Magyar hokikedvelő szem nek kitűnik az olasz válogatott névsorából a 10-es számmal játszó balszélső, Giulio Scandella és a magyar válogatott segédedzője, Diego Scandella vezetéknevének egyezése. Nem véletlen, rokonok. A csatár kanadai-olasz kettős állampolgár, készséggel nyilatkozott a selejtező szünnapján.
Jól tudjuk, hogy a magyar válogatott egyik segédedzője, Diego Scandella unokaöccse?
Igen, unokatestvérek vagyunk, apáink testvérek.
Milyen érzés volt, hogy az ellentétes oldalon álltak péntek este?
Furcsa. Ez volt az első ilyen alkalom, eddig sikerült elkerülnünk egymást ellenfélként.
Tartják a kapcsolatot?
Persze. Tavaly például még a Milano Vipers játékosa voltam, ő meg ugye a Lugano edzője, úgyhogy közel voltunk egymáshoz, sokat jártunk össze, temérdek meccsüket is láttam.
A család vérében van a hoki?
Valahogy úgy. A felmenők között van olyan, aki játszott az NHL-ben, Diego hosszú évek óta elismert edző, aztán itt vagyok én is.
Mint kanadai-olasz kettős állampolgár.
Igen, Montrealban születtem, nem lettem egyből olasz, de néhány éves koromban megkaptam az olasz útlevelet is. Aztán nem draftoltak az NHL-ben, úgyhogy húszévesen úgy döntöttem, átjövök ide. Kis megszakítással hat éve játszom Olaszországban.
Nincs egyedül a válogatottban a kettős állampolgárságával…
Úgy bizony, legalább annyi az angol szó az öltözőben, mint az olasz.
Még a szövetségi kapitányuk is kanadai-olasz. Melyik nyelven álmodik?
Hogy melyiken álmodom? Nem tudom, ez vicces. Talán kicsit mind a kettőn.
A családja is kétlaki?
Az egyik ági nagyszüleim továbbra is Olaszországban élnek, a többiek meg Montrealban. Így aztán nyáron Kanada, a hokiszezonban meg Olaszország az otthonom. Nyaranta pedig nagy családi összejövetelek vannak. Hogy ott hányan vagyunk, azt meg nem mondom, de mindenki a hokiról beszél. Négy a négy ellen még játszunk is néha.
A tavalyi gyűlés nem lehetett túl vidám, mégiscsak előtte zuhant ki Olaszország az A-csoportból három év ottlét után.
A 2008-as torna valóban nem sikerült jól. Egyáltalán nem. Mondhatom azt is, hogy semmi sem jött össze. De még így is benn maradhattunk volna, ha nincs Cristobal Huet. A Franciaország ellen vívott, kiesésről döntő meccsen olyan volt a kapus, mint a téglafal. Ötven huszonöt vagy mennyi volt a kapura lövési arány a javunkra, mégis kikaptunk – és kiestünk.
A tavasszal Lengyelországban játszanak a divízió 1-es világbajnokság B-csoportjában. Feltételezem, a cél az azonnali visszajutás.
Persze. Ukrajna lesz a fő ellenfél, amelyet önök tavaly megvertek.
