Hogy jól süljön el…

Nem rosszindulatból mondjuk, inkább lelkesedve: ráfért a sportágra, hogy valami felkavarja langyos állóvizét, életet leheljen bele megint, és visszahozza a nézőket, még ha nem is biztos, hogy ez volt tavaly ősszel a mindenhonnan összeverbuvált, öttusát nem látott szabályalakítók célja, akik, mint ismeretes, összevonták a futást és a lövészetet.

Annak idején éppen eleget szidtuk a „tetteseket”, hiszen alkalmas versenyhelyszínek nem voltak – most sincsenek. De nézzünk a közeljövőbe, mert a magyar szövetség célja éppen az, hogy a hétvégén a Nemzeti Lovarda méltó helyszíne legyen az év legnagyobb hazai eseményének. A szabadtérre szánt kombinált záró szám szerte a világban az időjárás játéka lesz: amíg nem épülnek megfelelő helyszínek, addig „ha esik, ha fúj”, csak árthat a versengésnek. Ennek kiküszöbölésére a lovardában fedett lőteret rendeznek be, a légkör pedig a remények szerint forró lesz, és nem csak azért, mert a családi majálisnak szánt eseményre sok embert várnak. Amíg a gyerekek a sportág versenyszámainak miniváltozatait próbálhatják ki a vasárnapi döntő idején, a sportrajongóknak követhető és élvezetes versenyt terveznek a szervezők.

„Kipróbálhattam az öttusa összes műfaját, a mostanit kivéve – mondta Kálnoki Kis Attila főtitkár –, de a legnagyobb horderejű és legjobb szabálymódosításnak tartom a legutóbbit. Kiszámíthatatlan lett a záró szám, olyan hangos szurkolás kísérheti, amely eddig ismeretlen volt a lőtéren.” „Homokos pályán a kairói világkupa is izgalmas volt, s amint egyre inkább belejön a mezőny és a rendezők, egyre jobb képet mutat a kombinált öttusa – véli Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány, aki döntően e verseny alapján jelöli majd ki a júniusi, lipcsei Európa-bajnokság és az augusztusi, londoni vb magyar résztvevőit.

Az egyiptomi vk megmutatta, hogy a 11. helyről is fel lehet futni a dobogóra, Tibolya Péter elmondta: „Eddig a legnagyobb futók legfeljebb a hatodik helyről tudtak feljönni, most a tizenötödikről is lehet.” Kasza Róbert hozzá is tette: „Nem kell kétségbeesni, ha a tizenötödik helyről indulunk a kombinált versenyszám előtt.”

„Néha visszatér még a régi beidegződés, hogy türelmesen felemelem, türelmesen elsütöm a pisztolyt – mondta az első idei világkupán, Mexikóban bronzérmes Marosi Ádám. – De ha úgy állok be a lőállásba, hogy gyorsabban el merem sütni, egész más.”

A világkupának vendégei is lesznek: a szövetség – követésre méltó kezdeményezésként – meghívót küldött a Kálvin János Református Idősek Otthona igazgatójának, Csikó Katalinnak, hogy az otthon minden lakóját szeretettel várják az öttusamajálison. A meghíváshoz Palócz Rudolfnak is van némi köze, a Rudi bácsiként ismert nemzetközi birkózóbíró (32 vb-n és 38 Eb-n bíráskodott) és a válogatottat harminc esztendeje technikai vezetőként segítő szakember vetette fel az öttusaszövetségben, hogy meghívhatnák az otthon lakóit („Nagyon jól érzem ott magam, s próbálok jót tenni az intézménynek és a lakóknak” – mondta), az illetékesek pedig rábólintottak az ötletre.