Konokságban máris bajnokok (folytatás)
mégiscsak önmagára ér tette?mégiscsak önmagára ér tette?
Nézze, a vezetők tisztában vannak vele, hogy ki vagyok és mit akarok. Azt is tudják, hogy nem kapaszkodom tíz körömmel a kispadba. Ezt mondtam is nekik.
Kvázi felajánlotta a lemondását, és ha úgy érzik, hogy Détári Lajos nélkül több babér terem a Balaton partján, lelép?
Valahogy úgy. A reakciójuk ugyanakkor megerősített engem – és úgy tűnik, a csapatot is.
Ez a támadó szekcióra más vonatkozásban is ráférne. A győzelmeket összesítő rubrika mellett a rúgott gólok statisztikája is kritikán aluli. Ezt mivel magyarázza?
– A kilenc fordulóban rúgott két gól óriási kritika, és nem is csupán a mennyiség tekintetében. Mert kik és hogyan is szerezték a gólokat? Az elsőt egy védő, Sütő László, a másikat Takács Marcell – szabadrúgásból. Ezalatt olykor három, de minimum két támadó is a pályán volt. Nem spanyolviasz, hogy az eredményesség nem csupán a csatárokon múlik. Nem mindegy, mennyi támogatást kapnak a középpályáról, a védőktől, de akkor is: azt hiszem, összehoztunk egy új világcsúcsot. Nekem legalábbis nem nagyon rémlik, hogy létezik a Soproni Ligán kívül olyan élvonalbeli bajnokság, amelyiknek egyik szereplője kilencszer kilencven perc után két rúgott gólnál tart...
A humorérzéke nem csorbult.
Az segítene? Igyekszem pozitívan gondolkozni, így is élem a hétköznapokat, ami humor nélkül nehezen menne. Én mindenesetre nem nevethetek az iménti megjegyzésen, mert az nem más, mint a kendőzetlen valóság.
A meccs előtti utolsó gyakorlást nem hegyezi ki a befejezésekre? Helyzetük éppenséggel minden találkozón akad...
Mondhatnám, és mondom is, hogy persze minden tréningen gyakoroljuk a döntő helyzetekben követendő pozíciós játékot, de ismételhetsz rogyásig, az edzés- és a meccsszituáció köszönő viszonyban sincs egymással. A gólszerzés ösztön, képesség, amellyel születni kell: vagy benne van egy futballistában, vagy nincs. Középút nem létezik. Olyanról még nem hallottam, hogy ezt vagy azt a gólkirályt ez vagy az az edző tanította volna meg a gólszerzés tudományára. Mert ez nonszensz. Akad olyan csatár, akinek ültében a hátáról is a kapuba pattan a labda, a másik ellenben lehet, hogy átszlalomozik három védő között, de a végén hibázik.
Siófokon egyelőre mindkét típus hiánycikk. Marad az elnöki támogatás. Ez megújító erejű?
Egy edzőnek folyamatosan meg kell újulnia – a helyzetétől függetlenül. Ha úgy érezném, hogy a soros edzésre nem örömmel, tettre készen mennék, leállnék. De ez mentalitás kérdése is. Vannak, akik könnyedén feladják a partit. Én konok vagyok.
