Másodosztályú a focink
Miből él?Miből él?
Szerencsére a futballból, amelytől sohasem akartam elszakadni – mondta Kiss László. – Először is, évek óta én vagyok a Femina női csapatának a szakvezetője, és ha minden jól alakul, éppen most ünnepelhetjük a hatodik bajnoki címünket. Ezenkívül a Vasasnál dolgozom, heti két-három alkalommal foglalkozom a felnőttcsapat, valamint az utánpótlás-korosztályok csatáraival. Élvezem a munkát, bár ennek egyelőre még nem látszik az eredménye.
Nincs irigylésre méltó helyzetben, igazi csatárokról nemcsak a Vasasban, de talán az egész magyar futballban sem beszélhetünk évek óta.Tudja ennek az okát?
Lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondok, de egyszerűen nem születnek tehetségek.
Nehéz igazi gólvágót találni idehaza
Ezt nem mondja komolyan!
De. Szent meggyőződésem, hogy Magyarországon jó ideje nem született különleges adottságú csatár. Amíg Dél-Amerika és Afrika szinte ontja a talentumokat, addig Európa, ezen belül hazánk, messze le van maradva ezen a téren.
Ha most arra kérném, nevezzen meg legalább egy igazi gólvágót, akkor kit mondana?
Nem könnyű kérdés. Hrepka Ádámot ügyes labdarúgónak tartom, kiváló képességű, de nézze meg, ahogy kikerült külföldre, képtelen volt maradandót alkotni. Most megint itthon van, ami jókora visszalépés. Ezért van tulajdonképpen másodosztályú válogatottunk. A nemzeti csapat meghatározó játékosai, tisztelet a kivételnek, másodosztályú klubokban szerepelnek, vagy még ott sem. Ne áltassuk magunkat, az a korszak, amikor mi, magyarok beleszólhattunk a nagyok dolgába, végérvényesen elmúlt. Azért hiszek abban, hogy előbb-utóbb megtaláljuk a helyünket, ott leszünk a világranglistán az első ötvenben, de erre még várni kell.
Egy támadó sohasem ijedhet meg
Ennek ellenére is van kedve és hite futballistapalántákkal foglalkozni?
Úgy érzem, szorult belém némi tehetség, amit mindenképpen szeretnék átadni az utódoknak. A Vasasnál már elkezdtem a munkát, és sokszor nemcsak a cselekre, passzokra, váratlan megoldásokra készítem fel őket, hanem sokkal inkább mentálisan foglalkozom velük. Tudniillik csatárnak lenni igenis szellemi feladat.
Ezt hogy érti?
Nézze csak meg, általában kiket cserélnek le egy meccsen? Persze hogy a csatárokat. Emlékszem, amikor a Vasasban vagy a válogatottban már meghatározó futballista voltam, és láttam, hogy az edzőm elküldi melegíteni a cserejátékosokat, rögtön berezeltem, s arra gondoltam, engem hívnak le. Higygye el, hogy ez kihat a támadók teljesítményére. Egy csatár az adott mérkőzésen talán hatszor vagy hétszer ér labdába, s ebből kell neki egy-két gólt szereznie, legalábbis ezt várják el tőle.
Nem érdekli, hogy lesznek irigyei is
Most minden energiájával arra készül, hogy gyerekeknek adja át a tudását?
Most ez a kihívás. Babócsy Andrással, a Vasas korábbi kapusával közösen indítjuk a futballiskolát. Ő természetesen a kapusképzéssel foglalkozik majd, én pedig a csatárokat okítom. Május hatodikán és nyolcadikán az Illovszky-stadionban tartunk bemutató edzést, amelyre várjuk az érdeklődőket. A tervek ezerint a serdülőkorosztállyal, az ifikkel és persze olyan felnőtt labdarúgókkal is foglalkozunk, akik nem szégyellnek túlórázni, pluszképzést vállalni. Már előre tudom, hogy szakmai irigység övezi majd a vállalkozásunkat, mondván, minek dolgozunk mi, amikor ott vannak a klubedzők. Mégis hiszek ebben az egészben. A gyakorlásokat a Vasas-pályán tartjuk heti rendszerességgel, egyszerre maximum hat játékossal foglalkozom majd. S tudja, mi lesz az első feladat? Kipróbáljuk, milyen az, amikor nem három az egy ellen támadnak, hanem egy csatár néz szembe három védővel. Én ezt annak idején százszor-ezerszer megcsináltam, és ma is ráfér minden valamirevaló csatárra.
