Kolozsvári milliomosok

Juan Cúlio, akit a Romának lőtt két gólja után „Draculiónak” neveztek el, és hatalmas drapérián kiálló szemfogakkal ábrázoltak a CFR szurkolói, csütörtökön az UEFA honlapjának vendége volt. Azelőtt alig ismerték őt, ma róla és társairól beszélnek a futballdrukkerek. Ki azért, mert a CFR már „megint elrontotta a tippszelvényét”, ki azért, mert szurkolójává lett a szimpatikus erdélyi csapatnak, ki pedig azért, mert már azt találgatja, vajon a kolozsvári milliomosokat melyik nyugati nagycsapat igyekszik majd megszerezni. Amíg az internetes szavazók Eugen Tricát látták a legjobbnak a szerdai CFR–Chelsea csoportmeccsen, a szakemberek nagy része a másik argentin szélsőről (az egyik, ugye, a római hős, Cúlio), Sebastián Dubarbierről áradozott a lefújás után. Ő volt többek között az, aki egyedül elviharzott a bal szélen a meccs végén, s egy kényszerítő után csak Petr Cech hatalmas bravúrja mentette meg a góltól az ezúttal citromsárgában pompázó londoni kékeket (maga a cseh kapus pedig elképesztően rikító narancssárga utcaseprőcuccban állta a Szamos-partiak rohamait). De ragyogó csatárerényeket mutatott be a Burkina Fasó-i Yssouf Koné is, aki sokszor úgy tartotta meg a labdát a Chelsea nagynevű védői között, vagy éppen úgy futotta le őket, hogy öröm volt nézni.

A Pro Sport találóan adta azt a címet a tudósításának, hogy „Egyenlőbbek a Chelsea-nél”, arra utalva, hogy a CFR közelebb állt a győzelemhez, mint a BL-döntős. Szerintem is ez a helyzet, bár a visszafogottabb kolozsvári drukkerek szerint örülni kell a döntetlennek, mert a vendégek ugyanúgy nyerhettek volna, mint a vasutasok. Inkább az a helyzet, hogy a Chelsea számára a sérülések és a kimaradt hazai helyzetek után már nem volt tragédia a döntetlen (amint ezt sietett is leszögezni mind Luiz Felipe Scolari, mind Frank Lampard meccs utáni nyilatkozatában), miközben a rettentően elszánt (ezért sokszor tényleg görcsös) hazaiakból elmondhatatlan eufóriát váltott volna ki a győzelem.

Maradt tehát a leginkább reális eredmény, a döntetlen, amely természetesen nem jelenti azt, hogy Londonban ne a Chelsea lenne ismét a találkozó toronymagas esélyese. De most meg kell értenünk, hogy a kezdeti szerény várakozás után már a sohasem a levegőbe beszélő klubtulajdonos, Pászkány Árpád is azt mondja, a győzelemmel felérő döntetlen jó alapja lehet a nyolcaddöntős reményeknek… Ehhez csak az kellene, hogy a Roma se nyerjen Kolozsváron, a Bordeaux ellen pedig legalább négy pontot szerezzen a csapat. Ha könnyűnek nem is mondható a feladat, éppenséggel képtelenségnek sem kell neveznünk, s a legvérmesebb szurkolók szerint az utolsó meccsre, Londonba, a Chelsea elleni viszszavágóra már továbbjutóként utazhat a CFR… Az mindenesetre biztos, hogy a szerdán magát győztes hadvezérként ünnepeltető hazai edző, az olasz Maurizio Trombetta és sikerre, pénzre éhes tanítványai mindent megtesznek ezért.

De eufóriából és büszkeségből így sem volt hiány Kolozsvárt: egész éjjel szurkolói rigmusoktól és dudáló autóktól volt hangos a történetének első hazai BL-meccsét ünneplő erdélyi nagyváros.