Klicskónak csak egy ütésre kell figyelnie
„Ne légy önmagad ellenfele” – volt olvasható az egyik bukmékeriroda hotelünk melletti óriásplakátján elhelyezett hirdetésén. „Vakon” azt hihetnénk, hogy Vladimir Klicsko (51–3, 45 K. O. –T. K. O.) arcképével szeretne berobbanni a cég, erre a kétes tudású (megítélésünk szerint a közepes szintet alulról súroló) és kétes megítélésű (megoszlanak a vélemények arról, hogy a saját neméhez vagy a nőihez vonzódik) Luan Krasniqi vigyorgott ránk szinte életnagyságban. Ez is megmutatta, mekkora értékzavar uralkodik manapság a hajdan a királykategóriának tartott nehézsúlyban, elvégre ilyenkor „illik” a városban szombaton címvédő mérkőzést bokszoló, az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség), a WBO (Bokszvilágszervezet) és az IBO (Nemzetközi Bokszszervezet) övét kockára tévő Klicskóval villogni, csak hát a büdzsé mérete, illetve a németországi népszerűség Krasniqi javára döntött.
Holott neki aztán tényleg semmi köze a gálához (szerencsére, mert már Olekszandr Dimitrenko is megsemmisítő csapást mért rá, bele sem merünk gondolni, mit tenne vele a négy és fél éve veretlen Vladimir), nála azért még Hasim Rahman (45–6–2, 36) is jobb, legalábbis szakmai szempontból. Az amerikai szolgált már hatalmas meglepetéssel, 2001-ben kiütötte Lennox Lewist, és elfoglalta a nehézsúly trónját. Hogy ez miért fontos most? Mert esetleges sikere ezúttal is szenzációszámba menne, illetve a rivális edzője ugyanaz, mint hét évvel korábban. „Szép, szép a párhuzam, de azért most teljesen más összecsapás következik – reagált a felvetésre Emmanuel Steward, Lewis egykori, Klicsko jelenlegi mestere. – Vladimir technikailag és atlétikai képességek terén is külön klasszist képvisel. Utána sokáig senki, és csak azt követően jön néhány bokszolócska. Az egyetlen, amire figyelnie kell, hogy Rahman képes az együtéses K. O.-ra. Ezért egyetlen másodpercre sem hagyhat ki a figyelme, és emiatt lehet veszélyes neki a találkozó.”
Ettől még Klicsko (akit egyébként mindenhova „A bajnok hazatér a városába” feliratú kocsival fuvaroznak) alighanem örökre nevetségessé tenné magát, ha Ross Puritty és Corrie Sanders után még egy „majdnem névtelen” bokszolótól kapna ki. Akkor a vele szemben eddig is kritikus amerikai sajtó (a februári, Szultan Ibragimov elleni sikerét a New York Times például így kommentálta: „Nincs álltörő ütése, mint Tysonnak, nem tud úgy táncolni, mint Ali és nem olyan pontos, mint Lewis”) végképp leírná abban a tekintetben, hogy ő mozdíthatja meg a nehézsúly egyre jobban megrekedő szekerét.
Bár hosszabb távon talán neki sem sikerülhet, ami Alinak, Tysonnak vagy Lewisnak. Bokszolni tud, mint egy automata, de ennél azért több kell ahhoz, hogy valakire az ökölvívás királyaként tekintsenek. Például nem ártana egyéniségnek lennie.
