Megvan a harmadik arany (folytatás)

10-ES SAPKA: BIROS PÉTER. Hát megint megcsinálta! Őrület! Csavart ejtés, olimpiai döntőben? 7–6-nál? Micsoda hidegvér! Gól egyetlen másodperccel (sőt még annyival sem) a második negyed vége előtt? 8–8-nál? Sérülten? Meghúzódott bal lábbal? Lehet erre jelzőket találni? 10-ES SAPKA: BIROS PÉTER. Hát megint megcsinálta! Őrület! Csavart ejtés, olimpiai döntőben? 7–6-nál? Micsoda hidegvér! Gól egyetlen másodperccel (sőt még annyival sem) a második negyed vége előtt? 8–8-nál? Sérülten? Meghúzódott bal lábbal? Lehet erre jelzőket találni?

11-ES SAPKA: KIS GÁBOR. Legyengítette a betegség? Maximum az elődöntőre. Mert amit itt művelt... Képtelenek voltak tartani. Számolatlanul szállította az emberelőnyöket. Emellett szabaddobásból gólt is lőtt. Élete meccse volt. Mikor, ha nem az olimpiai döntőben?!

12-ES SAPKA: MOLNÁR TAMÁS. Elképesztő! Elképesztő, mennyi ideje van a húsdarálóban. Nem kér, de nem is ad kegyelmet. Sydneyben Varga Zsolt, Athénban Steinmetz Ádám, itt, Pekingben Kis Gábor volt a centertársa. Három olimpia óta a poszt állandóságát jelenti. Ezúttal nem volt biztos a helye a csapatban. Zaklatott szezonja volt. A szombathelyi ING-kupán robbantott. Amikor az utolsó meccsen rákiabált a társakra. Az életéért játszott. Ugyanaz a tűz lobogott a szemében, mint amelyet oly sokszor láttunk. Magával hozta Pekingbe is. A dobogó tetején zokogott. A családjára gondolt, a gyermekeire, a sok szenvedésre. Elmondhatatlan érzés őt elérzékenyülve látni…

13-AS SAPKA: GERGELY ISTVÁN. A málagai Európa-bajnokságot tv-n nézte. Azt gondolta, az olimpiát is ott fogja. Kemény Dénes azonban behívta. Meglepődni sem volt ideje. Becsülettel, szívvel-lélekkel igyekezett meghálálni a bizalmat. Várt, nagyon várt a lehetőségre. Klasszisát jelzi: amikor megkapta, élt vele. Az elődöntő az ő meccse volt. Felejthetetlen. Megkapta a finálét is. Nem érezte a lövéseket. Átadta helyét a társnak. Nem szomorkodott, űzte-hajtotta Szécsit. Olyan, de olyan jó volt nézni…

ÉS A KAPITÁNY. KEMÉNY DÉNES. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, vitatni nem: a legnagyobb edző. A legnagyobb! Amihez nyúl, arannyá változik. Minden döntése őt igazolja. Három olimpiai bajnoki cím zsinórban. Történelmet írt. „Köszönöm.” Ennyit mondott a döntő után a csapatnak. „Köszönjük.” Ennyit mondanánk neki. Az érzelmek mindent visznek. Ők tizenhárman és a mester. Felértek Olümposz csúcsára. Ki először (Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Varga Dániel, Varga Dénes), ki másodszor (Gergely István, Madaras Norbert, Varga Tamás), ki harmadszor (Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán – akik ezzel beérték Gyarmati Dezsőt és Kárpáti Györgyöt). Ott lesz a nevük a Hajós Alfréd uszoda falán. Milyen mennyei lehet… Kéz a kézben haladtak előre. Kéz a kézben álltak a dobogóra. Oda, ahova állniuk kellett. Valóban győzelemre születtek. Véshetik a márványáblát!