üzbég bokszedző, akinek ünneplés közben állt le a szíve
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Köszönjük többhetes figyelmüket!
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Ezeket a képeket nehéz szavakkal leírni
Üdvrivalgás fogadta a hazatérő olimpikonokat
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
Az olimpia kabalafigurája is búcsúzik
Sportrádió: Öt éve fogadtuk be a Márton ikreket – Márton Zsolt Krisztián
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Márton Viviana örömét a Moulin Rouge-ra vetítették
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Igaza van Haliburtonnek?
Aranyérem Párizsban, ünneplés a Sziget Fesztiválon
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
Párizs 2024: visszavonul a britek olimpiai bajnok műugrója
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.