Janics: négyből négy

Azért mégiscsak jó, hogy a Maty-éri evezőskomplexum Szeged külterületén terül el. A helyi lakosok ugyanis valószínűleg rosszul tolerálták volna vasárnap reggel fél kilenckor a messze hangzó sípolást, dobolást és nádihegedülést, amellyel kisebb városrészeket lehetett volna felverni álmukból.

A magyar kajakdrukker tudniillik korán kelő alkat, legalábbis hamar lehetett az ébresztője annak, aki – életszemléletének megfelelően – ellátogatott a templomba és/vagy a szavazófülkébe, elköltötte a villásreggelijét, majd az első rajtra megérkezett az olimpiai központba. Rengetegen voltak: még alig kezdődtek el a Mol világkupa utolsó napjának futamai, máris piros-fehér-zöldbe öltözött a vízpart meg a lelátó nagy része. Az öltözés után viszont rögtön a vetkőzés következett, mire ugyanis a kétszázas döntők tíz óra tájban elkezdődtek, már ingujjban és rövidnadrágban is alig lehetett bírni a hőséget.

Bozsik Attila azonban nem a hűsölés szándékával borult be hajójával a kenu egyesek fináléjában: most is lendületes berúgást prezentált a hajrá végén, védjegyszerű módon érkezett meg a vízbe, ami ezúttal bronzérmet ért a számára. A szombati öt arany, három ezüst és egy bronz után ez volt a vasárnap első magyar dobogós helyezése, de messze nem az utolsó.

Délelőtt a 200 méteres finálékban kilencből öt volt a mieink győzelmi mérlege (plusz egy második és két harmadik hely), ráadásul az egyesben és – Kovács Katalinnal – párosban diadalmaskodó Janics Natasa, illetve a K–2 mellett Gyertyános Gergellyel és Dobos Andrással K–4-ben is első Kadler Viktor és Molnár Péter az evezés-öltözés-eredményhirdetés-futás-evezés öttusában is kiválóan megállta a helyét. Nekik ugyanis félórán belül két fináléban is hajóba kellett szállniuk, és még egy díjátadót (plusz a szükséges átöltözést és a fél kilométeres sétát) is be kellett szorítaniuk az időkeretek közé, így aztán Kadlerék, például, a szívélyes gratulációk után a dobogó legfelső fokáról leugorva vettek repülőrajtot a lendületes kocogás előtt. Tíz perccel később pedig már a vízen diktáltak még nagyobb tempót – mindezt úgy, hogy Molnár reggel – mintegy bemelegítésképp – egy ötszázas középfutamot is sikeresen lezavart már. A délelőtti ötödik aranyat a kenu négyes – Balázs Péter, Horváth Gábor, Bozsik Attila és Sarudi Pál – szerezte. Visszatérve Molnárhoz, neki délután már olimpiai erősségű versenyben kellett helytállnia 500 egyesben – végül hetedik lett.

A nap viadala ezután jött. Kolonics György-emlékfutam – ennél aligha kell többet mondani.

Vajda Attila számára is kiemelkedően fontos volt az 500 méter egyes – és a tavaly elhunyt kétszeres olimpiai bajnok tiszteletére alapított emlékkupa – megnyerése, mindent beleadott a küzdelembe.

Csakhogy sokáig a német Thomas Lück vezetett – nem is kevéssel. Aztán végre kifulladni látszott, de akkor meg a román Florin Mironcic és az üzbég Vadim Menkov jött rettenetesen – na meg Vajda. Az olimpiai bajnok óriási hajrát nyitott, az élre állt, ám az utolsó húsz méteren – ekkorra már fülsiketítő volt a biztatás – valahogyan ismét előkerült Lück. A német csapásról csapásra közelítette meg a magyar kenust, és a célvonalnál már inkább csak reménykedtünk benne, hogy Vajda nyert. Attila nagyot fújt, az égre mutatott, miközben a lelátón mindenki lélegzet-visszafojtva várta az eredményhirdetést.

Dudálás, tülkölés, dörgő taps – Vajda győzött! Fél tizedmásodperccel, szinte semmivel, de nyert, és itthon tartotta a Kolonics-emlékkupát, amelyet az elhunyt klasszis édesanyjától vett át – megrendítő pillanatok voltak.

Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor már sokkal simábban diadalmaskodott a kajakpárosoknál, feledtetve a számukra kevésbé szépre sikerült szombatot. A Benedek Dalma visszalépése utáni egyetlen magyar induló, Kozák Danuta is közel volt a bravúrhoz egyesben, de 470 méternél nem bírta tovább a hatalmas tempót az összesen öt olimpiai és tizenkét vb-aranyon osztozó olasz Josefa Idem és német Katrin Wagner-Augustin között, és negyedik lett – a győzelmet az ausztrál Bridgitte Hartley szerezte meg.

A kenupárosoknál Széles Gábor és Varga Dávid bronzérmes lett (a Sáfrán fivérek csak hetedikként értek be), a végére pedig maradt a slusszpoén: a női párosok versenyét Kovács Katalin és Janics Natasa imponáló fölénnyel nyerte meg – úgy győztek két hajóhosszal, hogy a végén már szinte nem is eveztek.

Így aztán reggel nyolctól délután négyig folyamatosan volt mit ünnepelniük a szurkolóknak – vasárnap nyolc, összesen tizenhárom aranyéremmel, hozzá maroknyi dobogós helyezéssel és számos kellemes meglepetéssel zárta Szegeden a versenyt a magyar csapat. Ám nemsokára itt az újabb megméretés: két hét múlva már az Európa-bajnoki csapatba kerülésért rendezendő válogatóversenyt tartják meg ugyanitt.

Nos, a hétvégén fényesen beigazolódott, hogy van kikből válogatnia Storcz Botond szövetségi kapitánynak.