Krakkó óvárosában sétál vagy a Mazuri-tavaknál pihen a családjával?Krakkó óvárosában sétál vagy a Mazuri-tavaknál pihen a családjával?
Strandolunk, persze Magyarországon – felelte Leandro, a DVSC-TEVA 27 éves középpályása.
Persze?
Persze, hétfőn elkezdjük a felkészülést a Lokival, nincs idő hazautazni Brazíliába. És egyelőre Lengyelországba sincs miért utaznom.
A lengyel lapok ehhez képest tényként közlik, hogy a bajnok Wisla Krakówhoz szerződik.
Nekem még nem szóltak, hogy csomagoljak, a szerződésem pedig Debrecenhez köt. Ennyi tartozik rám, a többi a menedzser és a klubok dolga, amibe nem szeretnék belefolyni.
Menne?
Ha a lengyelek olyan ajánlatot tesznek, amely a DVSC-nek és nekem is előnyös, megegyezünk. De semmi sem erőltetünk, ha nem érdemes, nem költözöm. Ez az alapállás akkor is, ha szeretnék feljebb lépni a szakmai ranglétrán, és huszonhét évesen a futball utáni életet is érdemes elkezdenem – legalábbis a tervezés szintjén.
Mindig ennyire előre tekintő volt?
A futball örök kérdőjel, folytonos rizikó, muszáj gondolkodni. Ma edzettem, de lehet, hogy holnap vagy holnapután be kell fejeznem a focit. És akkor mi lesz? Ez az a kérdés, amelyet sohasem akarok magamnak feltenni, legalábbis nem eleve reménytelen hangsúllyal.
Lengyel emlékekkel hogy áll?
A válogatott tagjaként két éve Lódzban csereként léptem pályára, és az én labdaszerzésemmel kezdődött az az akció, amelynek végén tizenegyeshez jutottunk. Hajnal Tamás nem hibázott, nyertünk egy nullára. Talán a Fradival felkészülési meccsen játszottunk lengyel csapattal, de erre nem esküdnék meg.
A Wislából felkészült?
Utánanéztem, az előző évadban miként szerepelt a nemzetközi kupákban. A Bajnokok Ligája selejtezőjében az izraeli aranyérmesen simán túljutott, aztán a végső győztes Barcelonát is legyőzte a második meccsen. Az UEFA-kupában a Tottenham ellen is jól teljesített, de összesítésben alulmaradt. Csapattársamat, Dudu Omagbemit is kifaggattam, tavaly nyáron a Wislától érkezett Debrecenbe, ismeri a klubot, a várost, a bajnokságot.
Mit kérdezett tőle először?
A családom boldogsága a legfontosabb, ráadásul a második gyermekünket várjuk, azaz a városról érdeklődtem elsőként, illetve a klub orvosi hátteréről, az emberek segítőkészségéről. A csapat stílusáról, a bajnokság színvonaláról is kiszedtem belőle, amit lehetett, és pontosan a jövőre tekintettel a klub anyagi lehetőségei is szóba kerültek. Azt mondta, a fizetések sohasem csúsztak – ez nekem megfelelő biztosíték. Az sem hátrány, hogy a Wisla keretében két brazil futballista is van, a beilleszkedést lényegesen megkönnyítik a honfitársak. Az infrastruktúra szintén rendben van, ráadásul – a 2012-es Európa-bajnokságra – stadiont építenek, szóval ha megyünk, folyamatosan fejlődő klub játékosa lehetek. Már ha megyünk…