Amikor a mérnök és a költő találkozik

szemet gyönyörködtetően járatta a – kilencven percre szinte végig kisajátított – labdát, a rést mégsem sikerült meglelnie a pajzson.

„Rettentő nehéz olyan csapat ellen szépen játszani, amely nem törekszik ugyanerre – foglalta össze a lényeget Andrés Iniesta, a barcelonaiak középpályása. – Mi hiszünk benne, hogy a labdarúgást csak így, ebben a felfogásban érdemes űzni, és nem is nagyon tudunk más elvet képviselni: Londonban is támadni fogunk! Az angolok keménységét ismerve azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy továbbjutásunk szempontjából a játékvezető hozzáállása is döntő jelentőségű lesz.”

Hiába játszanak ugyanis szerdán a londoniak hazai pályán, az alapfelállás valószínűleg ugyanaz lesz, mint egy hete: a Barcelona szélsebes rohamokkal igyekszik „körülfutni” az angol bástyákat, a Chelsea pedig minden erejével azon lesz, hogy a vendégek pezsgő játékából „kivonja a buborékot”, gúzsba kösse Lionel Messi fürge lábait, lebénítsa Xavit, a gólok főpincérét, veszélytelenné tegye az örökké gólra éhes Samuel Eto’ót és lehűtse a londoni múltja miatt különösen feltüzelt Thierry Henryt.

Egyébként hogy az Arsenal korábbi francia csatárát mennyire ösztönzi a találkozó, jelzi az is, hogy egyes hírek szerint a barcelonai orvosok személyes kérésére nyilvánították egészségesnek. Ne felejtsük, a hét elején klubhoz közeli források még arról beszéltek, térdsérülése miatt tíz-tizenöt nap kihagyásra kényszerül, az információt azonban a klub szokatlan sietséggel, néhány órán belül cáfolta. Nehéz feltárni az igazságot, néhányan mindenesetre váltig állítják, az – utazó keretbe egyébként végül nevezett – Henry körüli gyanús huzavonát csak Guardiola gerjesztette, hogy így tévessze meg kollégáját, Hiddinket.

Pedig ha valamelyik poszton zavarba hozható a Barcelona, az sokkal inkább az eltiltott Carles Puyol és a sérült Rafael Márquez kiválása miatt kissé lyukas védelem, mintsem a csatársor. A Chelsea holland mestere azonban elsősorban nem az ellenfél gyengéiben, hanem saját együttese erejében bízik, no és abban, hogy a klubnál nyárra beharangozott vérfrissítés külön motivációt jelent játékosainak.

„A nyári átigazolási időszak közeledtével gyakran tapasztalni, hogy egyesek, de kiváltképp az idősebb labdarúgók formája váratlanul javulni kezd. Ez a tendencia általában áprilisban és májusban tapasztalható egyértelműen.”

Egy másik folyamat azonban nem hetekre, hanem évekre nyúlik vissza a Chelsea-nél: az utóbbi hat kiírásban ötször elődöntős, aranyat azonban egyszer sem szerző együttesen mintha valamiféle átok ülne a Bajnokok Ligájában. Érzékeli ezt Frank Lampard, a londoni kékek csapatkapitány-helyettese is, akire immár nyomasztólag hat a bosszantó hagyomány.

„Angliában már megnyertünk mindent, így a nemzetközi szereplés nálunk különös hangsúlyt kap – kezdte az angol középpályás. – Pontosan értem, miről beszélnek, akik szerint rossz varázslat áldozatai vagyunk, hiszen amikor már sokadszorra botlik el a csapat a küszöbön, felteszi az ember magában a kérdést: ez már örökké így lesz? Ráadásul ahogy öregszünk, úgy értékelődik fel egy-egy ilyen lehetőség, és ilyenkor mindig előjön az az eltökéltség, amely a számtalan évközi mérkőzésen gyakran háttérbe szorul. Számunkra ez az elszántság kövezheti ki a döntőbe vezető utat.”

A Barcelona számára pedig a könnyed elegancia – tesszük hozzá mi, kiegészítve azzal, hogy szerda este nemcsak a két csapat, hanem a két különböző felfogás közül is az egyik felmagasztosul, a másik pedig porba hull.