Hatvannyolc év győzelem nélkül

Jazbinsek sporttárs úgy dőlt el, mint egy padlásajtóhoz támasztott létra. Talán még nyekkent is, miután egy kapu felé suhanó, életerős löket homlokon találta. Lett is nagy riadalom, Kokotovics és Matekalo sporttársak nyalábolták fel csapattársukat, aztán szépen lehúzták a pályáról. Történelmi meccs volt: Magyarország válogatottja 1940. május 2-án az Üllői úton először mérkőzött meg a horvátokkal. A mieink nyertek, a Hungária csatára, Dudás János a 86. percben szerezte a mindent eldöntő találatot.

Azóta nem győztünk Horvátország ellen.

Eddig csupán Ginzery Dénes mondhatja el magáról, hogy az általa irányított magyar válogatott jobbnak bizonyult déli szomszédainknál. Még kimondani is szörnyű: azóta 68 esztendő vágtatott el, s ez még akkor is riasztó szám, ha pontosan tudjuk, hogy a negyvenes éveket követően (történelmi okokból) legközelebb már csak a kilencvenes évek elejétől mérkőzhettünk újra a horvátokkal. A mérleg katasztrofális: négy döntetlen mellett három vereség. Legutóbb 2004-ben Zágrábban kaptunk ki, amikor Huszti Szabolcsot már a 11. percben kiállította az angol bíró, Mike Riley.

Huszti Szabolcs most is főszerephez juthat.

Akár csatárt játszik, akár visszahúzza őt a kapitány a középpályára. A Hannover légiósa a szezon végén is kirobbanó erőben van, s ami ennél is fontosabb, nagy kedvvel futballo-