Megérte az őrült tempó
Élvezte a Chelsea–Liverpool BL-negyeddöntő párharcot?Élvezte a Chelsea–Liverpool BL-negyeddöntő párharcot?
Nem rossz úgy leülni a tévé elé, hogy az ember elmondhatja: mindkét sztárcsapat ellen győztes alakulatban futballozott – elevenítette fel barnsleyi légiós időszakát Ferenczi István, amikor az FA-kupában az elődöntőig menetelt angol együttesével.
Ugyanakkor kénytelen elfogadni, hogy immár nem ilyen kvalitású klubok klasszisaival rivalizál…
Nem lenne szerencsés, ha ez foglalkoztatna. Döntést hoztam, amely eddig jónak bizonyult, és hiszem, lépcsőről lépcsőre teljesülnek azok az ígéretek, beigazolódnak azok a tervek, amelyek miatt a Fradiba szerződtem.
Elárulná, mi csábította a magyar másodosztályba?
A nagyfőnök, Terry Robinson olyan jövőképet vázolt fel, amelynek részese kívántam lenni. Az NB II csak átmenet, már a szerződtetésem idején is arról volt szó, hogy ezen a bajnokságon a meglévő futballistákkal kell átszáguldanunk. Hogy aztán a élvonalat már olyan minőségi kerettel kezdjük, amely képes megvalósítani azokat az álmokat, amelyeket az angol tulajdonosok megneveztek.
Jól jöhet önnek az is, hogy a testvérklub, a Sheffield United egyre acélosabb, esélyes a Premier League-be kerülésre.
Nem tudom, az ellenkező irányba mennyire nyitottak a kapuk a két egyesület között, a Sheffield United gazdagabb múltú, stabilabb anyagi hátterű klub, mint a Barnsley, nem biztos, hogy rám van szüksége.
Korábbi csapattársa, Brian Howard már a United játékosa. Ki tudja, talán újra összekerülnek.
Úgy legyen!
Addig is árulja el: minek köszönhető, hogy noha az orvos hathetes pihenőre ítélte, mindössze egy bajnokiról hiányzott?
A magam hülyeségének… Saját felelősségemre futballoztam a Szolnok ellen. Brutális volt a sérülés, arc- és orrcsonttörést diagnosztizáltak a BKV-meccs után, ráadásul három alsó fogam bánta az ütközést, másik kettőnek pedig a gyökere sérült meg. Egy régebbi balszerencsés eset miatt felül műfogaim vannak, azok is megrepedtek, így most már időszerű a reparáció. De visszatérve a múlt hétre: nem edzettem a többiekkel, mielőtt elmentem maszkot készíttetni, ám annyira megörültem a védőfelszerelésnek, hogy elhatároztam, mindenáron bizonyítom, kész vagyok a játékra. A délutáni edzésen úgy pörögtem, mint az őrült, s mivel elszántságom Bobby Davisonnak is feltűnt, beírt az utazók közé, s végül kezdőként küldött pályára.
Direkt zöld-fehér maszkot rendelt?
Dehogyis, magam készítettem. Elmentem egy modellüzletbe, és porcelánfestéket vittem fel a maszkra – a zöld jól látszott, a fehéret azonban a meccs előtt textilfestékkel újrakentük.
Mind a védőfelszerelés, mind a szerepeltetése bejött: gól és két gólpassz a mérlege Szolnokon.
Azt nem mondom, hogy kényelmes a cucc, egy ütközésnél felszakította a számat, ám a meccs tényleg jól sült el. Számomra továbbra is Paul Shaw a tökéletes ékpár, de Jordan Robertsonnal is eredményesen összedolgoztunk. Felelevenedtek bennem az angliai hónapok, hiszen Robertson tipikus Championship-erőcsatár, nagydarab, a levegőben verhetetlen.
Ahogy a tavaszi Fradi is az. Kijelenthető, hogy megvan a feljutás?
Majd ha a nyakunkban lóg az aranyérem. Ám az új cél megfogalmazódott az öltözőben: ezt a tavaszt százszázalékosan kellene behúzni.
