6+5: jut-e ötről a hatra?

„A Premier League élklubjai légióspolitikájukkal valójában az angol válogatott ellenfeleit készítik fel a nagy tornákra. Ők ott lesznek az Európa-bajnokságon, miközben Anglia nem.”

Ezzel az Eb-rajt előtt különösen szemléletes állítással rukkolt ki csütörtökön Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke, mielőtt Brüsszelbe utazott, hogy meggyőzze Hans-Gert Pötteringet, az Európai Parlament elnökét a FIFA által favorizált, az európai intézmények által viszont elutasított „6+5-ös szabály” előnyeiről.

Mint ismert, a FIFA minapi kongresszusa megszavazta: a jövőbeli mérkőzéseken minden klub köteles egy időben legalább hat hazai játékost szerepeltetni. A légiósok tömegét foglalkoztató elit klubok – különösen az angol Premier League csapatai – kézzel-lábbal tiltakoznak, és mivel az európai jog egyik alapelve a szabad munkaerő-áramlás, egyelőre a Michel Platini vezette Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) sem sietett a FIFA támogatására. Blatter azonban éppen a franciákban látja egyik leendő szövetségesét: Nicolas Sarkozy francia elnök osztja a sport különleges státuszáról, eltérő jogi szabályozásának szükségességéről vallott nézeteket, és mivel július elsejétől Franciaország az EU soros elnöke, Blatter nem alaptalanul reménykedik az európai álláspont finomodásában.

„Képtelenség, hogy huszonhét európai ország diktálja a szabályokat a FIFA kétszáznyolc tagállamának. Az európai politikusok szolidaritásról papolnak, aminek illenék megjelennie a tettekben is – szolgált missziójához elméleti háttérrel a futball első embere, aki nem tart attól, hogy a nagy klubok szakadár ligát alapítanának. – Ha

valami EU-joggá válik, az futballjog is lesz egyben, és a klubok elfogadják.” Kiváltképp, ha

nem a FIFA-t tekintik mintaadónak – tehetjük hozzá a távolból.