Jót tenne a bizonytalanság

Bár a Roma és az Inter szurkolói örülnek, hosszabb távon nem tesz jót a labdarúgásnak, ha a két csapat kisajátítja magának a piacot, véli dr. András Krisztina, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Mesterséges szabályzók bevezetésére azonban nincs esély, mert a futballban továbbra is csak küzd egymással a nonprofit és az üzleti szemléletű gondolkodásmód.

Mennyire tesz jót a sportnak, azon belül a labdarúgásnak, hogy így eltolódnak az erőviszonyok?

Tudomásul kell venni, hogy a sport a szórakoztatóipar része, és mint ilyen, kemény harcot folytat a fogyasztókért. A látványsport egyik legfőbb jellegzetessége a bizonytalan kimenet. Amíg, mondjuk, valaki tízszer megnézi a Rómeo és Júlia című musicalt, és abban a végén tízszer meghalnak a főhősök, addig egy sporteseményt tízszer megnézve mindig bizonytalan lesz a kimenetel. Ezzel tudja fenntartani maga iránt az érdeklődést, de ha ez sérül, rosszat tesz a sportnak.

És minden résztvevőjének?

Igen. A szereplőknek, a szövetségeknek, a bajnokság színvonalának és a fogyasztóknak is. Nem véletlen, hogy próbálkoznak iparági önszabályozók bevezetésével is.

Alkalmazhatóak az amerikai ligákból ismert szabályozók? A draft vagy a fizetési sapka bevezetésének mennyi a realitása?

Alkalmazhatóak, de egy dolog miatt vészesen nehéz a helyzet, és gondot okoz a bevezetésük. Az amerikai ligákat rögtön üzleti szisztéma alapján hozták létre, míg az európaiak nonprofit szervezetekből nőtték ki magukat, amelyeknek megvan a sajátos logikájuk. A labdarúgásban a nonprofit gondolkodás és intézményrendszer csatázik az üzleti gondolkodással és intézményrendszerrel. Az Európai Unió futballal kapcsolatos minden összeütközésének hátterében ez áll. Az UEFA és a FIFA védi a saját, nem mindig üzleti alapú elveit, miközben az EU azt mondja, hogy ha a labdarúgás üzleti tevékenység, akkor az üzletin kívül nem vonatkozhatnak rá más szabályok. A piac a tőkemegtérülés reményében dolgozik, és ha ez gátló tevékenységekkel találkozik, megpróbálja elhárítani őket. A labdarúgásban a G14 nevű szervezet működött így, ki is kellett vele egyezniük az illetékes szerveknek.

Előfordulhat, hogy az üzleti és a hagyományos gondolkodásmód csatája egyszer egyértelműen eldől?

Nehezen tudom elképzelni. Inkább megmarad a kettősség harca. Az üzleti szféra egyelőre belemegy abba, hogy a másik fél diktáljon. A versenyeket a szövetségek írják ki, a versenyekkel kapcsolatos jogok náluk vannak, márpedig az üzlet számára ezek az érdekesek. Ezért a visszahúzódás.

Lehet az ilyet még tiszta versenynek minősíteni?

Ettől kezdve ez már definíciós kérdés. A verseny minden iparág velejárója, de a sporton kívüli iparágakban is előfordul monopolisztikus helyzet, ami mindenkinek a kárára van. A sportban a Formula–1 például tisztán üzleti alapon működik, Bernie Ecclestone ott akár két futam között is hajlandó belenyúlni a rendszerbe, csak hogy a sorozat ne sérüljön üzletileg. A futballban az irányító szervek nem így gondolkodnak.