Nem árt az óvatosság az albán csapat ellen

Elkezdett már csomagolni, kapitány úr?Elkezdett már csomagolni, kapitány úr?

Csak módjával – avatott be a szokásaiba minket Erwin Koeman. – Előttem áll még a hétvége, bőven lesz időm összepakolni a dolgaimat. Akad még egy-két elintéznivalóm, hétfőn pedig utazom Budapestre.

Jövő szombaton viszont az albánokat kellene elintéznünk valahogy…

Jó a meglátás, egyetértek vele. De akkor rögvest óvatosságra intenék mindenkit: veszélyes csapat az albán.

Csakhogy a dánok és a svédek elleni egy pont után a mostani két mérkőzésen jó lenne hat pontot szerezni. Ezzel is egyetért?

Aki valaha futballozott, pontosan tudja, ha nem győzni megy ki a pályára, akkor halálra van ítélve. Fontos két mérkőzés előtt állunk, Albánia és Málta ellen győznünk kellene, de egyáltalán nem lesz könnyű. Sohasem ígértem gyors sikert, nem mondtam, hogy minden meccsen lefutballozzuk az ellenfelet a pályáról, és ezt most sem teszem. Tisztában vagyok vele, hogy a szurkolók is csupán két sima győzelemmel lennének elégedettek, de a mai futballban el lehet felejteni a papírformát, kiscsapatok már nincsenek. Ettől függetlenül persze győznünk kell.

Azaz gólt, gólokat kellene lőni. Nem lesz kevés a keretbe behívott két támadó?

Miért lenne? Nagyjából hét-nyolc olyan játékos van a keretben, akitől gólokat várok. Amióta én irányítom a válogatottat, azóta eredményes volt Gera Zoltán, Huszti Szabolcs, Hajnal Tamás... Nem csupán a támadók feladata a kapuba találni.

Legutóbb, amikor Magyarországon járt, Pakson megnézte Tököli Attila és Bajzát Péter játékát. Egyikőjük sem győzte meg?

Maradjunk abban: más típusú játékosokat keresek. Ráadásul a Pakson látottak alapján végleg be kellett látnom, a magyar élvonal és az általunk játszott nemzetközi tétmérkőzések között óriási a különbség. Teljesen más szint a kettő, össze sem lehet hasonlítani. Elismerem, aki itthon parádézik, hétről hétre gólt lő, az a magyar bajnokságból kiemelkedik, csak hát nekem ennél sokkal többre van szükségem. A nemzetközi mérkőzéseken ennél azért nehezebb helyzetbe kerülni, főleg gólt lőni.

Mégis a magyar bajnokságból csupán Rudolf Gergelyt hívta meg, aki a Debrecen legutóbbi bajnokiján a cserepadon ült.

Rudolf Gergely Svédországban jól játszott, és ugye gólt is szerzett. Benne sokkal több van, tudom, hogy még rengeteget fejlődik a közeljövőben.

Hangsúlyozom, csupán csere volt a klubjában.

Igen, és elismerem, ez gond. Ráadásul nemcsak nála probléma ez, hanem általában a keretben. Nem szerencsés, ha egy válogatottban többen is csupán kiegészítő emberek a klubjukban. Ahhoz ugyanis, hogy valaki kirobbanó erőben legyen, hétről hétre kilencven perceket kell játszania.

Néhány nappal ezelőtt egy bécsi konferencián összefutott Arie Haannal. Tényleg egyetlen szót sem ejtettek a közelgő selejtezőről?

Arie Haannal tizenöt éve vagyunk barátok, remek a kapcsolatunk, így a futballról alkotott filozófiáját is jól ismerem. Mindketten pontosan tudtuk, hogy milyen mérkőzés vár ránk jövő szombaton, és talán ezért kerültük ezt a kényes témát.

Az albánok szövetségi kapitánya lapunk munkatársának viszont elárulta: Budapesten minimum egy pontot vár csapatától.

Ez is csak azt bizonyítja, helyén van az önbizalmuk, és egy pillanatig sem vehetjük őket félvállról. És ezt nem csak azért mondom, mert a svédek elleni nulla nullával és Málta legyőzésével négy pontot szereztek eddig a csoportunkban. Remek futballistáik vannak nekik is, gyors és kombinatív játékra képesek. Még egyszer mondom, veszélyes csapat az albán.

Azaz hiba lenne nekik rontani és támadni az első perctől kezdve?

Egy biztos: ésszel kell futballoznunk.

Hogyan szokta megálmodni az éppen aktuális taktikát? Leül egy üveg borral a kanapéra, és hosszú órákig töri a fejét, mi lenne az ideális hadrend?

Ennél sokkal egyszerűbb: éjjel-nappal a mérkőzéseikről kapott DVD-felvételeket nézem. Két mérkőzésükről is kaptam képanyagot, elemzem őket, és ezek, valamint a többi meglévő információm alapján találom ki a szerintem eredményes taktikát.

Azért nyugtasson meg, a fejében már összeállt a győztes taktika.

Ha erre kíváncsi, biztosíthatom: tudom, miként győzhetjük le az albánokat.