A piacon is London volt a főváros

Ahogyan arra számítani lehetett, meglehetősen zavarosan alakult a téli átigazolási időszak utolsó napja (február 2.). Kezdődött azzal, hogy az Angliára szakadó havazás miatt a Premier League illetékesei szerették volna 24 vagy 48 órával meghosszabbítani a vásárlási időszakot, mondván, a mostoha időjárási körülmények miatt játékos, klubvezető és menedzser is nehézkesen vagy sehogyan sem tud eljutni egyik célállomásról a másikra. Ez még tolerálható is, csak éppen azt lehet nehezen megérteni, hogy egyegy jelentősebb igazolásra miért kell az utolsó nap utolsó pillanatáig várni.

Ebből a szempontból mindenképpen jó, hogy vége a hercehurcának – ha egyáltalán vége, mert a fentebb leírt körülmények miatt meghiúsuló(?) bizniszek még folytatódhatnak egy darabig…

De természetesen nem ez volt a nap híre, hanem az, hogy végre-valahára véget ért a több hónapja tartó, időnként röhejes mellékzöngékkel tarkított huzavona az UEFA-kupa-címvédő Zenit és az Arsenal között, no meg egy egészen elképesztő történet Liverpool és London érintésével.

A futballban jártasak már ennyiből kitalálhatják, hogy a szóban forgó két játékos Andrej Arsavin és Robbie Keane, egyszersmind talán az is érthető, az alábbiakban miért foglalkozunk kizárólag velük, az ő furcsa, illetve tragikus történetükkel, noha rajtuk kívül is akadtak csapatot váltó márkás futballisták (Shay Given, Craig Bellamy vagy éppen Jermain Defoe).

A Zenit a tárgyalásokon nem volt a csúcson

Kezdjük Arsavinnal!

Az ő sztoriját érdemes onnan indítani, hogy a különböző internetes fórumokon meglehetősen szkeptikusak vele kapcsolatban a hozzáértők, szerintük csak kijött neki a lépés a nyári Európa-bajnokságon, amelyen – miután ki kellett hagynia az első két csoportmeccset – bronzéremig vezette az orosz válogatottat. Nos, ez a megállapítás nem igaz, hiszen a látványos, végül bajnoki címmel záruló UEFA-kupamenetelés elsősorban az ő, no meg Pavel Pogrebnjak remekműve volt. Arsavin szétzilálta a Villarrealt, a Leverkusent, a Bayern Münchent, a fináléban pedig a Rangerst is. Ezek után jött az emlékezetes Eb-szereplés – majd pedig az a megállapítás, hogy a kontinensbajnokság után szinte észre sem lehetett venni klubjában, a Zenitben.

Ez történetesen igaz, de persze nem a véletlen műve a visszaesés, amelyet máris összekapcsolhatunk a tavaly nyár óta (!) tartó elvágyódási folyamattal. A mindkét lábával hatékony, ösztönösen cselező 27 éves játékmester ugyanis kerek perec kijelentette, hiába a 2010. december 31-ig szóló szerződése, nem akar többé szentpétervári színekben futballozni (újabban már edzeni sem volt hajlandó...), inkább Spanyolország vagy Anglia felé venné az irányt.

Szertefoszlottak az ír csatár gyermekkori álmai

Minthogy a rendelkezésünkre bocsátott hely véges, ezen a ponton nem részleteznénk, hányszor és hogyan fordult a kocka a Zenit–Arsenal kötélhúzás során, legyen elég anynyi, hogy a hírhedten mohó orosz klubvezetők szűkmarkú londoniakkal találkoztak a hoszszú ideje tartó tárgyalások során. Magától értetődő, hogy az ezerszer meghiúsult, igaz, ugyanennyiszer felmelengetett üzlet kerékkötője az Arsenal szerint a Zenit, a Zenit szerint meg az Arsenal volt – mi inkább az első verzióra voksolunk… Noha az Arsavinért kínált pénz végösszege lapzártánkig nem derült ki, a hírek 13.3 millió euróról szóltak, no meg arról, hogy a szentpétervári vezérkar kötelezte a támadót, hogy korábbi megállapodásuk értelmében fizessen a Zenitnek. Csaknem hárommillió eurót.

Ezek szerint megtette, így elkezdődhet, aminek már vagy fél évtizede el kellett volna kezdődnie: Arsavin nemzetközi karrierje. Mert azt se feledjük, hogy az általában a fiatalokhoz nyúló – rossz az, aki rosszra gondol – Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere nem szokott zsákbamacskát venni. S meggyőződésünk, hogy Arsavin sem az.

Robbie Keane meg pláne nem az – mégis olyan történet főszereplőjévé vált, amelyben minimum szánalmas futballistát kreált magából. Gyermekkori álmát megvalósítva tavaly nyáron 20 millió font ellenében a Liverpoolhoz került a Tottenhamtől, megkapta a mitikus 7-es számú vörös mezt, gólokat ígért – de csak ígért, a 19 bajnokin „legyártott” öt – tőle édeskevés. Az angol sajtó már hetekkel ezelőtt pedzegette esetleges távozását, csakhogy olyan hihetetlennek tűnt – hétfőn viszont bekövetkezett: Robbie Keane elhagyta a bajnoki címért küzdő, ráadásul csatárhiányban szenvedő Liverpoolt, és visszatért oda, ahonnan jött, vagyis a Tottenhamhez, 15 millió font körüli összegért.

Daniel Levy klubelnök üdvözölte Keane visszatérését („Nagyon szeretjük őt, és őszintén szólva el sem akartuk adni”),

míg maga az érintett így fogalmazott a váltás kapcsán: „Tavaly nyáron fájdalmas volt elhagyni a Tottenhamet, és utólag kiderült, nem a legjobb döntést hoztam. Tudom, hogy visszatérésemet néhány Spurs-szurkoló kétkedve fogadja, de megígérhetem, elsősorban nekik, hogy minden erőmmel a csapat sikeréért fogok dolgozni.”

Hazatérőket köszöntött a gyengélkedő Spurs

A Tottenham érdekes telet zárt, hiszen rajta kívül két korábbi játékosát csábította vissza a klub, Jermain Defoe-t és Pascal Chimbondát.

Végezetül említsük meg a Chelsea fogását: a kékek kölcsönvették az Internazionalétól Ricardo Quaresmát. Bár erős a gyanúnk, hogy ez nem fogás, sokkal inkább melléfogás, hiszen a portugál szélső hazája bajnokságán kívül rendre csődöt mondott, így történt ez vele az Internél, korábban meg a Barcelonánál is.