Fricskát adott a Diósgyőr

Egy évvel ezelőtt üldözőként zárta az őszi szezont a DVSC-TEVA: öt pont hátrányból vágott neki a bajnokság második felének, s hiába volt a remek tavasz, a Loki nem tudta megszerezni sorozatban negyedik aranyérmét. Nem csoda, hogy a debreceniek célja jövőre az élről nekivágni a folytatásnak s a 2008-as esztendő utolsó két bajnoki mérkőzésén hat pontot szerezni a Diósgyőr és a Paks ellen.

„Az üldöző és üldözött sem hálás szerepkör, de ha már választani lehet, akkor inkább az utóbbi…” – mondta Herczeg András, a DVSC klubmenedzsere a DVTK elleni találkozó előtt, s mivel a legnagyobb rivális, az Újpest pénteken hazai pályán csak egy pontot szerzett a Győr ellen, a hajdúságiak előtt ott volt a lehetőség, hogy növeljék előnyüket a tabellán. Ráadásul a Diósgyőr elleni Loki-siker a papírforma kategóriába sorolható (az első a 13. ellen), ám sokszor ezek a meccsek a legnehezebbek az esélyes számára. Ennek jegyében azonnal nekiesett ellenfelének a DVSC, a nyomasztó hazai fölényt jelzi, hogy még csak a 22. percben jártunk, amikor már a nyolcadik szögletét végezhette el a Debrecen. Nem unatkozott a diósgyőriek kapusa, Drasko Vojinovics, aki már a meccs első szakaszában jó néhány bravúrt bemutatott; a másik oldalon Vukasin Polekszicsnek viszont csak néhány lecsorgó labda jutott, a vendégek a felezővonalat is ritkán lépték át, a Loki tizenhatosáig pedig tévedésből sem jutottak el.

A DVTK 24 éves szerb kapusa Leandro de Almeida szabadrúgásánál, Rudolf Gergely, majd Oláh Lóránt kísérleténél is magabiztos volt. A vendégek „túlélték” kapott gól nélkül a kritikus első negyedórát, majd a következőt is, s már kezdhettek kicsit megnyugodni, hiszen cseppet enyhülni látszott a nyomás. Aztán a 33. percben Rudolf Gergely bizonyította, hogy nem érdemtelen a szövetségi kapitány, Erwin Koeman meghívójára, hiszen egy semmit sem ígérő szituációból hatalmas gólt lőtt.

Ez volt az a pillanat, amikor a miskolciaknak ki kellett volna rukkolniuk a B-tervvel, hiszen a kezdéskor megcélzott gól nélküli döntetlen lehetősége elúszott. Valamelyest feljebb is merészkedett a DVTK, de viharos vendégtámadásokról továbbra sem beszélhettünk, s Vukasin Polekszicsnek sem adtak munkát a vendégek.

„Ne add fel soha!” – zúgott a második játékrész elején a vendégszektort zsúfolásig megtöltő diósgyőri szurkolótábor lelkesítő kórusa. A csereként pályára lépő Honma Kazuo első labdaérintéséből boldoggá is tehette volna az ezer miskolci drukkert, ám nagy helyzetből fölélőtt. A japán légiós kedvét azonban nem vette el az elhibázott lehetőség, s nem sokkal később a tétovázó Bernáth Csaba mellett labdát szerzett, majd kiharcolt egy tizenegyest, amelyet Takács Péter értékesített.

Ezután a Loki újrakezdhette a harcot a szökéshez szükséges három pontért, ám ezúttal már sokkal bátrabb ellenfél volt a pályán. A semmiből jövő egyenlítés annyira feltüzelte a vendégeket, hogy nem sokkal később már náluk volt az előny, s Tóth Mihály találata után valóban roppant nehéz helyzetben találta magát a DVSC.

A váratlan fordulat annyira megzavarta a Lokit, hogy már nem tudott újítani, így a szökési terv – legalábbis egyelőre – semmivé lett. Csekély vigasz a debreceniek számára, hogy azért továbbra is a hátukat nézi a mezőny…