Madridi a madridisták ellen – Szöllősi György jegyzete

A finn kolléga, Juha Kanerva az előre megadott fényképes lista, a szájbarágós sorvezető ellenére egyszerűen kifelejtette saját tíz jelöltje közül Vinícius Júniort, akit pedig egészen a
díjátadás napjáig az Aranylabda legesélyesebb várományosának tartott a spanyol és világsajtó. Ráadásul további három szavazó volt a szavazni felkért száz újságíró között, akinél nem fért be a legjobb tízbe sem a brazil. El is intézhetnénk a döntést követő vitát és sértődést azzal, hogy aligha a világ legjobbja, akit ki lehet hagyni, pláne felejteni a legjobbak közül. Csakhogy óvatosan kell fogalmazni, mert bizony a győztes Rodri is hiányzott öt kolléga komplett szavazólapjáról.

Lehet persze kritizálni a voksoló szakírók hozzáértését, de próbáljuk meg inkább levonni a szavazás tanulságait. Például rögtön azt, hogy Vinícius győzelmének paradox módon klubja, a Real Madrid nagyszerűsége lett az akadálya. Nemcsak hogy madridi játékos végzett Rodri és Vinícius mögött a 3. (Jude Bellingham) és a 4. (Daniel Carvajal) helyen is, de további kettő az első tízben (Kylian Mbappé a 6., Toni Kroos a 9. helyen), és kivétel nélkül mind az öten kaptak szavazatot az első helyen! Negyvenhat szavazó tett Madrid-játékost a lista tetejére, de közülük „csak” 35 Viníciust. Ötfelé szóródott tehát a 2023–2024-es idény legjobb klubjában szereplő játékosokra leadott sok-sok szavazat, amit jól sejtettek meg előre a madridi kampánygépezet működtetői. Azt gyanítom, hogy éppen azt megelőzendő, hogy a madridistákra leadott szavazatok kioltsák egymást, Vinícius győzelmének sejtetését, sőt sulykolását önmagát beteljesítő jóslatnak szánták, megérezték, hogy meg kell próbálni egy helyre koncentrálni a Madrid-szimpatizáns szavazatokat. Csak ott tévedett a számításuk, hogy éppen Viníciust találták a legesélyesebbnek, pedig ő volt a leginkább megosztó a jelöltek közül.

Meggyőződésem, hogy ha a Madrid hisz abban, hogy 2024 egyedüli BL- és Eb-aranyérmese, Dani Carvajal lehet a győztes, és érte mozgat meg minden követ, nem pedig indirekt módon ellene kampányol, akkor nagyobb eséllyel nyert volna az ő játékosa. Miután a fair play a kiírásban deklarált, fontos szempont volt, csakúgy, mint az elnyert trófeák száma, rangja, számomra egyértelmű volt, hogy a feltételeket a leginkább az idén a hatodik BL-trófeáját elhódító, a számára győztes Eb- és BL-sorozatot is végigjátszó Carvajal teljesítette, aki ráadásul védő létére a harmadik fontos kritériumnak is megfelelt, amikor a Bajnokok Ligája-döntőn kiemelkedő egyéni teljesítményt nyújtott: nagyon fontos gólt szerzett, és ő lett a mérkőzés legjobbja. Ezért nem volt kétségem afelől, hogy őt kell az első helyre tennem, ha első szavazóként a legszigorúbban követni akarom a France Football szabályait.

A jövő persze simán lehet a brazil csodacsatáré, aki talán tanult is az idei sokkból, s amikor ezeket a sorokat írom, éppen az Osasunának lövi egyik gólt a másik után. Mindazonáltal az sem véletlen, hogy Rodri, ha csak háromszázaléknyi különbséggel is, de a zsűrinél éppen úgy győzött, ahogyan például lapunk sok ezer olvasójánál, amikor szavazásra kértük őket. Egy madridi születésű spanyol, aki – bármilyen meglepő – 64 év után nyert ismét Aranylabdát hazájának, s elsőként klubjának, a Manchester Citynek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!